Rendhagyó fogyasztástesztre hívott minket a Chevrolet. Azt szerette volna bizonyítani, hogy egy kis odafigyeléssel milyen takarékos is lehet a dízelmotoros Aveo. Nem is annyira az abszolút alacsony fogyasztás volt a lényeg, hanem annak demonstrálása, milyen kevéssel is beéri az autó. Ennek megfelelően a mezőnyben az egész paletta képviseltette magát, volt 75 lóerős (ötfokozatú váltó, 175 Nm), 95 lóerős (hatfokozatú váltó, 195 Nm) és 95 lóerős Eco kivitel (nyújtott áttételezésű ötfokozatú váltó, 175 Nm), lépcsőshátú és ötajtós.

Amikor a gyorsabb tempó a spórolós

Indulás előtt elmondták, mire kell figyelni – keréknyomás, felesleges holmik kipakolása a csomagtérből, majd következett egy videó, amelyen Robert Huff WTCC-pilóta mondta el takarékos vezetési tippjeit. Ne pörgessük feleslegesen az erőforrást, használjuk a motorféket, minimalizáljuk az elektromos fogyasztók használatát, és a legfontosabb, hogy ne magunk elé, hanem két-három autóval előrébb nézzünk. Egy extra információt közöltek, az Aveo 1,3 literes dízele az 1200-1900 közötti fordulatszám-tartományban dolgozik a leghatékonyabban.

Régi ismerős az 1,3-as dízel, Fiat, Opel, Suzuki típusokban is megvásárolhatjuk

Hozzá kell még tenni, hogy ideális időjárási körülmények között vágtunk neki a Portoroz–Velence közötti túrának, sütött a nap, de a 25 fokos hőmérséklet miatt nem is hiányzott a légkondicionáló. Tudományos alapossággal választottam, a kék színű autó kulcsát kértem el, így kerültem az ötajtós, 95 lóerős Eco volánja mögé. A légkondit és a rádiót azonnal kikapcsoltam, egyedüli elektromos fogyasztóként az utólagos navigációt hagytam meg, ami később hasznosnak bizonyult.

Kicsivel 100 km/óra alatt van az 1,3-as Eco ideális üzemelési tartománya. A széria tempomat segítségével könnyedén tartható a tempó

Azzal tisztában volt az egész mezőny, hogy az indulást követően hegymászás és városi-országúti közlekedés jön, azaz nem rögtön a fogyasztásrekord-döntéssel indulunk. A sorban másodikként indultam, majd rögtön előztem is egyet – az elsőként haladó autó egy 75 lóerős szedán volt, amely 70 km/órás tempónál érezte jól magát, a nyújtott áttételezés miatt az én Aveóm ilyenkor érezhetően erőlködött, és amint lehetett, felvettem a 80-as tempót. Az autópályára 4,1-es (fedélzeti számítógép) átlagfogyasztással hajtottam fel, és megkértem utastársamat, Szörényi Andrást, hogy hajtsa be a jobb oldali tükröt.

Nem terveztem előzéseket, hiszen a 80-as tempót lőttem be. Erről a szándékomról rövid úton lemondtam, miután 4,5 l/100 km-re szökött fel a fogyasztás. Ekkor eszembe jutott az ideális működési tartomány, amelynek felső részéhez lőttem be a tempót, így a 95-97 km/órás sebességet vettem fel, ami meg is mutatkozott: kb. húsz kilométer alatt 3,5 l/100 km-re esett a kijelzett átlagfogyasztás! Már kezdtem volna örülni, amikor a navigáció azt tanácsolta, baleset miatt azonnal hajtsak le a pályáról, és közúton menjek tovább. Két kilométerre volt a lehajtó, és nem tudtam konzultálni utastársammal, miután a dízelmotor kellemes dörmögése álomba ringatta Andrást – hiába böködtem, nem reagált, így végrehajtottam a géphang utasítását.

András is kivette a részét a jó fogyasztásból. Legalább nem zavart…

Alig öt kilométer után sikerült beállnom a 20-25 kilométeres óriásdugó végére, hiszen a rádiót hallgatók is értesültek a bajról. Szerencsére a torlódás ritmusa kedvezett az üzemanyag-megtakarításnak, hiszen a hosszú álldogálások után folyamatosan haladtunk pár száz métert. Előbbiek során állt a motor, majd a forgalom ritmusát tartva haladtunk 30-40 km/órás sebességgel. Én is csodálkoztam azon, hogy az araszolás ellenére a fedélzeti számítógép tartotta magát a 3,5 l/100 km-es értékhez, sőt, az autópályára visszahajtva sem változott semmi, és így értünk célba Velencében.

Ezzel a teljesítménnyel második lettem, a győztes 3,3 l/100 km-es fogyasztást ért el, de ő keményen megdolgozott ezért: folyamatosan gyorsítva-motorfékezve haladt a 75 lóerős, ötajtós Aveóval. Én örülök az eredményemnek, hiszen szimplán visszavettem a tempóból, más extra dolgot nem csináltam, hiszen egyébként is használom a motorféket. Talán nyerhettem volna, ha megszabadulok a felesleges ballaszttól, de hát olyan régen ismerem már Andrást, hogy nem akartam kitenni a szűrét az autóból…

Légterelő alul, félig lezárt hűtőrács, energiatakarékos abroncsok. Mindezek kellenek a spóroláshoz

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!