Olyan ez, mint a zaj, a füst, a zsúfoltság – nagyváros nyavalya. Igaz, máshol is előfordul, de fő tenyészterülete a nagyváros, nálunk Budapest. A kör neve: autólopás. A Budapesti Rendőrfőkapitányságon is külön csoport foglalkozik az ilyen ügyek nyomozásával. Vezetője Baranya István r. alezredes.
– Budapestnek jut az autólopások fele. Van hát tapasztalatunk. Általában két okból lopnak autót. Nagyobb számban jogtalan használatért, vagyis egy kis kocsikázásért. Az elkövetőek rendszerint fiatal felnőttek, gyakorlatlan vezetők, ittasak. Egy-két halott is kikerül közülük, és nem csak ő közülük. Gyakran karambollal, gázolással ér véget a kaland. Kevesebben vannak, de társadalmi veszélyességük nagy azoknak, akik azért lopnak autót, hogy véglegesen eltulajdonítsák. Óvakodjon mindenki az olcsón kínált alkatrészek megvásárlásától. Nemcsak azért, hogy az orgazdaságtól megvédjék magukat, hanem azért is, hogy vevő „hiányában” megszakadjon az üzleti lánc, mielőtt esetleg saját ellopott alkatrészével találkozik az autó a „jószívű” árusnál.

A rendőrség helyszínelőit, a „gépjárműveseket” éjfél körül riasztják. A budai hegyvidék egyik mellékutcájában áll egy autó, ablaka betörve, a kocsi mellett féltégla. A tulajdonos dugig tömött kocsiját alaposan kirámolták, pedig csak három órát állt őrizetlenül az autó. Ha a kocsi gazdája nem hagy mindent benne, ha lett volna riasztó berendezés, ha valaki felfigyel az üvegcsörömpölésre, és meg is nézi, mitől származik… – csupa olyan „ha”, amely megakadályozhatta volna a kárt. Egy ilyen „ha” segített nemrégiben a II. kerület autósain, legalábbis azokon, akiknek emiatt nem tudták már feltörni járművét. Mert a fosztogatók igen szorgalmasak voltak, éjfél utánra már 16 kocsit rámoltak ki. Amikor azonban a 124-es Fiattal bíbelődtek, az autótulajdonos felesége észrevette a három tolvajt. Leszaladt a kocsihoz. A megriasztott fosztogatók elfutottak. Az asszony üldözte őket, méghozzá eredménnyel. Az egyik férfi hátáról leszakította a tarisznyáját, benne mindhármójuk személyazonossági igazolványával.
– Bátor cselekedet, mégsem javasoljuk ezt a módszert – fűzi hozzá Baranya alezredes. – Kevésbé veszélyes, ha a körültekintő, figyelő tulajdonosok, lehetőleg erős férfiak létszámfölényben mennek a kocsihoz. A lakótelepeken rendszerint ismerik egymást az autósok. Ha valamelyikük kocsijánál idegen matat, ismeretlenek foglalatoskodnak a kerekek körül, vegyék a fáradtságot, és járjanak a dolog végére. Az is sokat segít, ha nem az utastérben tartják a tartalékkulcsokat, a kocsi okmányait, meggyőződnek arról, hogy az ajtók, ablakok be vannak zárva. Ne tegyék látható helyre az értékeket, a telerakott autó, az ülésen heverő műszaki cikkek vonzzák a tolvajokat.
Bizonyára elkelt volna a jó tanács akkor is, amikor a mozi melletti eldugott parkoló sötétjében állította le kocsiját gazdája. Míg a házaspár az előadás krimijén izgult, a kocsiból ellopták mindkettőjük irchabundáját. Nem kis malíciával jegyezte meg egy arra járó: „két forintot megspóroltak a ruhatáron. Jobban jártak volna, ha rögtön a kocsi tetejére teszik az értékes kabátokat, akkor legalább a kocsit nem teszi tönkre a tolvaj.”

