Ez az év különösen nehéznek ígérkezik a hazai endurósok számára. Nehezebbnek és másabbnak is, mint a korábbiak, hiszen a nagy célt, a Hatnapost, ezúttal elérhetőnek látja magyar csapat. Ez a „versenyek versenye” az enduróban, a csapat vb, ahol már a részvétel is rangot jelent.

Hogy miért olyan nagy szám a Hatnapos? Elöljáróban csak annyit: ezen minden más viadal próbatételének többszöröse vár a motorosra, motorra. Általában két napig tart egy verseny, naponta 6-7 órát töltenek a nyeregben az indulók. És ez a röpke, 12-14 órás „sétagalopp” a leglehetetlenebb terepen vezet, időnként különpróbákkal megszakítva. Nos, mindez tényleg csak sétagalopp – a Hatnaposhoz viszonyítva, ott ugyanis háromszor ennyi ideig csinálják ugyanezt.

A magyar válogatott egyetlen tagja sem tapasztalta eddig, hogy milyen lehet az ötödik-hatodik napon is motoron ülni. Mástól sem várhatnak különösebb segítséget, tanácsot, hiszen magyar csapat utoljára 1958-ban nevezett ilyen versenyre. Ez a 31 éves hagyomány csak egyre lehet jó: változtassanak rajta.

Éppen erre készül az a nyolc válogatott endurós, akik közül a legjobb hat – egy csapat – nevezhet a Hatnaposra. És mi lesz addig? Erről beszéltek az 1988-ban alakult új egyesületben, a Kamaraerdei Kerekes Klubban, ahol találkoztunk. Akkor már két téli kondicionáló és egy motoros edzőtábor állt mögöttük, nagyjából túljutottak a motorok beszerzésével, forgalomba helyezésével járó ügyek intézésén, előttük állt egy újabb motoros táborozás és ezután a versenyek sora. Terveikből ítélve, meglehetősen zsúfolt lesz a programjuk. Íme.

A hazai bajnoki futamokon és a BBK versenyeken idén is indulnak, természetesen. Csakhogy most már minősített nemzetközi versenyeken – Eb-n, vb-n – is szeretnének részt venni, többön és többen, mint eddig. Nem mintha egy BBK-futam kisebb felkészülést, igénybevételt kívánna, mint például egy Eb-futam. Csakhogy: amíg az egyiken elért eredményt jegyzik, addig a máiknak nincsen súlya. A szponzorok szemében sincs. Az ismert eredményes versenyzőt támogatják inkább, érthetően. Rangot, nevet szerezni pedig csak a kontinens- és vb-viadalokon lehet. (Ehhez pedig pénz kell – és a kör mát be is zárult.)

Az idén két Eb-futam lesz, amit könnyen elérhetnek a magyar versenyzők is – Ausztriába és Csehszlovákiába elfogadhatóak az utazási és egyéb költségek. Az országos bajnokság öt futamából is lesz egy nemzetközi, a pécsi. A négy BBK versenyt Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió rendezi. A nehézségi fokot illetően mindegyik igyekszik a másikra rálicitálni – ez többnyire sikerül is.

Az a bizonyos sokat emlegetett Hatnapos pedig szeptember 25-30. között lesz az NSZK-ban, Walldürnben. A hírek szerint már most rekordszámú nevezés érkezett a rendezőkhöz. Tavaly Franciaországban 450-en indultak, az ideire eddig több mint 500-an jelentkeztek. Ilyen népes mezőny még nem volt a verseny történetében. Hogy venné ki magáét, ha a magyarok hiányoznának erről a nagy endurós találkozóról?

A Hatnapos elsősorban csapat-vb, egy csapat hat versenyzőből áll. Teljesítményül mindaddig értékelhető, amíg valamelyikük versenyben van. A kiesésért járó hibapontokkal nem fukarkodnak: naponta és fejenként 15 zer büntetőpont jár a rajthoz nem álló versenyző(k) miatt a csapatnak. Amikor a magyar válogatott azt a célt tűzte ki maga elé, hogy mindegyikük fejezze be a versenyt, elég magasra állította a mércét. Aki látott már enduro versenyt, az tudja, hogy ezeken csak kiesni könnyű, végigmenni annál nehezebb. Hogy hat napon át hogyan tudnak nyeregben maradni, azt nem is értem.

Hiszen ez nemcsak a versenyzőnek, hanem a motornak is különleges igénybevételt jelent. Erre nem lehet akármilyen a felkészülés, a felkészítés sem. Az eddigi edzőtáborokon túl még a Hatnapos előtt is jól jönne egy. Az eredményes külföldi csapatok – például a NDK-beliek, olaszok, osztrákok – minden évben elvonulnak egy augusztusi közös motoros táborozásra.

