Bercivel, egyik ismerősömmel találkoztam a minap. Csak úgy, gyalogosan volt.
– Hát a kocsid?
– Nincs.
– Hogy-hogy?
– Egyelőre elegem volt belőle.
– Ezt hogy érted?
– Nézd, amíg új kocsit nem tudok venni, addig gyalog járok. Használt autó többet nem kell. Elegem volt belőle, hogy vásárláskor hülyének néznek. Igaz, én mint laikus ezt magamnak köszönhettem. És elegem volt az egész heti bütykölgetésből, ha hétvégén kirándulni akartunk menni a családdal.
– Ezért nem kell annyira elkeseredni – mondtam neki.
– Neked könnyű, hiszen te értesz az autóhoz, téged aztán igazán nehéz lenne bepalizni.
– Bercikém, nem vagyok egészen tisztában vele, miért néztek téged hülyének, amikor az autópiacon mustráltad a kiállított példányokat.
– Okulásul elmesélem, miként jártam, hogy sikerült bepalizni engem, de én meg arra kérlek, ha esetleg mégis újra rászánnám magam használt autó vételére, mondd el, mire ügyeljek, mit nézzek meg jól, hogy a végén ne érezzem magam becsapottnak.
– Áll az alku, pajtás, kezd a történeteidet.

– Én valahogyan mindig vonzódtam az autókhoz. Pedig hosszú ideig motoroztam, és megfelelt a kétkerekű. De hát tudod, az autó az más. Eshet az eső, fújhat a szél, a négykerekű megvéd minden viszontagságtól. Mivel a két kicsi srác is temérdek pénzbe került, szó sem lehetett új autóról, maradt a börze.
Egy szép tavaszi vasárnap délelőtt fogtam a kabátomat és kiballagtam az autóbörzére. Szemem-szám elállt a látványtól. A temérdek autó és a mellettük sündörgő érdeklődők párbeszéde mind jobban bizsergetni kezdte véremet – habár nem is vásárolni igyekeztem ki akkor. Inkább egy kicsit tájékozódni, no meg egy kis rutint szerezni. Amint sétálgattam, egyszerre megpillantottam a „végzetemet”. Ott állt büszkén, délcegen, csak úgy csillogott a ráverődő napsugártól. Ismered az ilyet, barátom: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.
Nem is teketóriáztam, közelébe somfordáltam, és mustrálgattam, nézegettem sóvárogva: hej, ha az enyém lehetne. Bátorságom az inamba szállt, alig mertem a tulajt megszólítani:
– Eladó az autó?
– Mit gondol, miért állok itt?
– Mit kér érte?
– Komoly vevő maga, vagy csak érdeklődő?
– Komoly vagyok.
– Ennyi az ára – mondja.
Az összeg hallatán a lélegzetem is elállt egy pillanatra, de úgy gondoltam, a jót és a szépet mindig meg kell fizetni.
– Hát jó, megnézhetném közelebbről is?
– Természetesen.
És kezdődött az a „szöveg”, amivel az indiánokat próbálják a sötét erdőbe csalni. Jó „indián” voltam. Igaz, ez csak a későbbiek folyamán derült ki.
– Kérem, erre az autóra úgy vigyáztam, mint a szemem fényére. Nézze, úgy ragyog és csillog, mintha új volna.
Én balga, elhittem a mesét és csak később világosítottak fel a nálamnál hozzáértőbbek, hogy nagyon ügyes fényezőnél dukkóztatta újra a régi tulaj. De menjünk tovább.
– Meghallgathatnám a motor hangját? – kérdeztem.
– Természetesen.
Beindította. Amit azonnal észrevettem, az a füstfelhő volt, amely a kipufogócső végén hagyta el a kocsit.
– Miért füstöl így? – kérdem. – Csak nem fogyaszt a kelleténél több olajat?
– Á, dehogy – mondja, -, tudja, én egy nagyon precíz ember vagyok, és a benzinbe még most is felsőkenőolajat használok.
Hát jó, tudomásul vettem a „precízséget”. Igaz, a későbbiekben csak a motorgenerál segített a füstölés megszüntetésén. Hallgattam a motor duruzsolását, meg kell hagyni, szép csendben járt. Csak az én botfülem nem hallotta valamelyik csapszeg hangját. Tetszett az autó, és sóvárgásom egyre fokozódott…
Jól körülnéztem, – én, mint laikus -, majd beleültem. Abban a pillanatban, mihelyt a kormánykereket megfogtam, ellenállhatatlan vágy kerített hatalmába – végleg -, és eltökéltem, hogy megveszem. Nem is húztam az időt, mondtam a tulajnak, forduljunk egyet.
– Rendben, de én vezetek, maga csak akkor, ha kifizette az árát.
Elindultunk. Tudod, barátom, egy ilyen próbaúton kell a legjobban figyelni. Ilyenkor minden kiderül, legfőképpen az: hogyan lehet a vevővel mindent elhitetni. Ha, nálam sajnos palira talált, bevettem a mesét. Megyünk, mendegélünk, én csak hallgatok. Egyszer visszakapcsoláskor jó nagyot recsegett a sebességváltó.
– Ez milyen hang volt? – kérdem.
– Ó, semmi, tudja, egy kicsit lámpalázas vagyok, úgy szerettem ezt az autót, szinte a szívemhez nőtt. Meg aztán, tudja, elérzékenyültem…
Én is, amikor hamarosan ki kellett cserélni a szinkrongyűrűket. Menet közben furcsállottam, hogy a kocsi, mintha mindig z útpadka felé húzna. Szóvá is tettem.
– Semmiség az egész, biztos a jobb első kerékben kevesebb a nyomás. Maga is jár majd így – és egy kacsintással megnyugtatott. Mondanom sem kell, hogy utólag derült ki a húzás oka. Karambolos volt az autó, a futóművet meg nem szakember javította… Közben hazaértünk. A család apraja-nagyja körültáncolta a kocsit, még a szomszédoknak is tetszett. Megvettem, kifizettem, a miénk volt már. Másnap lelkendezve újságoltam munkahelyemen a nagyszerű vételt. Üzemünk gépkocsivezetőjének feltűnt a lelkesedésem, és nyargalt rajtam, hogy mutassam meg. Elvittem hozzánk, és büszkén mutattam a szerzeményemet.
 - Mennyi van benne? – kérdi.
– Negyvenezret mutat az óra – mondom.
– Magának.
– Hogy-hogy nekem?
– Ez egyszer már átpörgött.
– Micsoda?!
– Úgy barátom, ebben a kocsiban már száznegyvenezer kilométer van!
Megdöbbenve hallgattam, de a későbbiek őt igazolták. A szép fényezés alól rövidesen megjelentek a rozsdapettyek és jókora darabokban vált le a kittelés. Sok pénzt fizettem a javításokért. Úgy-ahogy rendbejött a jármű. Rögtön túladtam rajta. Elegem volt a használt autóból. Többet nem veszek – fejezte be mondókáját Berci.

