Kérem az olvasót, hogy a cím ne tévessze meg! A cikknek rovatunkban és nem a humoroldalon és nem is a rejtvények között van a helye. Azt is előrebocsátom, hogy a választ mind ez ideig magunk is csak kis részben ismerjük. Mindössze annyit tudunk, hogy eddig négy évbe került. Nem annak, aki gondatlanul, felelőtlenül végezte a munkáját, nem is annak, aki mindezt felismerve becsapta a vevőt. Azóta tart a per és várhatóan további négy évig fog tartani, hiszen a Legfelsőbb Bíróság az egész eljárás megismétlését rendelte el olyan előírásokkal, amelyek válaszát ugyanúgy nem lehet megtalálni, mint a címben feltett kérdését.
Nem szeretnék szubjektív lenni, ezért a tényállást és az ügy eddigi állását az arra illetékes szervek által kiadott közlemény szó szerinti – bár a terjedelem miatt kissé rövidített – idézésével mutatjuk be. Az olvasóban önkéntelenül jelentkező újabb kérdések és válaszok ismertetését mellőzzük.
Az alperes 1979. december 3-án a kijelölt személygépkocsi-értékesítő vállalattól megvásárolt egy Fiat-128 típusú személygépkocsit 51 000 forintért. A gépkocsit – amelynek a kijelölt személygépkocsi-értékesítő vállalatnál előírt gondos és mindenre kiterjedő vizsgálat alapján készülő állapotlapját átvette és megismerte – biztonság okáért még ugyanabban a hónapban megvizsgáltatta a Shell szerviznél, ahol megállapították, hogy a gépkocsi erősen korrodált állapotban van, és azzal korábban karamboloztak is. Az alperes ennek ismeretében nyomban, 1980. január 14-én eladta a felperesnek 55 000 forintért. A felperest a gépkocsi korrodált és karambolozott állapotáról nem tájékoztatta.
Az új vevő éppen egy héttel a vételt követően, január 21-én az úttesten fekvő kb. 10 centi magas kőre hajtott, aminek következtében a gépjármű megrongálódott. Ennek során a féltengelyt tartó doblemez korrodált volta miatt a féltengely kiesett, az első futómű meghibásodott.
A felperes a gépkocsi megjavításának nehézségei miatt a gépkocsit eladta, mégpedig annak a kijelölt személygépkocsi-értékesítő vállalatnak, amelytől a balesetet megelőzően alig egy hónappal korábban vásárolta az, aki azt részére továbbadta. Az 55 000 forintért vásárolt gépkocsiért most a vállalat 27 000 forintot fizetett. A felperes keresetében a kifizetett 55 000 forint adott és a 27 000 forint visszakapott vételár 28 000 forint különbözete, továbbá az ügylettel kapcsolatos kára megfizetésére kérte kötelezni az eladóját. Elsődlegesen a hibás teljesítésre hivatkozott és ezért árleszállítást kért. Másodlagosan a szerződés valós érték és a vételár közötti feltűnően nagy értékkülönbségre hivatkozással megtámadta és az aránytalanság kiküszöbölését és a vételár leszállítását kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert ő a gépkocsi korrodált állapotáról nem tudott. A perbe a személygépkocsi-értékesítő vállalat beavatkozott és ugyancsak kérte a kereset elutasítását.
A közel négyéves per eredményeként az ügyben eljáró bíróságok – a közzétett határozatból meg nem állapítható számítások eredményeként – 21 613 forint, ennek kamatai, 3600 forint kártérítés és a költségek megfizetésére kötelezték az alperest. Mindkét eljáró bíróság a keresetet mindkét jogcímen megalapozottnak találta. A szakértői vélemény a gépkocsi vételkori forgalmi értékéről az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet (IMSZI) módszertani levelében foglaltak alapján készült, azzal azonban, hogy miután a perbeli gépkocsi gyártási ideje és vámalapára nem volt ismert, a gépkocsi értékét egy Dacia 1300 típusú gépkocsi újkori árának figyelembevételével állapította meg.