Sokat számítanának a rendszeres közös motoros edzések is – ha lennének. Ám túl sokra nincs remény. És ebben nem a versenyzők a hibásak, hanem az anyagi különbségek. Az anyagiakat tekintve igencsak heterogén a magyar csapat. Van, aki minden támogatást megkap a klubjától a versenyhez, edzéshez – csakhogy ilyen egyesület kevés van. Nehéz azokat az edzéseket, programokat egyeztetni, kötelezővé tenni, amelyek költségigényesek – akik nem egy klubban vannak, azok bizony másképp számolnak.

Ha a Hatnaposra közös finanszírozást kap a csapat (amire remény van), akkor a kiutazás, a részvétel egyszerűbb lesz. Ám ha ki-ki saját lehetőségei (pénztárcája) függvényében indul, úgy bizony már kétségessé válik, hogy ki tud-e állíni a csapat. Hogy nézne ki például, ha az egyik versenyző szállodában lakna, a másik meg sátrazna?

Szóval – még vannak tisztázni valók a Hatnapossal kapcsolatban. Egyelőre csak a csapat elhatározása szent: indulnak, és erre maximális erőbedobással készülnek. Ahogy én ismerem őket, nemcsak a motoros hegymászásra képesek, hanem a hegyek megmozgatására is, ha kell. Hát most bizony kell.

Zsitva Katalin
Szabó Mihály felvételei

A Hatnaposra készülő válogatott endurósok:

Birgés István: 36 éves, a Kamaraerdei Kerekes Klub versenyzője. Ő a rangidős a csapatban. Tizenhét éve motorozik, kezdetben (8 évig) motokrosszozott. Ötször nyert egyéni bajnokságot, sokszor volt helyezett. A BBK-ban az első 15 között van. Tavaly – a ZMMK színeiben – 125 kcm-es géppel versenyzett, idén klubot és kategóriát váltott – egy 250 kcm-es Kawasakit kapott.

Csősz Lajos: 24 éves, a Honvéd Petőfi SE tagja. Öt éve motorozik, három éve az I. osztályban. Két éve tagja a válogatottnak. Tavaly második, előtte harmadik volt az országos bajnokságban. 250 kcm-es Jawa géppel versenyez.

Nádor Attila: 27 éves, klubja a HPSE. Az 500-as géposztályban versenyez „megrögzötten”. Ez az első év, hogy nyugati gyártmányú motorra ül, egy 600-as 55 lóerős, négyütemű KTM-et kapott a HPSE-től. Négy éve válogatott, az utolsó két évben országos bajnok. Egy-két Eb-futamon indult, a mezőny első felében végzett.

Nádor István: 25 éves, Attila öccse és ugyancsak honvédos. Ő kezdett előbb versenyszerűen motorozni – ez a hatodik éve. Közben két évig krosszozott, de visszatért az enduróhoz. Két évben országos bajnokságot nyert 250 kcm-es Jawával, harmadik éve válogtott. Két géposztályban indul az idén: a hazai bajnoki futamokon, Eb-n egy 125 kcm-es Kawasakival (ezt a kategóriát érzi testhezállóbbnak), a BBK-n és Hatnaposon 250 kcm-es Jawával.

Radosiczky Attila: 22 éves, a HPSE motokrossz versenyzője volt eddig, ez az első endurós éve. Ő az újonc a csapatban, de reményteljesnek látják a szereplését. 250 kcm-es Yamahával krosszozott az I. osztályban, az 5-8. helyek valamelyikén ért célba. Idén egy 500-as Hondán ül. (Ő nem volt a megbeszélésen, ezért nincs róla képünk.)

Radányi Zoltán: 24 éves, a HPSE versenyzője. Ez a kilencedik évadja, mindig endurósként állt rajthoz. Háromszor nyert országos bajnoki címet, egyszer az 50 kcm-es géposztályban, kétszer a 125-ösben. Egy új, 125 kcm-es KTM motort kapott. 1984-ben vették be a válogatottba.

Szabó Gergely: 21 éves, a KKK versenyzője. Három éve motorozik, ő a tavalyi országos bajnok a 125 kcm-es géposztályban. A hazai BBK versenyen 5. lett, ő nyerte a „legjobb magyar versenyzőnek” kiírt díjat. A pécsi Eb-futamon a 17. helyen végzett. 1988-ban hívták meg a válogatottba. Egy 125 kcm-es Kawasakival indul.

Zsembery Barnabás: 31 éves, KKK. 14 éve motorozik, 1982-től tagja a válogatottnak. Háromszor nyert országos bajnokságot, mint Zalkás. Az 1988-as Eb-n holtversenyben a 10-11. helyen végzett. 350 kcm-es, négyütemű, 35 lóerős széria Yamahával versenyez. Kategóriájában ez a legnépszerűbb gép, ám az ellenfeleké erősebb, kb. 40 lóerős.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!