Mindegy, hogy a győztes vagy a vesztes oldalon állt, a második világháború után a legtöbb repülőgépgyártó nyitott az autóipar felé. A Svenska Aeroplan AB, vagyis a Saab autógyártó üzletága is így jött létre.
Miután elkészültek az egymotoros, Saab 91 Safir kiképzőgéppel, a 16 fős fejlesztőcsapat 92-es projekt néven kezdte meg a munkát. Semmilyen tapasztalatuk nem volt az autókkal, jogosítványt is csak ketten szereztek, mégis konkrét elképzelésekkel fogtak munkához. Céljuk egy kisméretű autó tervezése volt, amely olyan riválisokkal veheti fel a versenyt, mint az Opel, a DKW vagy a Volkswagen. Hogy inspirációt nyerjenek, vettek egy-egy példányt a konkurensekből, majd Bror Bjurströmer vezetésével elkészítették saját koncepciójukat. A repülőgépekkel megszerzett tudást kamatoztatva a többiekénél 50%-kal kedvezőbb légellenállású, 800 kg tömegű, héjszerkezetes karosszériában gondolkodtak. A DKW elsőkerékhajtását és kétütemű motorját is ideálisnak találták az északi időjáráshoz.
A prototípus áramvonalas karosszériáját először fából építették meg és cipőkrémmel festették feketére, de hosszadalmas kézi munkával a fémváltozatot is elkészítették. Lefényezésére azonban a Saabnak nem volt kapacitása, ezért egy vasúti kocsik és buszok festését vállaló céghez fordultak segítségért. Az ős-Saab (Ursaab) orrába eredetileg egy DKW motor került, de amikor Gunnar Ljungström elkészült saját kétüteműjével, kicserélték, hogy a hajnali és esti órákban, kisforgalmú utakon 530 000 tesztkilométert tegyenek meg vele. A 92-es végül négy év után állt készen a sorozatgyártásra, a termelés 1949 decemberében indult el.
Nem csak álom volt a kiemelkedő légellenállás, a Cw 0,30-as érték szép eredménynek számított, tömegét is sikerült 800 kg közelében tartani. 0,7 literes, 25 lóerős, vízhűtéses, kéthengeres, kétütemű motort, háromfokozatú váltót és torziós rudas felfüggesztést kapott. Kezdetben az összes autót sötétzöldre fényezték, ebből a festékből a repülőgépek miatt ugyanis nagyobb mennyiség állt a Saab rendelkezésére.
Alig jött ki a gyárból az első szállítmány, a főmérnök, Rolf Mellde benevezett vele az először 1950-ben megtartott Svéd Ralira, ahol másodikként futott be, majd 1952-ben Greta Molander megnyerte a Monte-Carlo Rali Női Kupáját egy 35 lóerős 92-essel. 1953-ban a 92B már nagyobb méretű, nyitható fedelű csomagtartót kapott, a színválaszték kékkel, szürkével és feketével bővült, később gesztenyebarna és mohazöld is választható lett. 1954-től 28 lóerőre növelték a teljesítményt az új Solex karburátorral, az 1955-ös modellévben pedig az elektronikus benzinpumpával és a szögletes hátsó lámpával újították meg az 1956-ig összesen 20 128 példányban készült első Saabot.
