Juhász, gépész és sofőr a pult előtt

– Igen, ez lesz az – állapítja meg a szép Cezetát szemlélve a decsi juhász, Mózes Ferenc

De sok mindenfélét tudhat meg az ember, ha magára ölti a Keravill-eladók kék munkaköpenyét, és beáll a pult mögé! Így tudtam meg például, hogy a juhnak hányféle betegsége is lehet. A decsi Új Élet termelőszövetkezet juhásza, Mózes Ferenc felsorolta talán valamennyi juhbántalmat, amit minden valamirevaló juhászembernek ismerni – és gyógyítani – illik. De hát, hogy jön a csizma az asztalra – azaz, mondjuk, a büdösköröm nevű juh-kór a Keravill boltba? Különösen ide, a legszebbe, a közelmúltban a Mártírok útja 61 alatt megnyílt motorkerékpár-szalonba, amelyet még talán ékszertokhoz is lehetne hasonlítani?… Pedig ennek egyszerű a sora. A decsi juhász motorkerékpárt jött vásárolni. Kiskerekű Jawát akart, de végül is egy Cezetába szerelmesedett bele. Aztán a beszélgetés közben megtudtunk az életéről egyet-mást. Persze azt is, hogy van neki ugyan egy Jawa Pionyirja (ezt a 16 esztendős fia használja, aki hátat fordított apja mesterségének, ipari tanuló lesz), aztán egy Danuviája. Minek neki ez a 175-ös is?
– Hát, ha egyszer pénzem van, miért is ne? – méltatlankodik. – Amikor a juhok bedelelnek (ebédidőt tartanak, a nagy árnyas fák alatt heverészve), akkor én felkapok a motorra és usgyi, hajtok fel a szőlőmbe permetezni.
A 45 éves, piros arcú juhász negyed évszázada őrzi a juhokat, és már 15 éve annak, hogy az obligát szamár mellett motorkerékpárt tart. Hja, halad a világ, és a juhászok sem akarnak elmaradni. És így van ez jól.

Több évtizede vezeti bányamozdonyát Marlók Ferenc, most majd Tündéjén nem gőzt, hanem gázt ad majd

A két óra alatt, amit a pultnál töltöttünk, megismerkedtünk az 50 éves Marlók Ferenc bányagépkezelővel is, aki Pilisszentivánról jár majd a most vásárolt Tünde robogóval a közeli bányába.
– Aztán nem ellenezte az asszony ezt a vásárlást? – kérdezzük a boldog vevőtől. Csodálkozva tekint ránk, mint aki nem érti a kérdést. – Már miért ellenezte volna? Igaz, ez a motor lesz az első járművem, na de ha elbánok a bányamozdonnyal, a Tündével is megbirkózom. Adjon már egy jóféle motoros szemüveget, mert ha nálunk fúj a szél, hordja ám a port. – És azon melegében vásárol egy szemüveget, meg egy tartalék izzót is.

– Ez a porlasztó szivatója? – kérdezi a harmadik Ferenc, a Szelöczei, a „szép Pancsi”-t vizsgálva

Rövid, szürke munkazubbonyba öltözött fiatalember gusztálja a fekete Pannoniát.
– Nem, most nem kérem, de holnap bejövök ezért – mondja Szelöczei Ferenc, a Panel Házépítő Vállalat 29 éves gépkocsivezetője, aki tekintetével máris úgy simogatja a villogó fekete „párducot”, mintha máris nevén lenne. – Ugyan, most is van egy százhuszonötösöm, de hát az már kicsi. Két éve nősültem, és a feleségemmel Csehszlovákiába készülök. Rendszeresen gyűjtjük a pénzt, és holnap már az enyém lesz ez a – pillanatig keresgéli a megfelelő jelzőt – szép Pancsi.

Szelöczei Ferenc azóta bizonyára átvette a „szép Pancsi”-t. És szerte az országban sok száz, sok ezer fiatal és idősebb munkás, paraszt és technikus, könyvelő és iparos, kereskedő és diák vásárol robogót, motorkerékpárt, mopedot. Kicsiny falusi boltokban (bár ott is akad neonfény ma már…) vagy az ilyen valóban világvárosias szaküzletben, amelynek a létesítéséért, berendezéséért dicséret jár azoknak, akiket illet.