A 80-as évek végén minden adott volt az új V8-as Ferrari sikeréhez, ugyanis a 328-as utódja volt az utolsó, amely a legendás típusokért felelős főtervező, Leonardo Fioravanti felügyelete alatt készült, és amelynek tervezését az alapító, Enzo Ferrari életében kezdték el. A dizájnra sem volt gondja a cégnek, hiszen a Pininfarina rutinos partnernek számított.
Műszakilag sem maradt el a kor színvonalától az újdonság. A V8-as hengerűrtartalmát 3,4 literre bővítették, a hagyomány szerint ezért is nevezték el 348-asnak. Teljesítménye 304 lóerőre nőtt, ezzel 278 km/órás végsebességre volt képes. A váltót a szintén 1989-ben debütált Mondial T mintájára keresztben építették be. A tradicionális, csővázas helyett héjszerkezetes karosszériát kapott a motorhoz jó hozzáférhetőséget biztosító, leszerelhető hátsó segédkerettel. Szárazkarteres kenési rendszert, oldalra beépített olaj- és vízhűtőt, illetve állítható magasságú felfüggesztést alkalmaztak. Futóművén alig változtattak, viszont új geometriával, nagyobb tengelytávval és szélesebb nyomtávval stabilabb útfekvést értek el. Alapáron adták az ABS-t, az elektronikát Bosch Motronic komputer vezérelte. Központi zár, elektromos ablakemelő és bőrülés nélkül nem hagyta el Maranellót (utcai) 348-as, a 4230 mm-es sportautó mégsem nyomott többet 1500 kilónál.
A TB (Transversale Berlinetta), valamint TS (Transversale Spider) változatban leleplezett kis Ferrari azonnal elnyerte az újságírók tetszését a Frankfurti Autószalonon, az első közvetlen tapasztalatok azonban árnyalták a képet. Teljesítményét kevesellték, váltóját keménynek, kezelhetőségét a csúcsteljesítmény közelében bizonytalannak, üléspozícióját esetlennek tartották, még a Testarossa stílusában megrajzolt, legömbölyített formatervet is önismétlőnek és unalmasnak látták, ráadásul a gyártási minőséget is kifogásolták. Mindez meglátszott az eladásokon is, aminek nem tett jót a Honda NSX 1990-es debütálása sem. A japánok hasonló felépítésű, V6-os motorral felszerelt és olcsóbban kínált autója leiskolázta a 348-ast.
1991-ben a márka élére frissen kinevezett Luca di Montezemolo is elismerte, hogy hosszú ideje ez a legrosszabb konstrukció, amit a Ferrari készített. A mérnökök nekiláttak a hibák kijavításának, változtattak a futóművön, a befecskendezésen és a váltón is. Munkájuk nem volt hiábavaló, a 348-as rossz megítélésén viszont már nem tudott segíteni. A frissített GTB/GTS páros és az exkluzív Spider nem sokat tett hozzá a sikerhez, így 1995-ig végül az eredetileg tervezettnél jóval kevesebb, 8844 példány talált gazdára. A csorbát utódjával, az alaposan áttervezett F355-össel köszörülték ki az olaszok.
30 éves a Mondial T
Bár a nem túl hízelgő címre több jelölt is akad, minden idők legrosszabb hírű Ferrarija nem más, mint az 1980-ban bemutatott Mondial. Sem a szaksajtót, sem a rajongókat nem győzte meg a V8-as, középmotoros, 2+2 üléses kupé és kabrió kivitelben is készült gran turismo, mégis elég vevőt nyert meg ahhoz, hogy az olaszok 1993-ig gyártásban tartsák. A nagy és nehéz karosszériát a márkához méltatlan menettulajdonságokkal kombináló, látványosnak is csak az arányai miatt számító típus utolsó változata, a Mondial T 1989-ben jelent meg.
Külsejét a modern kor szellemében rajzolták át, igényesebb hűtőrácsot, színre fújt lökhárítókat, új első és hátsó sárvédőt és szélesebb nyomtávot kapott. Motorját többé nem keresztben, hanem hosszában építették be, miközben a váltó továbbra is keresztirányú maradt. Az alacsonyabb súlypont jobb kezelhetőséget jelentett, amit szárazkarteres kenés, szervokormány, ABS és állítható magasságú futómű egészített ki. Az újságírók ódákat zengtek róla, ez volt a széria legjobb konstrukciója.
