Még javában zajlottak a harcok, amikor 1943. februárjában megszületett a szovjet kormányhatározat: új autót kell kifejlesztenie a Gorkij Autógyárnak, mert a második világháború előtti Gaz M1-es már reménytelenül elavult konstrukció volt, nem akarták, hogy azzal induljon újra a termelés.
Alig pár héttel a munka megkezdését követően már készen voltak a modern ponton-karosszéria formatervei, a technika meg az volt, amihez hozzájutottak: a háború ideje alatt amerikai teherautókat gyártottak, Németországból gyárakat szereztek, és a saját terepjárókból is jöttek alkatrészek. Az önhordó karosszéria, a 12V-os elektromos rendszer és a független első felfüggesztés megelőzte a korát, a laprugós merev hátsó híd akkoriban általános volt.
Az első prototípusok 1945 első negyedévében kezdtek futni, eredetileg hathengeres motorral képzelték a konstrukciót (a 90 lóerős blokkot később a ZIM kapta meg), de a felső pártvezetés utasítására végül egy gazdaságosabb, 2,1 literes 50 lóerős négyhengeressel kezdték meg a sorozatgyártást 1946. június 21-én – névleg. Az első évben mindössze 23 autót készítettek, az első nagyobb mennyiség, mintegy 1700 darab autó csak 1948-ban készült el. Minőségi problémák sújtották az első időben az autót, a gyenge minőségű acél karosszéria megrepedt, a szélvédők kitörtek, az oldalablakok zörögtek a helyükön, gyakori volt a motorhiba (kikönyököltek a hajtókarok), nem működött a fűtés – a Gaz azt tanácsolt a sofőröknek, sóval dörzsöljék a szélvédőt, az megakadályozza annak lefagyását.
A Gaz M-20 Pobjeda a maga 1,6 méteres magasságával a kortárs autók között kifejezetten alacsony volt, amivel megint probléma volt: a hátsó ülésen utazó elvtársak arra panaszkodtak, hogy le kellett venniük a kucsmájukat télen, mert csak úgy fértek el az utastérben… Még az is felmerült, hogy Sztálin munkatáborba küldi a felelősöket, a diktátor azt követően gondolta meg magát, hogy megismerte a ZIM luxusautó terveit. A gyártásért felelős mérnököt leváltották, az autót gyorsan áttervezték: módosították a karburátort, hatásosabb fűtést kapott, és nem utolsósorban 5 centivel vékonyabb lett a hátsó ülés, hogy kucsmával is kényelmesen lehessen ülni ott.
Több, mint 184 ezer Gaz M-20 Pobjeda készült az évek során, 14 200 kabriólimuzint és 4600 darab emelt hasmagasságú, összkerékhajtású változat is volt; a legkülönlegesebb mégis a hótalpakon csúszó, légcsavaros hajtású változat volt, amelyből 100 darabot készítettek. Amíg a normál autókban 50-62 lóerős négyhengeresek dolgoztak, a rendőrségnek készült pár széria az eredetileg tervezett 90 lóerős hathengeres motorral is. Az 1948-as áttervezés során felmerült, hogy ferdehátú- helyett lépcsőshátú legyen a karosszéria, de ezt az ötletet a szovjetek elvetették – de nem merült feledésbe, hiszen Lengyelországban Warszawa néven ezzel a karosszériával kezdték gyártani az autót.
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