Nem olyan forrón eszik a kását, Bercikém! Figyelj csak ide! Lehet, hogy ha a tanácsaimat megfogadod, leszel te még használtautó-vevő. Először is vedd tudomásul: míg az embernél a szív – a motor – igen fontos szerv, addig az autónál a motor állapota nem döntő – bár nem is elhanyagolható. Vásárláskor elsősorban a karosszéria állapotát kell megvizsgálni. Nem korrodált-e? Nincs-e össze-vissza foltozva, ami karambolos sérülésre utal? Az ajtók csapszegei, vagyis az ajtó lógásának mértéke kitűnő vizsgálati módszer a kocsi használtságára. Természetesen az a legideálisabb, ha szerelőakna áll rendelkezésre. Alul átnézve hű képet kaphatunk nemcsak a karosszéria, hanem a futómű, a motor, a sebességváltó, a differenciál és a többi szerkezeti rész állapotáról is. Talán meg sem kell említeni: ha a fényezésen színeltérés látható, az kisebb-nagyobb sérülések javítására vall.

A motorból kiszűrődő zaj csak igen nagy gyakorlattal rendelkező szakembernek mond valamit. A kopogó hang lehet szelephézagé, de könnyen lehet csapszeg hangja is. Ez már veszélyesebb. Csapágyhangos autót ma már nemigen visznek a vásárra, inkább megjavítva. Ámbár semmi sem lehetetlen. Az olajbeöntősapkát levéve a járó motorról megtudhatjuk, milyen a kartergáz-intenzitása. Ha nagy, akkor a henger és a dugattyúgyűrű közti tömítettség nem megfelelő. Feltétlenül fontos a kipufogócsövön kiáramló gáz analizálása is. A kékes színű füst olajfogyasztás jele, a fekete benzindús keverékre utal.

A futómű kopogó hangja kopottságra utal. Ez lehet gömbcsuklótól, kerékcsapágytól, de hangot adhat maga a kormánymű is. A gumiabroncsok futófelülete sok mindent elárul. A futómű beállítását, a lengéscsillapítók állapotát hűen tükrözik a gumik futófelületei. A gumik eredetiségére ne adjunk. Ma már vannak olyan agyafúrt emberek, akik húsz-harminc ezer kilométer megtétele körül kicserélik a gumikat, majd ugyanazt eladás előtt visszaszerelik. Így azt a látszatot keltik, mintha a kocsi keveset futott volna. Hiszen az eredeti gumik vannak rajta. Ugyancsak nem lehet következtetni a kocsi állapotára a fék-, a kuplung- és a gázpedál gumiborításairól sem. Filléres holmik, az élelmesebb eladók úgyis kicserélik, mielőtt járművüket a vásárra viszik… A fék állapotáról a legpontosabb képet akkor kaphatnánk, ha alapos bepillantást nyerhetnénk a fékszerkezetbe. No de melyik eladó teszi ezt lehetővé… Így marad a fékpróba. Vagy elhúz, vagy nem.

Menet közben különösen a hangokra kell figyelni. Motor, sebességváltó, kiegyenlítőmű hangja a megengedett értéket nem haladhatja meg. Igen, ilyenkor kell a szaktudás, a hozzáértés, hogy az eladó rábeszélését megfelelő válasszal tudjuk kivédeni. Szólnunk kell még a rejtett hibákról. Az üzletkötés során az eladó írásban nyilatkozzék, hogy az általa eladásra kínált autónak nincs rejtett hibája. Ezen a karambolos sérüléseket, az alvázhegesztéseket, a motorblokk, a kiegyenlítőműház stb. javításait értjük.

Nehéz feladat kosit vásárolni hozzáértés nélkül. Bercikém, nem azt mondom, hogy tanácsaim csalhatatlanok, de bizonyos támpontot nyújtanak. Nem te voltál az első és az utolsó jóhiszemű, akit megpróbáltak „befűzni”. Egy tanácsot azért tudnék adni:? Ha legközelebb elindulsz használt autót venni, vigyél magaddal szakembert. Fogadd meg tanácsait, és úgy cselekedj, ahogy ő mondja! Gondolj arra, hogy a legpirosabb alma is lehet belül rothadt!

Lovász Károly
Marosi László felvételei

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért