Nem véletlen, hogy az idei Volkswagen-találkozó beharangozó cikkének témájául a Volkswagen Bogárt választottuk, a márka fejlődését szerettük volna megmutatni. Aztán a fotózáson egy szomorúbb apropót is megtudtunk: szeptember elsejével leálltak a Beetle forgalmazásával. Az ok a WLTP-homologizáció, a Volkswagennek nincs kapacitása a rétegmodell megmérésére. Tehát nem csak az 1973-ban gyártott, de az aktuális generációt képviselő 2014-es kabrió is már a múlt képviselője…
Geréb László bogaras múltjának köszönhetően nem fordult ki a kertkapun, amikor meglátta az eladásra kínált 1303-as kabriót: két darabban volt a karosszéria a sufniban, az oldalára fordított alvázat pedig a falnak támasztották. Egy átlagos ember azonnal menekülőre fogta volna a dolgot, pedig valójában elkerülhetetlen a vászontetős Bogár feldarabolása a restauráláshoz. A tető kiváltására a küszöböknél merevítőket használnak, ezeket cserélni szokták a felújítás során, tehát a technológia része az autó feldarabolása. Persze ez azt jelentette, hogy nem trélerrel kellett elvinni az autót, hanem ládákban és dobozokban. A felújítás során aztán nem feltétlenül a gyári megjelenést követték, a fiatalabb Bogárból származó ülések kárpitja nem az évjáratnak megfelelő, Fuchs-felni utánzatokat kapott az autó ötcsavaros kerékagyakkal, és a gyári rádió (az LS felszereltség rádiót és a kormánytól balra elhelyezett kvarcórát jelent) helyén egy réginek kinéző, de modern darab szolgál.
Az 1303-as már a modern Bogarak közé tartozik, amelynél MacPherson első rugóstagokat használtak, a csomagtér bővülését úgy hangsúlyozták ki a reklámokban, hogy ott már négy rekesz sör szállítható. Az 1,6 literes boxermotor hangja belülről duruzsolós, kívülről ciripelős, 50 lóerős teljesítménye bőven elég a kényelmes kabriózáshoz. Ha kell, megy 130 km/órával is, a kényelmes tempója 70 km/óra körül van, a határt nem annyira a motorerő, sokkal inkább a szélvédelem szabja meg.
Ugorjunk két generációt, a 2014-ben gyártott Beetle kabriót Markos László vette át a győri kereskedésben, majd hazaindult vele Budapestre. Azonban szép volt az idő, a hazaút pedig egy hatórás autózássá nyúlt, amelyben volt Balaton-kerülés és szekszárdi kitérő is. 35 évnyi motorkerékpározás és egy baleset után merült fel az igény egy olyan autóra, amelyben megvan a menetszél, de nem kell bukósisakot viselni, a megoldás a Beetle kabrió lett. Mivel a száguldozásból már elég volt, a motortérben az elérhető legkisebb, 105 lóerős, 1,2-es turbómotor dolgozik, de ez is bőven elég az autóhoz. Nem a kanyarokat kell hajkurászni, hanem a menetszelet élvezni. Apropó, menetszél, a fotózáson a hátsó ülést takaró szélfogó egyben csomagtérfedélként is funkcionált, László épp nyaralásból hazafelé tartva jött el autójával a fotózásra, tele volt az autó sátorral, ruhákkal, egyéb holmikkal, bizonyítva, hogy szükség esetén teherszállításra is lehet használni az orrmotoros autót, de a gyermekek is szívesen utaznak ott.
A modern technika előnye a hatásos fűtés, a hagyományos mellett az ülésfűtés is aranyat ér, aminek köszönhetően úgy 5 °C-ig különösebb probléma nélkül lehet élvezni a kabriózást – persze szigorúan felhúzott ablakokkal és felállított szélfogóval. Az öreg autóban az a gond, hogy a léghűtés miatt a meleg csak akkor jön előre, ha tényleg hajtják az autót, lassan haladáskor bizony elég hamar didergős lesz a hangulat. A farmotoros Bogár kabrió az osnabrücki Karmann gyárban készült, és ma már gyűjtők féltve őrzött kincse, az új Beetle Mexikóban gördült le a sorról, és jó úton van afelé, hogy klasszikus legyen. A folytatás, ha minden jól megy, a következő évtizedben várható, akkumulátoros-elektromos hajtással, de az már egy másik történet…
