Hová lett az útkaparó?

A lovaskocsi békés nyugalommal közeledett a kanyarhoz, majd eltűnt egy épület mögött, s mikor végre ismét előbukkant, már hallatszott a paták jellegzetes, kemény koppanása az úton. A férfi a bakon fáradt kézmozdulattal elzavart egy legyet, azután tovább szundikált. Majd egyre kisebb lett a szekér, és eltűnt az összekapaszkodó fák mélyében. Ami a nyomában maradt, azon a verebek osztoztak. És ha mégis hagytak valamit, azt is eltakarította az idő vagy az útkaparó. De ez régen volt. Mert hol van ma már az útkaparó, kis sárga zászlajával, egyszerű szerszámaival? Hol van már az útkaparó? Aki minden kátyút számon tartott szakaszán, tudta, hol kell védekezni hófúváskor, mit kell tenni olvadáskor, és nemcsak az út menti fákat ismerte, hanem még azokat is, akik az ő útján jártak.

Mai utódaik, a KPM közúti igazgatóságainak dolgozói számítógépekkel, vegyszeres gyomirtókkal, aszfaltozó gépláncokkal felszerelve munkálkodnak azon, hogy – ne vegyük észre őket.
– Akkor dolgozunk jól, ha nem is tudják az autósok, mit csinálunk, csak az, hogy jó úton, biztonságban közlekedhetnek – mondja Balsay István, a székesfehérvári Közúti Igazgatóság műszaki osztályának vezetőhelyettese. Azután adatokkal folytatja. A Fejér megyei Közúti Igazgatóság négy üzemmérnökségre tagolódik, van forgalomtechnikai csoportja, irányító központja, hatósági feladatokat lát el, és üzemelteti az utakat. A megyében 1305 kilométeres az úthálózat, ebből 400 tartozik a országos főhálózathoz.

Az útkaparóház címeres tábláját már csak a múzeumban láthatjuk. A Kiskőrösi Közúti Múzeumban őrzik az útkaparó eszközeit, szegényes életének kellékeit is

Az idén 210 millió forintot fordítanak beruházásokra, hetvenet pedig fenntartásra, javításra. Az úttartozékokra körülbelül 10 millió jut, a burkolati jelekre pedig 6 millió. Az év végére minden tábla fényvisszaverő lesz a megyében, Székesfehérvárott és Dunaújvárosban pedig minden jelzés az új Kresz előírásaihoz igazodik. És aminek minden autós, motoros örül: végre megkezdték az útbaigazító táblarendszer kialakítását. A „zöldtábla-program” eredményeként az idén a 6-os, 8-as és 70-es főút használói tájékozódhatnak majd biztonsággal a megyében. Sokat foglalkoznak a balesetek okainak kutatásával. A megyeiek országos kezdeményezése volt a peremlyukkártyás baleseti nyilvántartás bevezetése. Az alapos kutatásnak meg is van az eredménye, jó néhány csomópont veszélyforrását sikerült kideríteni és megszüntetni.

Az egykori útkaparók mai utódainak feladata végül is ugyanaz, mint korábban volt: a biztonságos közlekedés feltételeinek megőrzése

Van elég dolguk, s ennek bizonyítására tekintsük át egy szokványos hétköznap programját: aszfaltgyártás, kátyútömítés, úttartozékok helyreállítása, táblák kihelyezése, kaszálás, padkarendezés, takarítás, útfestés, aszfaltszőnyeg terítése, a vezetőoszlopok pótlása, továbbá a rongálások nyomainak eltüntetése. Mert nemcsak a túlsúlyos járművek, az oszlopnak vezetett autók tesznek kárt az úthoz tartozó felszerelésben. Nemrégiben történt, hogy egy lakodalmas kompánia féktelen jókedvében táblákat szaggatott. Húszezer forintos kárt okoztak. Balesetet szerencsére nem, mert az igazgatóság emberei hamar pótolták a hiányzó jelzéseket.

A pályaelhagyásos szerencsétlenségek elkerülésére rakták ki megyeszerte a „halszálkás” táblákat. Ez a tábla is hozzájárult, hogy néhány kanyarban jelentősen csökkent a balesetek száma

Kihalt hát egy régi foglalkozás, nincsenek már útkaparók. Igaz, a munkát sem győznék – mondjuk – egy olyan forgalmas úton, mint a 8-as. És ha egy lovaskocsi tévedne arra, mielőtt a verebek felkészülhetnének, már meg is büntetnék a kocsist, hiszen lassú járművével nem akadályozhatja a rohanást. Az ország útjait járva, most, mikor már nem találkozhatunk útkaparókkal, úgy érezzük, a sárga zászlós emberekkel együtt eltűnt az a személyes kapcsolat is, amely az ember és a munkája, az útőr és az út között hajdan megvolt. Amikor egy kátyú csak ideig-óráig bosszanthatta a közlekedőket, mert az útkaparó hamar véget vetett tengelytörő létének. Kívánjuk, hogy a mai utódok drága felszerelésükkel a régiek szeretetével és felelősségével folytassák a munkát. Legalább úgy, mint Fejér megyében.