Ezeket az ítéleteket törvényességi óvás alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A döntés szerint nem vitás a keresetben említett tényállás és valósak az abban leírt adásvételi időpontok és a vételárak is. A szakértői vélemény megfelelően rögzíti a gépkocsi műszaki állapotát, de nem alkalmas arra, hogy annak figyelembevételével a bíróság a gépkocsi vételkori reális forgalmi értékét megállapítsa. Az ügyben előterjesztett kereseti kérelem elbírálásánál – akár hibás teljesítés, akár a feltűnő értékaránytalanság jogcímén vizsgálják azt – a gépkocsi vételkori forgalmi értékének van ügydöntő jelentősége. A bíróságok elmulasztották annak vizsgálatát, hogy a vételkor mennyi volt a gépkocsi forgalmi értéke. Az IMSZI módszertani levél csak módszerül és tájékoztatásul szolgált a szakértőknek. A módszertani levél ajánlásai nem egyedüli meghatározói a forgalmi értéknek. Egy adott használt gépkocsi forgalmi értéke analóg gépkocsi újkori árának figyelembevételével nem határozható meg.
Téves egyébként az a számítási mód is, amely a bizonyítási nehézségekre tekintettel a gépkocsi műszaki értékének megállapításánál is fiktív adatokból – más gépkocsi eltérő adataiból – indul ki. Tisztázni kell tehát a perbeli gépkocsi gyártási időpontjának meghatározását, amely a motorszám és alvázszám birtokában megoldható. (Feltéve, ha nem került sor cserére, vagy a számok átütésére.) Tisztázni kell a vámalapárat és abból kiindulva a gépkocsi életkorát, futásteljesítményét, állapotát, stb. vizsgálva kell megállapítani a gépkocsi műszaki állapotát. A műszaki érték nem azonos a forgalmi értékkel. A forgalmi érték annál alacsonyabb vagy magasabb is lehet. A használt gépkocsik értékének megállapításánál ezért a műszaki állapot tisztázása mellett annak vizsgálata is elengedhetetlen, hogy hasonló gépkocsinak a szerződéskötés idején mennyi volt a használt gépkocsik piacán kialakult forgalmi értéke. Ezért az új eljárásban vizsgálni kell, hogy a hasonló állapotban levő és hasonló korú használt Fiat 128 típusú személygépkocsik a használtautó-piacon, valamint a személygépkocsi-értékesítő vállalatnál milyen áron kerülnek értékesítésre. Csak ezeknek az adatoknak vizsgálata alapján lehet megalapozottan dönteni a felperes igénye felől.
Eddig a határozat, amely azonban nem ad választ, honnan lehet az előírt, megvizsgálandó adatokat beszerezni. Az még csak elképzelhető, hogy az értékesítő vállalat közölni fogja, hogy ő értékesített egy ilyen gépkocsit 1979 végén 51 000 forintért. Az viszont már elképzelhetetlen, vagy a véletlenek csodálatos összjátéka lenne, ha ugyanebben az időben egy további ugyanilyen korú és állapotú, futásteljesítményű Fiat 128-as gépkocsit értékesített volna.
Bizonyítható lesz az is, hogy kb. ugyanebben az időszakban a használtautó-piacon egy ilyen kocsi 55 000 forintért került értékesítésre. De az már csodaként sem képzelhető el, hogy ugyanabban az időben másik hasonló korú, futásteljesítményű, ugyanilyen korrodált és karambolozott Fiat 128-as került volna értékesítésre és öt év távlatából fel lehetne kutatni az eladót és a vevőt és megállapítható legyen a vételár is. Bár a használt gépkocsik adásvételénél minden csoda elképzelhető.
Dr. Szűcs Ferenc
A fényképek illusztrációk.
