Minőségét és teljesítményét illetően egyaránt alatta marad a W124-esnek, de korántsem annyival, mint az ember gondolná. Az erős motor és fék, a könnyed szervokormány és a tágas, egyszersmind kényelmes betér élhetővé, sőt szerethetővé teszi a konstrukciót. Egyebek mellett sötétített, elektromos ablak, méterhosszú kapaszkodó és fejedelmi lábtér fokozza a hátul utazók komfortját. Piroska lányom szerint az ülés nagyon-nagyon kényelmes volt. Fotó: Kovács Zsigmond

A nálunk csak GAZ néven ismert, 1932-ben alapított Gorkovsky Avtomobilny Zavod vállalat számos ikonikus modellel rukkolt elő az elmúlt évtizedekben, gondoljunk csak a GAZ-M20 Pobedára, a GAZ-69-es terepjáróra vagy az 1956-tól 2012-ig több mint 30 változatban gyártott Volgára! Ez utóbbi minden KGST-országban jelen volt, közöttük Azerbajdzsánban is, ahol máig rengeteg szaladgál belőle az utakon, s láthatólag igen jól bírják a strapát. El is határoztam, hogy kerítek egyet néhány kilométer erejéig, besétáltam hát egy eldugott gebelei szerviztelepre, és megszólítottam a legszélesebb mosolyú autószerelőt. Egy 2106-os Lada alól, egyenesen az aknából köszönt vissza, s érdeklődve kérdezte, hogy mit keresek itt a világ végén.

Egy láda gyümölcs, két féltengely és egy fúrógép került a csomagtartóba, mégis üresnek tűnik az 500 literes poggyásztér

Mire kézzel-lábbal elmagyaráztam, hogy Volga-tesztvezetésre ácsingózó magyar firkász vagyok, már a fél telep körülöttünk állt, hogy kihámozza nehezen összerakosgatott török mondataimból a lényeget. Idővel megértették miről van szó, s már hívták is a megfelelő személyt, nevezetesen a szomszédban dolgozó Behruz Bagirovot, aki szívélyesen felajánlotta 2004-es, 148 ezer km-t futott GAZ-31105-ösét. Nehéz volt lepleznem kitörő örömömet, mikor elém gördült a plasztikázott „szovjet Mercivel”, különösképp, mikor először adtam gázt a Zavolzsjei Motorgyár (ZMZ) 2287 cm3-es, 131 lovas, 16 szelepes sornégyesének. Az ötfokozatú, kifejezetten finoman kapcsolható váltóval társított, 200 Nm-es erőforrás az alsó fordulatszám- tartományban is játszi könnyedséggel lendíti előre az 1,4 tonnás, injektoros szedánt, és meglepően kulturáltan, illetve csendesen duruzsol. Miként Behruztól megtudtam, országúton 9, városban 11-12 liter benzint kér 100 km-en, s az együtt megtett 60 ezer kilométer alatt még nem volt különösebb gond vele, csak az alapjárat-szabályozó rakoncátlankodik néha.

Kifinomult járáskultúrájával és bőséges forgatónyomatékával tökéletesen illik a kelet luxusautójához a ZMZ-4062.10 kódjelű, aluhengerfejes benzines

A dupla lengőkaros első és a laprugós hátsó felfüggesztést egyaránt rossz utakra és komoly súlyterhelésre tervezték, ennek megfelelően mint valami hajó, úgy ring tova a legrosszabb szakaszokon is, igaz, kanyarban jelentős oldaldőléssel számolhat a pilóta. Meggyőző maga a kormánymű és a hatékony, jól adagolható fékrendszer is, s van faberakás, négy elektromos ablak, no meg hangárnyi beltér és csomagtartó. – Kényelmes, gyors és olcsón fenntartható – mondja Behruz, és bizony egyetértek vele. A 31105-ös engem is elbűvölt, simán vállalnám itthon is!

Behruz Bagirov eddig 60 ezer km-t tett meg a 2004-ben gyártott Volgájával
 Like