Szétszabdalt tető, kirángatott vezetékek, megtépázott műszerfal – a tolvajok vandál „munkájának” eredményei

Autóversenyekre járt Pálvölgyi Gábor. Kezdetben csak nézte, később maga is művelte.
– Ha az ember versenyezni akar, jelentkezhet akármelyik klubnál, elutasítják – meséli a 29 éves férfi a rácsos ablakú szobában. – Maszek alapon pedig nagyon drága, hamar tönkremegy az autó.
A leleményes fiatalember sajátos megoldást talált a költségek csökkentésére. Ellopott egy Volgát, rászerelte saját kocsijának rendszámát, és elindult a versenyeken. Elég jó eredményeket ért el a később elkötött Moszkviccsal is. Lelkesen mesél tuningötleteiről, versenyélményeiről. Imádja a sportos hangulatát, a sportszerű versenyzők társaságát.
– A versenyeken minden egészen más, de a közúton egyszerűen szabadrablás folyik. Egy időben minden héten új antennát vettem az autóra – dohog –, mindig letörték róla, aztán szépen rátették a gépháztetőre.
Nem elég, hogy a lopott autó antennáját tördelik egyéb kellemetlenséget is okoztak a fosztogatók. „Vettem egy Moszkvicsot, elég rozzant állapotban volt, egy lakótelep parkolójában állt. Egyik nap teljesen kifosztva találtam. Elvitték a váltót, a hidat, belülről is kibelezték, még az üvegeket is ellopták. Hogy ilyesmi megtörténhet, világos nappal egy lakótelepen! Szörnyen mérges lettem! Loptam egy Moszkvicsot. Két nap múlva már azzal versenyeztünk.”
Ennyiből áll az autót elvinni? Versenykedvelő sofőrünk erre is válaszolt. „mindig van, aki hanyagul kezeli a kocsiját. Nyitva hagyják az ajtót, nem tesznek rá riasztót, vagy legalább egy kapcsolót az önindító hatástalanítására. Az országúton is otthagyják az autókat. Egyszer is megyek az utcán, látom, ott az autó az út szélén. Megnéztem. Be volt szorulva a motorja. A gazdája sehol. Levettem a karburátort, meg az elosztót, úgyis rossz volt már az autó. Én meg nem szeretek tartalékalkatrész nélkül közlekedni.”

A tolvajok semmilyen bonyodalmat nem szeretnek – ez a rendőrök sok éves tapasztalata. Ezért szinte teljes védelmet nyújt a riasztó berendezés (a BRFK tanácsadó szolgálata ehhez segítséget is ad) és a kormányzár. Az utóbbit különösen a Lada-tulajdonosok figyelmébe ajánljuk, mert sokan egy állással korábban, a zár bekapcsolódása előtt veszik ki a kulcsot. Az ellopott Ladák listáján csupa ilyen, lezáratlan kocsi szerepel. Volt olyan autós, aki az autó megkerülte után a rendőröktől hallotta igaz meglepetéssel, hogy Ladájába kormányzárat is építettek. Akkor volt hároméves az autója…
Hajlamosak vagyunk a könnyelműségre. Ugyan, miért éppen az én autómat törnék fel – kérdezzük és nyugtatjuk meg magunkat a valószínűségszámítás tudományos támogatásával – pár tolvaj és sok százezer autó, nem több az esély, mint a lottó négyesre. Meglehet. De nem szabad megfeledkezni arról az alapvető különbségről, hogy a szerencse vak (ezért nem vett még észre oly sokunkat), míg az autótolvaj, a fosztogató, nyitott szemmel jár. Mesélhetne erről az az ügyvéd is, akinek 20 ezer forint készpénzzel együtt vitték el a kocsiját.
– Hogyne tudtam volna, hogy nem szabad értéket hagyni az autóban – panaszolta a rendőrségen – amikor magam is védtem a bíróságon autótolvajokat. Elvem, hogy semmiféle érték ne maradjon az autóban. Egyetlen egyszer tettem elvem ellenére, kivettem a pénzt a bankból, és az ülésen hagytam…

