Hazai futópróbák a csúcsmodellel – Ford Sierra XR4i teszt

Felettébb elgondolkoztató, hogy ennek a meghökkentő futurisztikus kiállású álomautónak – a Taunust leváltó új modellnek – a formatervei már jó fél évtizede készen voltak. Megalkotásához több mint kétezer mérnököt, technikust és számos szélcsatornát is mozgósítottak. Úgy hírlett, a Sierra körül az esztétikai szempontok minden korábbi Ford-modellnél nagyobb súllyal estek latba. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a versenytárgyalások során tizennégy „karosszériaművész” ajánlatai közül választották ki a francia Patric le Quément formatervét, a legjobbat. Övét azért, mert a neves autóstiliszta – mint mondották – a természet „természetes” formáit igyekezett a technika világába átmenteni. Így lett és lehetett ez a végeredményben 0,32 cw értékű, párját ritkítóan áramvonalas karosszéria valóban – és mindent összevetve – egyszerre harmonikus és dinamikus. Talán a sors iróniája viszont, hogy az utóbbi évek európai Ford gyártmányait alapul véve, éppen a Sierra szépségének megítélése körül támadt (és dúl még ma is) a legtöbb vita, amiben – mi tagadás, nem éppen a szépség javára – mi is osztozunk.

Közel ötezer kilométert futottunk hazai utakon a csaknem egy hónapra rendelkezésünkre bocsátott tesztkocsival. Ez a kilométerszám persze lehet sok (ha az átlagos autóhasználó futási teljesítményét vesszük alapul), de lehet kevés. Ez utóbbi esetben különösen azért, mivel úgy isi érezhetnénk, hogy az ilyen dinamikus, szinte az állandó mozgást megtestesítő autónak mindig az úton kell robognia. Tény, hogy a számba jöhető riválisok között a Sierra XR4i ez idő szerint a leggyorsabb Ford, ám azért (a „forró” Capri 2.8i szárnyaló karakterére szívesen visszaemlékezve) mégsem ízig-vérig sportkocsi. Roppantul felértékelt, s elvitathatatlanul nagy teljesítményű sportmodell, amely az imponáló megjelenése ellenére is valójában „csak” öt személynek és a csomagoknak kedvező utazási kényelmet, illetve elhelyezést nyújtó sportos családi autó. Az tehát még a jövő titka, hogy vajon ez a vitathatatlanul szemrevaló modell alapja lehet-e egy későbbi igazi és ízig-vérig versenyautónak, mint ahogy a Capri legforróbb változatai immár több mint másfél évtizede szolgálják a Fordot.

Az XR4i – amint az előkelő külső megjelenés mögé tekintve azért szembeötlő – nem más, mint a Sierra továbbfejlesztése. Erőforrásául a Granadában és a Capriban már általunk is próbált, jól ismert nyomórudas „kölni”, 2,8-as, V6-os benzinbefecskendezős motort találtuk, egy ötsebességes, a meghosszabbított közbenső fokozatokkal rendelkező váltóhoz építve. A meglepően alacsony – 3,62:1 – végső áttételnek köszönhetően, az ötödik, úgynevezett takarék fokozatban, a mindössze 1000-es motorfordulaton – ha éppen úgy adódott – akár 40-50 km/h sebességtartományban is békésen poroszkálhattunk. Ám a módosított szívó- és kipufogócsatornáknak is tulajdonítható, hogy a Bosch K-Jetronic benzinbefecskendezős motor 110 kW-ot (150 LE) teljesít 5700 fordulaton. Mindez közrejátszik abban, hogy a Sierra XR4i-nek a 2,8 literes V6-os benzinbefecskendezésű, roppant halk járású erőforrása mindössze 8,4 mp alatt segíti a kocsit a 100 km/h és végeredményben a maximális 210 km/h tempó eléréséhez. Ennek a párját ritkító dinamizmusnak azonban más oldalról bizonyos zavaró hatásaival is számolnunk kellett: viszonylag lassú tempóval haladva, 1200 ford/perc tartományban, az egyenetlen üzemanyag-adagolás következtében (egy túlfolyásgátló üzemanyagelzáró szelep van beépítve) a motor „dadogásával”, gyenge rángatásaival is szembe találtuk magunkat. Ugyanakkor minden más fordulaton a motornak kifejezetten jólesett, ha pörgettük – legalább közepes fordulaton. De tapasztalhattuk azt is, hogy az erőforrás igazában véve a magas fordulatszámtartományokban „élt” és tért igazán magához. Ugyanígy hirtelen gyorsításkor – mintegy 2800 fordulaton – a szívó-kipufogó rezonancia következtében ugyancsak jelentkezett a motor átmeneti „dadogása”, ami azonban a fordulatszám emelésével, a motor tovább pörgetésével gyorsan alábbhagyott. A sebességváltókar esztétikai kialakítását és helyzetét igazán kedvezőnek értékelhettük, kivéve a váltás darabosságát: szinten minden sebességi fokozat kapcsolásakor katonásan „dolgoznunk” kellett. És nemcsak az első időben…

