A legtöbb ember életében kialakul egyfajta rajongás tárgyak, használati eszközök vagy éppen zenei stílusok, filmműfajok iránt. Boruzs István az édesapjától, a sokak által csak „Kes Pistaként” ismert autókereskedőtől az autók, motorok iránti imádatát örökölte.
– Szenvedélyesen szeretem a régi autókat, ez a tulajdonságom édesapámtól ered. Már gyerekként, a ’90-es évek elején is láttam, hogy milyen, akkoriban Magyarországon kapható járművekkel kereskedett. Ahogy teltek az évek, egyre több autót szerzett be valamilyen üzlet vagy megkeresés által, mert tudták, hogy szereti ezeket a járműveket. Gyakran hívták ismerősök, hogy van a garázsban egy régi autó, ilyenkor apunak azonnal felcsillant a szeme, és mentünk megnézni, hogy miről van szó. Szenvedélyes gyűjtő volt, egy élet munkája az, amit maga után hagyott. Egy darabot sem adtunk el, hiszen mindnek megvan a maga sztorija. Ezek gyári állapotú autók kevés kilométerrel, és mind 30 év felettiek. Főleg Ladák, de van Zastavánk, Moszkvicsunk, 1-es Golf Cabrio és egy Ford Caprink is. A legkülönlegesebb járgányunk egy régi BMW, egy 30 éves, 750-es 7-es BMW, V12-es motorral szerelve, amely Svájcból származik és teljesen gyári állapotú: rozsdamentes, eredeti fényezés van rajta. Manapság már ilyen autót se nagyon látni az utakon, igazi ritkaságnak számít.
Egy élet munkája
– Édesapám ezeket az autókat sokszor spontán beszélgetések eredményeként szerezte meg. Ha meglátott egy járművet, s az megtetszett neki, akkor odament a tulajhoz és nem rámenősen, de beszélgetni kezdett. Volt egy idős férfi, aki sajnos azóta már elhunyt, de a veje emlékezett édesapámra, és tíz év után hívta fel, hogy azt az 1600-as Ladát, amelyről akkor beszélt a bácsival, jutányos áron, ugyanabban az állapotban eladná. Változatos a skála, és nagy becsben őrzi ezeket a családom – mondta. A különleges gyűjteménynek hamar híre ment, így sok érdeklődő érkezik egy-egy autó megvásárlásának reményében. – Minden hónapban van ismerős, aki megkeres. Apukám tavaly május óta nincs velünk, de az iránta érzett tiszteletem miatt nem akarok eladni egyetlen járművet sem. A hobbija, az élete volt a gyűjtemény, én pedig szeretném továbbvinni. Legutóbb tavaly októberben vásároltam egy Zastavát, amelynek az az érdekessége, hogy 1986-os, velem egyidős, ezért is akadt meg rajta a szemem. Apukám mindig akart egy Zastavát a sorba, így azonnal lecsaptam rá, mert 40 ezer kilométer van benne, és teljesen gyári állapotú – mondta.
Édesapja nagy salakmotor-rajongó volt, így a kétkerekűek is végigkísérik az útját. – Apukám a salakmotorokat is gyűjtötte, bár sosem ment velük. Én kiskorom óta motorozok, és minden gyerekkori motorom megvan. Ezek közül az egyik legkedvesebb egy Honda Jazz minichopper, amit 1995-ben kaptam. Ez egy eredeti japán importmotor, kevés van belőle, de a mai napig üzemképes. Ha időnk engedi, és az időjárás is megfelelő, akkor szeretünk egy-egy darabot megmozgatni a kollekcióból. Régebben jártunk autóstalálkozókra, kiállításokra, és szeretnénk idén is, ha a járványhelyzet engedi – fogalmazott. – Minden autót szeretek: a régi keletieket, a nyugatiakat, az amerikaikat egyaránt. A kedvencem az a BMW, amit már említettem, az egy igazi „német űrhajó”, klasszikus darab, igazi élmény vezetni. De ugyanúgy beülök egy kétütemű Trabantba, amely szintén gyári állapotú, azzal is nagyon szívesen megyek, mert külön életérzés. Szerintem az tudja igazán értékelni ezeket az autókat, aki abban a korban nőtt fel, vagy esetleg volt ilyen járgánya – összegezte.
