A hetekben sikeresen harmadik – autószerelő – mestervizsgáját tett gépész tanár szerint a gépek iránti rajongása elég korán kialakult.
– Mondhatjuk könnyű dolgom volt, hisz már édesapám is autószerelő és gépésztechnikusként dolgozott, így én is a műhelyben nőttem fel – emlékszik vissza a kezdetekre. A műhelyt, a gépeket hamar megszokta Antal, de szívesen csatlakozott édesapja hobbijához is, a vadászathoz. Csak a beszélgetések témája maradt ilyenkor az eredeti.

– Gyakran mentünk vadászlesre, ahol aztán végig beszélgettük az időt. Állandóan kérdeztem, beszéltem. Mindig a „nagy fekete motorról” meséltettem magamnak, ami a Pannónia motorokat jelentette. Az első motorom mégis egy magyar Berva lett, melyet egy pajta faláról és padlásáról szerzett darabokban édesapám. Megcsináltuk, a mai napig egy különleges motor, hisz mint később kiderült, egy korai gyártású darabról van szó. Én ezzel mentem dolgomra mindenhova, amíg egy környező faluban meg nem találtam álmaim Pannóniáját. A motorok szeretete mára odáig fejlődött, hogy Antalnak 34 motorja van. A legtöbb üzemképes. Mindegyik különleges valamiért. Szép, ritka, vagy éppen kétszer megjárta a motor a Dakar Rallyt.

Természetesen az autók sem kerülték el, és kicsit sem meglepő módon, azokat is gyűjti.
– Az első autóm egy régi mocsárzöld kombi Trabant volt, ahogy mi hívtuk, a „Csutatépő”. Aztán mindegyik későbbi autójának az volt a közös jellemzője, hogy rendbe kellett őket hozni. – Véletlenül találtam rá a mostani ritkaságomra is, egy amerikai Ford Taunus-ra. Somogysárdon bukkantam rá, félig a földbe süllyedve, egy bodzafa nevelkedett a belsejében, de tudtam, nekem ez az autó kell. Kalandos úton, hosszú huzavonák után szerezhettem meg. Hét évig tartott restaurálni, és megszerezni rá az oldtimer minősítést. Antal folyamatosan használja is gyűjteménye több darabját is. Kiállításokra viszi motorjait, autójával pedig ágyúgolyó futamokon, csillagtúrákon indul. Egy dolog nem jutott még eszébe soha, hogy eladjon valamit ebből a hatalmas gyűjteményből.

– Amíg én ezt tudom csinálni, addig a gyűjtemény csak gyarapodhat. Szeretnék gyerekeket, ha őket érdekelni fogja mindaz amit én összegyűjtöttem, akkor ők fogják örökölni. De ha nem, akkor majd akkor elgondolkodom, mi legyen a „kincseimmel”.
– Régi álmom egy „nagy Csepel”. Ez egy nagyon ritka motor, és olyan elképesztő áron adják, hogy egyáltalán nem éri meg megvenni. Ha autó, akkor pedig egy ’67-es XR7 Mercury Cougar. Egyszer valaki már kínált nekem egy ilyet, de mivel azt mondta: Volga, így sajnos nem mentem el megnézni, és eladták másnak. Arról akkor lecsúsztam. Legközelebb nem fogok – fogadta meg.