Senki sem tudja, hol temetkeznek a madarak. És ki tudja, hova kerülnek a pompás nagykerekű Jawák százezrei? (Az AM szerkesztőségének is volt ilyen 250-es Jawája – mikor is? – a negyvenes évek végén; jó ideig használtuk, valamennyiünk megelégedésére.) Már rég belepte a feledés pora ezt a Jawát, amikor prágai testvérlapunk, a „Svet Motoru” meghívására, a lap műszaki szerkesztője, Frantisek Smolka kíséretében a romantikus Tynec nad Sázavouban jártam – abban a városkában, ahol az a bizonyos Jawa készült.
Azóta nagyon sok víz folyt le a Sázavou folyócskán, még ha olyan kicsi is, és közben nemcsak a Jawa-modellek változtak, hanem maga a gyár is új. A háromemeletes épület iskolához hasonlít inkább, mintsem gyárhoz, ahol 180 másodperc alatt „raknak össze” egy motorkerékpárt.
Sétánkat rendhagyó módon, a gyártás végén az expedíciós osztálynál kezdtük. Ottjártunkkor éppen a Magyarországra indított Jawákat csomagolták – szalagszerűen. Ide már csak azok a kipróbált példányok kerülhetnek, amelyeket a hangfogós szobában levő görgőkön „kivallattak”. Ez itt az utolsó meó. (Az elsőt Strakonicében végzik, ahol a motorok készülnek.)
Hatalmas, világos teremben öltenek végleges testet a Jawák. A szalag elején „elindul” a csupasz váz, és három perc múlva, amikor a szalag eléri az utolsó stációját, üzemképes motorkerékpárként emelik le az imént elindított vázat. Ez így elmondva nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában sok és kemény munka van e 180 másodperc mögött. Erről mondanak el egyet és mást az ott exponált fényképek.
– ergyé –
Rózsa György felvételei
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!