A nyomok megszólalnak. Árulkodó ujjlenyomatok, szövetdarabkák, hajszálak gyűlnek össze, ezekből értékes információkkal gazdagodnak a nyomozók

Éjjel vitték el az újpalotai lakótelep házhegye elől az 500-as Fiatot. Lakásától jó 800 méternyire meg is találta a kétségbeesett tulajdonosa. A sötétben durván elbántak a kocsival, az utastér, a műszerfal barbár pusztításról tanúskodott. A kocsiba úgy jutott be, hogy késsel felhasította a vászontetőt a tettes (tettesek?). Aki olvasott vagy látott már krimit, jól tudja, hogy a nyomokat megszólaltatják a rendőrség szakértői, ezért megérkezésükig semmihez nem szabad nyúlni. Az autós n azonban hazáig tolta megkerült kocsiját, alaposan végigböngészte, csak ezután hívta fel a rendőrséget… A bűnügyi technikus fásultan pakolta vissza felszerelését a rendőrautóba, itt nem volt keresnivalója.
A másik Fiat Zuglóból tűnt el, és a Gellérthegyen lett meg. Újabb eset, újabb tanulság. Ezúttal egy taxis ébersége. Mert neki tűnt fel a kivilágítatlan autó. Megállította, igazoltatta a vezetőt. Forgalmija nem volt (végre egy autó, amiben nem hagyták benn az okmányokat!), megállított hát a taxisofőr egy Ladát, és utasaira bízta a fiatost, amíg elment telefonálni. Mire visszatért se tolvaj, se Lada. A rendőrök már javában ügyködtek, amikor a helyszínre taxizott a kocsi gazdája és felesége. „Csak azt nem értem – csodálkozott az asszony –, hogyan hozhatták idáig, amikor rossz az irányjelző.”
A Škoda tulajdonosa autójának szentelte augusztus 20-át. Javítgatta a kocsit, kicserélte a kipufogót, feltöltötte a tankot. Majd a legnagyobb gondossággal megtette mindazt, amitől óva intünk minden autóst. A gyújtáskapcsolót rossznak találta, ezért bennhagyta a slusszkulcsot, az utastérbe tette fényképezőgépét, a forgalmit és a vezetői engedélyt. Majd bezárta az ajtót, és elment tűzijátékot nézni. Így hát nem is olyan különös az autós meglepetése: a kocsi eltűnt. A folytatás annál sejtelmesebb. Két héttel később telefonon keresték a škodást.
„A kocsit elvittem, meg is veszem, a benne levő holmit visszaküldöm” – közölte egy férfihang. Még többször is jelentkezett, tájékoztatta az autó gazdáját, hogy a jobb oldali oszlopot megnyomta, tízezer forintos kár keletkezett. Még randevút is adott, az autós a megbeszélt jellel, képes újsággal a hóna alatt várt négy órán át az Emke aluljáróban – hiába. „Nem mertem odamenni, mindenkiben rendőrt láttam” – magyarázta az ismeretlen újabb hívásakor, majd felajánlotta, hogy december végéig kifizeti a kocsit, sőt, át is íratja. De nem így történt. A X. kerületi kapitányság járőre rendszám nélküli, törött oldalú Škodára talált egy sötét utcában. Az azonosítás nem tartott sokáig – a nyomozás megkezdődött a különös „adásvétel” dolgában.

