Mindössze öt évig gyártották, ez azonban elég volt ahhoz, hogy a világ legnagyobb darabszámban, 370 168 példányban készítsék el. Csak az Egyesült Államok mércéjével számított sportosnak, ennek ellenére hatalmas rajongótábora van szerte a világban a Pontiac Fierónak, igaz, nem a megjelenésért szeretik.
A Fiero varázsa abban rejlik, hogy a GM mérnökei lényegében a vasboltban megvásárolható profilokból és nagyszériás technikából szögelték össze, aminek köszönhetően nagyon könnyen alakítható az egyszerűen lecsavarozható műanyag karosszéria alatti váz. Könnyedén meg lehet nyújtani a tengelytávolságot, így a lemásolni kívánt autó arányai megtarthatóak. A Fierót véve alapul az átalakítás egy, a vágy tárgyának számító autó árának töredékéből megoldható, ráadásul mindenkinek a saját képességei szerint.
Egyes számú példa. Egy amerikai úriember álma a Lamborghini Miura, azonban tisztában van azzal, hogy belátható időn belül nem lesz pénze egy ilyenre. Mit tud tehát tenni? Pár száz dollárért vásárol egy kidobásra ítélt Pontiac Fierót, majd belekezd a nagy műanyagozásba. A karosszéria meglepően jól másolja az eredetit, egyedül a nagy átmérőjű, modern felnik árulkodnak arról, hogy itt nem egy olasz szuperautóval van dolgunk.
Esetleg még a hátsó szélvédőn keresztül a motorra vetett pillantás árulkodhat a csalásról, hiszen ott csak nyolc- és nem tizenkét hengert látunk. A GM hosszú évek óta készít keresztben beépített, elsőkerékhajtású V8-as hajtásláncokat, ennek Fiero-középmotorként való beépítése nem túl nagy kihívás. A gyárilag legfeljebb 140 lóerős (2.8 V6) teljesítménynek itt és most legalább a duplájával számolhatunk, tehát már világszinten is sportosnak számító helyváltoztatásra képes ez az autó. Az, hogy közben úgy néz ki, mint egy Lamborghini Miura, csak hab a tortán.
Kettes számú példa. Mit csináljon egy szegény ember, aki a fejébe vette, hogy a fantasztikusan szögletes karosszériával megáldott Lamborghini Reventón az álma? Itt nem csak a piszkos anyagiak akadályozhatják a beszerzést, hanem az is, hogy mindössze 20 példányt gyártottak. Márpedig a szupergazdagok mindent hajlandóak megadni azért, hogy birtokolhassák az F-22-es vadászgép által ihletett olasz sportkocsit, így azokért a példányokért, amelyek gazát cseréltek, az eredeti, egymillió eurós vételáron felül fizettek.
Most azonban nem az eredeti autóról van szó, hanem egy utánzatról. Az alap ezúttal is egy Fiero volt, az építő azonban nem a műanyagozás területén jártas szakember, hanem egy lakatos. Ennek megfelelően aprólékos munkával, tábla lemezből készítette el az utánzat karosszériáját. Rengeteg munkát jelentett ez, hiszen a Lamborghini tervezői finoman lekerekítve csatolták egymáshoz a sík felületeket, ráadásul nekik csak a karbon sütőformát kellett egyszer megcsinálni, utána már pillanatok alatt elkészültek az egyes karosszériaelemek.
Nos, házilagos kivitelezés esetén már jóval aprólékosabb a munka, minden egyes darabot külön ki kell vágni, pontosan a helyére kell illeszteni, majd ugyanezt meg kell ismételni a túloldalon is. Nehezíti a dolgot, hogy a bonyolult térbeli formáknál egyszerre több elem kapcsolódik egymáshoz, nem igazán lehet egyenként pepecselni az egyes lemezekkel, egyszerre három-négyet kell összeállítani, ráadásul nem síkok, hanem enyhén íveltek az egyes felületek.
Az ismeretlen építő a tökéletességre törekedve nem csak a karosszéria külsejét, de a belsejét is igyekezett lemásolni, és itt is azt az anyagot használta, amivel mesterien bánik: acéllemezt. A belső kárpitozáson kívül hátra van még az üvegek legyártása, illetve egy megfelelő teljesítményű erőforrás beépítése. Az acél karosszéria miatt ez az utánzat sokkal nehezebb, mint a kiindulási alap, nem csak a 98 lóerős négyhengeresnek, de még a 140 lóerős V6-osnak is gondot okozna a mozgatása.