Jóllehet az XR4i a mindent „leköröző” csúcsmodell, azonban megjelenésében első rátekintésre is arról árulkodik, hogy a Sierra család tagja, legfeljebb valami kékvérű oldalágon. Kizárólag háromajtós kivitelben készül: két szélesen kitárulkozó oldal- és egy hátsó ablak-ajtóval. Ez utóbbira szerelték fel a Sierra XR4i-t minden más autótól könnyen megkülönböztethető szerelvényét: az „emeletes” spoilert. Ez a két hátsó stabilizáló lap a kocsira rátekintéskor kétségtelenül a legszembetűnőbb. Persze nem öncélú dísz, hiszen a korábbi modellek „mindössze” 0,34-es cw értékét éppen ezekkel a lapokkal, valamint a kocsi elején lévő és a kerekek körüli légterelőkkel sikerült 0,32-re csökkenteni. Alapvetően tehát ennek a hátsó dupla spoilernek az a feladata, hogy nagy tempóval haladáskor és manőverezések közben a hátsó hidat még jobban lefelé nyomja, egyszóval ne engedje elszakadni az autót az úttól. És való igaz, a csúcsmodell a korábban már jól bevált Sierrák továbbfejlesztésével vált különlegesebbé és szárnyalóbb teljesítményűvé. Ez tehát azt látszik igazolni, hogy az alapelgondolás jó volt: a motor elöl, a meghajtás hátul és körkörösen független kerékfelfüggesztés. Az eredendően is jó úttartásnak, könnyen kezelhető kormánynak, és a belső kényelmi berendezéseknek köszönhetően az XR4i változathoz az erősebb motor ellenére is viszonylag keveset kellett hozzáadni.

Az első híd MacPherson rendszerű, tehát a rugó és a lengéscsillapító egy rugóstag egységet képez. Ám ellentétben a klasszikus MacPherson rendszerrel, a stabilizátor az első híd mögé, a kocsiszekrény legszilárdabb pontjára felfüggesztve került. A tekercsrugók az első futóműben egyenes vonalúak. A teljes rugóút végén poliuretánból készült ütköző csillapítja az esetleges „csontig” rugózást. A hátsó hidat a megnövekedett teljesítménynek megfelelően módosították: jellegzetessége a hajlított segédkeret, amelyre a kiegyenlítőművet rögzítették. A ki- és berugózás során csak minimális mértékben változik a kerekek dőlésszöge. A hátsó híd további tartozékai – a progresszíven működő rugók, a 10 mm átmérőjű stabilizátor és az újonnan kifejlesztett kétcsöves gáz lengéscsillapítók – tovább erősítik a nagy teljesítményű kocsi biztonságos úton tartását. Az XR4i még a viszonylag gyors kanyarvételkor is meglepően semlegesen viselkedik, enyhén alulkormányzott tulajdonságokkal. Külön előny, hogy igen tág határok között és a legszélsőségesebb testméretre, három kombinált karral szinte egy mozdulattal állíthatók az első sportülések. Egyébként érdekes, hogy még ebben a sportos karakterű autóban is a hátsó üléstámla egészben, de részben is előredönthető, s ily módon a maximális rakodótér 1195 literre nő.

Az ergonómiailag is gondosan szerkesztett belső tér az utasnak és a vezetőnek egyaránt otthonos. A kormány mögötti jól beállított ülésből jó kilátás nyílik. Az oldalra és hátra látásunk azonban (a belülről gombnyomásra állítható sztrádatükrök ellenére is) korlátozott: az aránylag vastag oldaloszlopok, a hátsó üvegbe mart XR4i felirat és némileg a felső szárny-tag is oka lehet ennek. A kissé a vezetőülés felé ívben befordított, komputerizált műszerfal a Sierra XR4i-ben már szinte megtévesztően egy repülőgép igazi „cockpit”-jére emlékeztet. Itt minden együtt van, könnyen felismerhető és elérhető. Tehát mindaz a műszer, pedál, kapcsológomb és jelzőfény, amelyet a vezetőnek a kocsi biztonságos irányítása érdekében kezelnie, vagy figyelnie kell. Érdekes újdonság a műszerfalon a vezető figyelmi zónájába eső kis képernyő, ahol – a fényviszonyokhoz alkalmazkodó zöld kontúrvonalakkal – a kocsi alaprajzát szinte a tudat alatt is mindig látjuk. Abban a pillanatban, ha valami rendellenességre kell felfigyelnünk az autó körül (az ajtók rosszul csukódtak, a lámpák, jelzőfények, fékek, stb.) a hiba konkrét okára it utaló piros fényű figyelmeztető jelzés villan fel az ernyőn. És külön említést érdemel az épp ezekben a hetekben, hónapokban nagyon időszerű, vagyis a „hideg napokra” utaló figyelmeztetés: ha a külső hőmérséklet annyival lecsökken, hogy az út jegesedésével is számolnunk kell, ugyanezen a képernyős egy hókristály színesen ragyogó ábrája villan fel…

Almássy Tibor
Favics Péter felvételei