Egy gyakori kérdés, amit a legtöbb autós ismer, és amitől a legtöbb – joggal fél

Vajon melyik gépjárművezető nem ismeri azt a gyógyíthatatlan kórt, amely a gyalogjárók között dúl, és mégis az autósok és motorosok közül szedi „áldozatait”? A betegség tünete könnyen megállapítható: jelentkezési formája egy kérdés, amelyet rendszerint ilyenformán tesz fel a jármű nélküli ismerős a járművel rendelkezőnek: „Merre megy…?”

Erre a legtöbbnyire ilyen választ kellene adni: „Az ellenkező irányba!” De bárhogy is hangzik a válasz, a váratlan utas rendszerint már a következő pillanatban a vezető mellett vagy mögött ül, be sem várva az útirány közelebbi körvonalazását. Ilyenkor nincs más teendő, mint vállalni a kijelölt sorsot -, mert azon amúgy sem lehet változtatni. Hosszú, de dicsőségben kevéssé gazdag autós múltunk alatt a potyautasoknak nagyjából a következő fajtáit volt alkalmunk megismerni:

Az elrémítő

„Betegségétől” eltekintve igen kellemes fiatalember, de ha egyszer kocsiba vagy a motor pótülésére ül, a vezető legjobban teszi, ha vattát töm a fülébe, hogy ne kelljen végighallgatnia annak a számtalan borzalmas közlekedési balesetnek színes leírását, amit az utas olyan élethűen mond el, hogy már szinte érződik is az éter bódító illata.

A kíméletlen

Ilonának hívják és szikrázóan szőke. Talán még örülünk is, amikor kecses huppanással mellénk telepedik. Csak akkor borul el a vezető homloka, amikor az Isteni Nő úgy vágja be a kocsi ajtaját, mint egykori őse, Dobó Katica tehette ezt az egri vár ódon kapujával… Bár előtte szerénykedik a hamutartó, ő következetesen a gumiszőnyegre (amelyet az autós maga mosott meg tegnapelőtt) szórja cigarettájának hamuját. De ez még nem minden. Amikor éppen egy autóbuszt kellene előzni, s a hely elég szűk, a szőke Ilonka, apró sikoly kíséretében rántja meg az autós karját… A másodperc tört része alatt reagál a vezető e vészjelre, s már csikorognak is  fékek…amikor a szende szőkeség angyali ábrázattal mondja: „Nem látta? Ott a járdán ment az az undok, festetthajú, kövér Maca!?” – (A vezető részéről sóhajba fullad a káromkodás.)

A versenyző

Minden versenyeredményt fejből tud és Lajos a neve. Saját véleménye szerint – hiszen csak ő tudja – Graham Hill taxisofőrnek mehetne, ha egyszer ő egy Cooper kormánya mögé ülhetne. Merthogy ő már versenyt is nyert a Pusztavauvai-i Nagydíjon. Nos, ilyen múlttal feljogosítva érzi magát, hogy egyfolytában belekotyogjon a vezetésbe. Valahogy így:
– Vedd vissza a gázt… Cccc, majdnem elgázoltad azt az idős embert, mert nem jól tartod a kormányt… Miért húzatod olyan sokáig másodikban azt a szegény motort?… Én már kapcsoltam volna! (rossznyelvek szerint nincs is vezetői jogosítványa.)

A sietős

Ebbe a kategóriába sokan tartoznak, igaz, fajtájuk nem a legveszélyesebb. Szeret ott – és váratlanul – kiszállni a kocsiból, ahol a tilos jelzés miatt a vezetőnek meg kell állnia. Néha sikerül visszarántani a kocsiba és megmagyarázni neki, hogy az ilyen „kilépés” még az álmoskönyv szerint sem jelent jót, de volt már arra is példa, hogy miatta 50 jó forintot kellett lefizetni büntetésként – Apropó – mondja ő, – adjál kölcsön egy százast. Mi az neked, hiszen autód van. Holnap majd megadom!

Akinek semmi sem drága

„Ki-ki” alapon potyázik. A könnyelműség már akkor történt, amikor az autós megígérte, hogy ki-ki alapon leviszi a Balatonhoz. A baj azonban már az indulásnál kezdődik, amikor Olga, előzetes bejelentés nélkül elhozza magával vőlegényét, aki választmányi tag a százkilósok klubjában. Valahol Velence táján, az izzó nap hevítette országúton az egyik gumiabroncs kileheli lelkét. Amíg az autós verejtékezve dolgozik, a „vendégek” – nyilván ki-ki alapon – leheverednek az árnyékba, hogy „megkóstolják” az uzsonnáját. Végre célhoz érnek. Itt meg az a baj, hogy az egész társaságnak nincsen aprópénze, tehát a vendéglátó kocsitulajdonos fizeti a presszót – „Pesten majd megadjuk” ígérettől kísérve.

*

A szerző természetesen nem vállalkozhatott teljességre, amikor megkísérelte összeállítani azt a fejezetet, amelyik – érthető oknál fogva – kimaradt a nagy Brahmből. De akinek sikerült maradék nélkül csokorba szedni ezt a témát, annak elismerése jeléül, e cikk szerzője átnyújt egy kanna ÁFOR minőségi olajat – és egy csapágyazott rollert, mert arra nem kéredzkedik fel még a legelszántabb potyautas sem.

R.
Endrődi István rajzai

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!