Már-már női kocsi volt a Zastava GTL 55-ös, ezzel nem jártak a hegyre

Természetesen – akárcsak gyűjteménye többi darabját – az „Olaszból” koppintott autócsodát is Tamás maga újította fel némi baráti segítséggel.
– A járgány 1986-ban gördült le a gyártószalagról – mondta el Horváth Tamás. – Tizenötezer-kétszáz kilométert futott, tehát némi túlzással „bejáratós” még csak. Itt, Kanizsán vásároltam, egyik ismerősöm szólt, hogy a kocsi gazdája elhunyt, az özvegy pedig szeretné eladni, de nem mindenáron. Olyan vevőt keresett, aki – ahogy mondani szokták – „megvigyázza” az autót. Megállapodtam vele és sikerült elhoznom a Zastavát, ami akkor már állt néhány éve. Tavaly üzembe helyeztem újra, bekerült a műhelybe és elkezdődhetett a felújítása. A koronavírusos időszaknak megvan az az előnye, hogy az ember sokat lehet otthon, így volt időm elvégezni rajta az utolsó simításokat.

Horváth Tamás lapunknak elmondta: átnézték a fékeket, a motort szervizelték, a karosszéria kapott egy polírozást, kitakarították, és az autó ennyi hozzányúlás után gyakorlatilag gyári állapotban pompázik.

– A Zastava Automobili – a „zasztava” szó magyar jelentése zászló – a szerbiai Kragujevacban, Belgrádtól délkeletre működő autógyártó volt, amely 2017 májusában szűnt meg – adott némi áttekintést a gyártóról a veteránautós. – A márka Magyarországon is legismertebb típusa a Zastava GTL 55 volt, mely lényegében a Fiat 128-as alteregója, kisebb-nagyobb eltérésekkel az olasz autóipar slágerautóját másolta, az utóbbi egyébként 1969-ben elnyerte az év autója címet is. A szocialista típusok között a Zastava GTL 55 jószerével az egyetlen olyan autómárka volt, amely a nyugati életérzést képviselte. Nemcsak azért, mert a Fiat 128 reinkarnációját jelentette, hanem azért is, mert Jugoszlávia mindig kilógott kicsit a szovjet blokkból, a mi szemünkben már-már egy kis nyugatként tűnt fel. Az 55-ös a saját hazájában igen népszerű volt, nálunk azonban annyira nem, talán azért, mert gyenge, erőtlen motorja nem éppen a vezetési élmény csúcsát jelentette, műszerfala pedig ritka kopogós fajta műanyagból készült. S idehaza az sem vált az előnyére, hogy finom kis jószág, már-már női autó volt, amivel nemigen lehetett a hegyre járni, oda a Zsiguli és a Wartburg illett. Ráadásul a jugoszláv „lazaság” bizony megmutatkozott a szerelési, összeillesztési és az anyaghibákban, tehát aki Zastavát vett, az kapott vele egy halom problémát is…