Már régóta rebesgették, év végén be is jelentették: emelik a személyautók árát. De azt akkor még nem, hogy mikor és mennyivel. Ez az átmeneti, bizonytalan állapot ugyan nem tartott soká, de pontosan meglátszott az év első budapesti autóvásárán.
Bár ez a január 4-i szabadpiac inkább puhatolózás, mint vásárlás napjának volt nevezhető. Hogy cserélt-e gazdát valamelyik négykerekű, nem láttuk. De egyes s mást azért igen. Például közel 800 ezerért kínált amerikai autót, rozsdarágta roncsot, 0-kilométeres japán csodát, csillagászati árakat, hazárdírozó sötét alakokat, csalódott venni szándékozót, nagy önbizalmú eladót. És akkora jeges-havas latyakot, amekkorát városban ritkán láthat az ember…
Nem volt telt ház, csak amolyan jó közepes. Autó még csak akadt, de igazi vevő nem sok. A nézelődők többsége maga is eladni szándékozott, s csak a konkurens kocsikat fürkészte. Hát azokon – legalábbis az árakon – volt mit.
A kínálat kor és típus szempontjából meglehetősen sokféle volt, egységet csak az árak túlméretezett volta mutatott. (Hiába, egységben az erő…) Némi vigasz, hogy kérni és kapni ugyebár kettő. Üzletkötésről nem tudván, most csak az előbbiből, a kikiáltási árakból nyújtunk át egy „csokornyit”. Az áremelés szele már többet is elért, de akadt „régi drága” is. Nézzük.
Lada 1300 (KU, átírható) 220 ezer; újszerű Nissan Micra (KS) 400 ezer vagy csere; Lada 1200 (KB) 178 ezer; lestrapált Renault (ZX) 80 ezer; jó állapotban levő Lada 1200 (ZX) csak cserére 3 éves Trabantért vagy Watburgért; 16 éves aggasztó állapotú Fiat 500-as 22 ezerért; egy másik ugyanilyen típusú, de látszatra jó (CZ) 26 ezerért; Lada 1200 S (GD, 1 éves) 180 ezerért; 5 éves Lada (TH) 150 ezerért; Lada 1200 (K) 240 ezerért. Egy 12 éves karambolos Lada (IV) ára 32 ezerről indul. „Motorilagosan príma” vásározó gazdája szerint, aki harmadik tulajdonosa szegény járműnek.
Trabantot (UE) 10 ezer kilométert futott új motorral és utánfutóval 46 ezerért kínáltak. Egy 4 éves ARO 320 D típusú kisteherautótól is szeretett volna megszabadulni tulajdonosa. A hivatalos (állami szervizben végzett nagyjavításokat bizonyító) számlák inkább elriasztják, mint csábítják a vevőt: motorcserére 96 ezer forintot, új hátsó hídra 23 ezret kellett kiadni, a két akkumulátorra pedig 5 ezret. (Ilyenkor mondják: még jó, hogy kapni lehetett.)
Opel Asconáját 580 ezerre tartotta egy hölgy. Az ajándék kocsi 84 szeptemberétől áll garázsban, kilométerórája 878-as mutat.
A tőle nem messze álló Trabantban pedig 250 ezer kilométer körül lehet, ezt 20 év alatt tették meg vele vezetői. Az ablakában virító táblán felirat: „Reklám ár! Alkatrésznek, v. egyéb használatra. Üzemképes, megbízható. Kifogástalan minőség. 10 000 Ft!” Elég sokan nézegetik – noha elemei nem kimondottan színben tartottak, a hírverés igaznak látszik. Jókedvű tulajdonosa szóban teszi hozzá: igazából csak a négy felnit, a tengelyt, meg a csapágyakat kell megfizetni, a többi ráadás… A kocsi mellett 7-8 éves forma kisfiú álldogál, ő szívből sajnálná, ha vevő jönne a kocsira.
100 ezerért csaknem eredeti állapotú Opel Olympiát árul egy autószerelő – idő és pénz híján adna túl rajta. Javítandó, de üzemképes az 1500 cm3-es veterán. Motorháztetejét felnyitva előbukkan egy tábla: forgalmazta a Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt, 1938-ban.
A nap legdrágább kocsijáért éppen a veterán kilencszeresét, azaz 900 ezret kérnek. A 8 ezer kilométert futott Toyota Corolla GT 120 lóerős, 5 sebességes, 2 ajtós. Cserélhető: 4 ajtós újszerű nyugati kocsira.
Ez persze csak töredéke a kínálatnak. Amiből könnyedén választhatna bárki, ha nem az eladók piacán lennénk. DE hát az, és „szabad” ráadásul. Mert szabad az árakat irreálisan felverni, a hiányt meglovagolni, kiskapukon – „megegyezünk” alapon – a Merkurtól vett, csaknem új kocsikon busás felárral túladni, korszerű nyugati autókon vagyont nyerni.
És: ha nem is szabad, de lehet szerencsejátékkal balga embereket megkopasztani. Az „itt a piros, hol a piros”-ra a „volt zöld, nincs zöld” illene inkább, hiszen a legkisebb tét a zöld bankó, az ezres.
A honi maffiózók olyan szervezetten és (őrszemeiknek is köszönhető) biztonságuk tudatában „űzik az ipart”, hogy ez még a legjámborabb szemlélőben is dühödt indulatokat kelt. Csak abban reménykedhetünk, hogy könnyedén átlátnak mások is a hitvány trükkön: a nyerő kedvcsinálók, vagyis „előjátékosok” egytől egyig a népes pereputty hol itt, hol ott feltűnő mű-fogadó tagjai.
Nem véletlenül vert tanyát itt, az autók szabadpiacán ez a társaság. Ahol ekkora összegekért adnak-vesznek, 1-2 ezres az ebek harmincadjára is juthat. S ahol az ár és érték így elrugaszkodik egymástól, ilyen és már torzulásokkal számolni kell.
Zsitva Katalin
Kép: Favics Péter