Iménti szereplőink, a rali- és túrabajnokságokat kedvelő autótolvaj másodmagával, Nagy Lászlóval követte el lopásait, és barátját ültette a mitfahreri ülésbe is. Igaz, ez utóbbiban nem jeleskedhetett, társa szerint a jobb kezét nem tudta megkülönböztetni a baltól. A mitfahrer bosszankodik: „Mindenki rajtam röhög, hogy milyen hülye vagyok, mert megvettem társamtól azt a Volgát, amit együtt loptunk. Ezzel a kocsival buktam aztán le, felismerte a tulajdonosa.”
Igaz, azt a néhány hónapot, amíg zavartalanul használhatta a lopott-vásárolt kocsit, nem töltötte tétlenül. Ő is versenyzett („nyolcadiknál rosszabb sosem voltam”), és maszek taxizott, valamint árut fuvarozott, továbbá elromlott kocsikat vontatott – jó pénzért. Még arra is jutott ideje, hogy maszek „sárga angyal” vállalkozásba fogjon. Egy ügyben a Budapesti Rendőrfőkapitányság Vizsgálati Osztálya kéri mindazokat, akiknek a 70-es úton a kék Volgával járó szakállas 32 éves férfi felajánlotta segítségét, jelentkezzenek, és mondják el, milyen alkatrészt épített be az ügyes szerelő. A bérfuvaros, taxis, sárgaangyal-versenyző azon sem akadt fenn, hogy történetesen nincs jogosítványa. Gyártott magának. Ő különben határozottan elítéli a fosztogatókat. Példákat hozott fel, hogyan csupaszítottak le hosszabb ideje álló autókat, és abban igazat kell adnunk neki, hogy „nem biztos, hogy autótolvaj vagy fosztogató lopja el a gumikat, az alkatrészeket.”
Mindkét versenyző vizsgálati fogságban van. Valószínűleg hosszabb ideig ismét csak a Börtön Racing Team „túrabajnokságán” nevezhetnek. És ha ők pihennek is, ne ringassuk magunkat a túlzott biztonság hitében.

Az éjszaka portyázó rendőrautó utasaiként néhány kilométeres körzetben végigjártuk az egyik budapesti kerület utcáit. Tolvajjal nem találkoztunk, de találtunk jó néhány olyan kocsit, aminek minden autótolvaj megörülne

Drága kincs az autó, értékes gyakran az is, ami a belsejében található. Sok kellemetlenséget, nagyon nagy kárt, különös veszélyt jelentenek azok, akik a kocsikról lopkodnak, értelmetlenül rongálnak, fosztogatnak, elkötik a járműveket. Sokáig beszédtéma egy ilyen eset, gyakran bizonytalanok vagyunk: vajon épségben látjuk-e viszont a magára hagyott autót? Sokszor kívánjuk a tettesek szigorú felelősségre vonását, hogy elmenjen a kedvük még az autólopás gondolatától is. A rendőrség az autósok és a nem autósok segítségére is számít. Ha furcsa helyen parkoló kocsit találnak, ha nyitva van az autó ajtaja, leeresztve vagy kitörve az ablaka, jelentsék. Gyanús jel a szétszerelt gyújtáskapcsoló, a kilógó kábelek látványa, a kirámolt műszerfal, az eltűnt rádió maradványa. És ha mégsem tekintjük zaklatásnak, ha figyelmeztetnek, zárjuk be az ajtót, ügyeljünk a kocsira, és próbáljuk mások kincsét is megóvni – mindent megtettünk, hogy e nagyvárosi kór tovább ne burjánozhasson.
Ha lehet, tegyük ezt nagyobb éberséggel, mint az az izgatott férfi, aki késő este jelentette kocsija eltűnését. Később, újból telefonált a rendőrségre: leállíthatják a nyomozást, az autó megkerült. Azaz el sem tűnt, csak gazdája elfelejtette, hogy a nagy zsúfoltságban hol is talált végül parkolóhelyet. Azóta bizonyára ő sem tud szabadulni a gondolattól: nemcsak az autókat, a várakozóhelyeket is lopkodják – egyre kevesebb van belőlük.

Földvári András
Favics Péter felvételei

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!