Mi a közös a brit arisztokratákban, a menő üzletemberekben és a nagy futballsztárokban? A Bentley! A nagy múltú céget számtalan nehézségen és tulajdonosváltáson keresztül sikerült 100 éven át az autóipar elitjében tartani, így a jól csengő név ma is ugyanazt jelenti, ami az alapító szándéka volt, gyors és kifinomult autókat, melyek kategóriájuk éllovasai. Ez a szemléletmód ma is ugyanolyan vonzerőt jelent a felső tízezer számára, mint a hőskorban, csak éppen az igények változtak, mellyel a Bentley is tartja a lépést, miközben kitartóan őrzi és ápolja hagyományait. Most felidézzük a cég történetének fontos eseményeit, izgalmas típusait, és megmutatjuk, mi mindennel készültek a centenárium alkalmából.

A Bentley alapítása
A járművek iránt mindig is nagy érdeklődést mutató Walter Owen Bentley 1888-ban született Londonban. Mérnöknek tanult, majd eleinte testvérével közösen a DFP autóit forgalmazta. A francia cégnél megpillantott alumínium papírnehezék adta az ötletet a könnyűfémből készült dugattyúhoz, melyet saját tervezésű repülőgépmotorjaiban használt először. Ezeket az első világháborúban a Sopwith Camel katonai repülőgépben vetették be.

A háború után Bentley a hazáért tett szolgálatai elismeréseként 8000 fonttal járó feltalálói díjat kapott (Commission of Awards to Inventors), így valóra válthatta régi álmát, megalapíthatta saját autómárkáját. Bár maga is rajongó volt, a legtöbb típust veszélyesnek, kényelmetlennek és hangosnak tartotta, így nem volt meglepő, hogy nagy elvárásait saját gyártmányain szerette volna érvényesíteni. A Bentley Motors Limited a London északi részén fekvő Cricklewoodban építette fel üzemét, és 1931-ig hatféle típussal alapozta meg hírnevét.

Le Mans-i győzelmek
Miközben a világ számos versenypályáján sikerrel szerepelt, a Bentley mitikus győzelmeinek színhelye a Le Mans-i 24 órás verseny volt: az 1924-es, az 1927-es, az 1928-as, az 1929-es és az 1930-as évadot is győzelemmel zárták, majd 71 évig távol maradtak a pályától. Amikor 2001-ben visszatértek, a harmadik helyen fejezték be az első újkori szezont

A Bentley-fiúk
A múlt század első fele volt az autózás hőskora. A versenypályákon legendák születtek, egy bátor, lelkes és tehetős réteg kedvtelése alapozta meg a mai világmárkák hagyományait. Az angolok ma is nemzeti kincsként kezelik a Bentley-t és nemzeti hősként tekintenek azokra a pilótákra, akik a maguk szórakoztatására ültek a volán mögé és arattak mesés győzelmeket. A Bentley-fiúkként emlegetett tulajdonosok nem csak megvásárolták Bentley-jüket, rajthoz is álltak 1000 fontos luxusautóikkal többek között a Brooklands oválpályán, a Le Mans-i 24 óráson, az Indianapolis 500-ason és a La Train Bleu megmérettetéseken, melyeken közúton próbálták legyőzni a Calais és a Francia Riviéra között közlekedő luxusvonatot.

A különböző márkák számára óriási reklámértékkel bírtak ezek az embert és gépet egyaránt próbára tevő futamok, ahol kirajzolódtak a típusok gyengéi és erősségei. A Bentley-k erősek és masszívak voltak, ezért tréfásan a világ leggyorsabb teherautóinak nevezték őket. A korszak nagy alakja a vagyonos sportember, Woolf Barnato első Bentley-jét 1925-ben vásárolta, több győzelmet is szerzett a márkának, majd nagyobb összeget fektetett be az anyagi gondokkal küzdő cégbe, melynek 1926 és 1931 között az elnöke volt.

A Rolls-Royce-korszak
Annak ellenére, hogy a versenypályán sikert sikerre halmozott, a fejlesztés költségei hamar nehéz helyzetbe hozták a Bentley-t, amely az 1929-es nagy gazdasági világválságot nem is tudta átvészelni. 1931-ben a British Central Equitable Trust 125 000 fontért vásárolta meg a céget. Még maga Bentley sem tudta, hogy valójában a Rolls-Royce állt a háttérben, a rivális márka azonban olyan komolyan vette a Bentley menedzselését, hogy a gyár, a szervizek és a bemutatótermek mellett az alapítót is átvette, sőt, a soha be nem jegyeztetett emblémát is azonnal levédette. A termelés két éven át szünetelt, mert a gyárat végül 1932-ben eladták, és Derbybe költöztették. Miközben a Bentley tovább élt, egyénisége csorbát szenvedett, az első, 1933-ban bemutatott új modell, a 3,5-litre már a Rolls-Royce 20/25-ösre épült, ahogy minden 2003-ig gyártott típus a Rolls-Royce műszaki alapjait és motorjait használta. Néhány korábbi vásárlót elrettentett, de sok újat hozott az egyesülés.

Bár a „csendes sportautókkal” új szintre emelték Bentley elképzelését a kifinomult, nagyteljesítményű autókról, az alapítót olyan rosszul érintette a felvásárlás, hogy szerződésének lejárta után, 1935-ben otthagyta a céget és a Lagondánál helyezkedett el. 1971-ben, a Corniche debütálásának évében hunyt el, vele együtt a varázsát is elveszítette a márka, az évtized végére az eladások egyre csak csökkentek, végül már a legyártott autók alig 5%-a volt Bentley. Eközben a Rolls-Royce-ot is utolérték a pénzügyi nehézségek. 1980-ban a Vickers ipari cég tulajdonába került, abban az évben a Mulsanne bemutatásával a sportos karakter megerősítésével újraépítették a márka arculatát, ennek köszönhetően 1991-re a Bentley-k aránya elérte az 50%-ot.

Crewe, a Bentley új otthona
A második világháborúban luxusautók helyett repülőgépekre volt szükség, így a hajtóművek gyártásában komoly tapasztalatokkal rendelkező Rolls-Royce a brit kormánnyal közösen egy új gyár felépítésébe fogott, melynek ideális helyét a Crewe közelében fekvő krumpliföldeken találták meg. Az 1938-ra felépült üzemben a háború után a hajtóművek átadták a helyüket a személyautóknak, és a polgári repülés számára fenntartott üzletág Derbybe költözött. 1946 a márka újjászületésének éve, az új vásárlói igények kiszolgálására bemutatták az első, már teljes egészében készre szerelt, acélkarosszériás modellt, a Mark VI-ost. Bár továbbra is volt lehetőség egyedi karosszériás autó birtoklására, elsősorban az USA piacán volt jelentősége a szériában gyártott újdonságnak, amely a brit kormánynak is komoly dollárbevételt jelentett. A karosszériaépítő cégek sem maradtak munka nélkül, az R-Type Continentalból a legtöbbet a Mulliner készítette, de a Park Ward vagy a Franay is megálmodta saját változatát, így újra egyedi lehetett.

A Volkswagen-korszak
1998-ban újabb fordulópont következett a Bentley életében, a tulajdonos Vickers elhatározta a cégek továbbadását. Elsőként a BMW tűnt a megfelelő partnernek, mert már a németektől vásárolták a motorokat. A 340 millió fontos ajánlatra 90 millió fonttal rálicitált a Volkswagen, a tárgyalások során végül a Rolls-Royce a BMW-hez, a Bentley a Volkswagen-konszernhez került, ezzel 67 év után különváltak a két luxusmárka útjai. A wolfsburgiak 500 millió fontos befektetéssel modernizálták a gyárat. 2003-ban a Continental GT megjelenése jelezte az új korszak kezdetét.

Stílusos születésnap
2017-ben kezdte ünnepelni fennállásának 100. évfordulóját a Bentley az alapítás évére utaló, 19 példányos limitált szériában készülő Grand Convertible-lel. Mivel a koncepció nem került sorozatgyártásba, egy-egy Mulsanne Speed átépítésével készültek el a valódi gyűjtői példánynak számító autók a Mulliner műhelyében. Tavaly újabb korlátozott darabszámú sorozat debütált, ezúttal 100 példányt gyártottak a Mulsanne W.O. Edition by Mulliner néven bevezetett modellből, melynek különlegessége, hogy az alapító saját használatú, 1930-ban gyártott, majd 2006-ban visszavásárolt Bentley-jének, egészen pontosan a cserére szoruló főtengelyének egy darabját tartalmazza a hátsó ülések közötti könyöklőben. 2019-ben is új születésnapi modellről rántották le a leplet. A Continental GT Number 9 Edition by Mullinert a hűtőmaszkot díszítő, 9-es rajtszám mellett többek között Tim Birkin eredeti versenyautója, a Blower restaurálása során kicserélt fa ülésvázának darabkája teszi különlegessé, amely a műszerfalra, a középső analóg óra helyére kerül.

Az autók mellett olyan exkluzív tárgyakat is a gyűjtők elé tárt a Bentley, mint a korhű kiegészítők kollekciója, a 18 karátos aranyból vagy rozsdamentes acélból készülő Breitling óra és a márka történetét feldolgozó könyvcsoda. Olcsóbbik változata, az 500 példányban készülő Centenary kiadás egymillió, a 100 darabos Mulliner kiadás 4,5 millió, a gyémánttal kirakott, hét példányban készülő 100 Carat kiadás 74 millió forintba kerül.