A közúti balesetek bekövetkeztét megvizsgálva, rendkívül sok mindent veszünk figyelembe: az útviszonyoknak nem megfelelő vezetést, a gyorshajtást, az elsőbbség meg nem adását, ittasságot, stb. Mindezek azonban tulajdonképpen következmények, valamiféle helyzet vagy lelkiállapot következményei.

Elsőként egy olyan balesetet említünk, amely válással végződött. Jól kivilágított útvonalon haladt egy Lada, amelyet történetünk főszereplője vezetett, férje társaságában. Az útról csak jobbra lehetett kanyarodni, a keresztező vasúti sínek miatt. Erre egy kötelező haladási irányt jelző tábla hívta fel a figyelmet. A táblát azonban a Lada vezetője nem vette észre. Többek között azért sem, mert balról egy meglehetősen nagy sebességgel jövő személygépkocsira figyelt fel. A Lada vezetője úgy vélte, hogy az út egyenesen folytatódik. Tévedését az támasztotta alá, hogy a láthatatlan vasúti sín túloldalán az ostornyeles lámpák sora folytatódott. Nem tudta, hogy a balról jövő személygépkocsi megadja-e neki a jobbkéz-szabály szerinti elsőbbséget, nagy gázt adott, s át akart menni az általa vélt útkereszteződésen. Út helyett azonban a vasúti sínt védő párkányba hajtott. A kocsi a sínek közé zuhant, majd bukdácsolva, tehetetlenül haladt tovább. Az autó totálkáros lett, a bennülők alaposan megsérültek.

Vajon a nagy gyakorlattal, évek óta balesetmentesen vezető asszony miért nézhette el a kötelező haladási irányt jelző táblát?

A balesetet megelőző órákban a házaspár vendégségben volt. Az asszony, egész idő alatt piszkálódó megjegyzéseket tett férje viselkedésére, lehetetlenségére, amitől a férj természetesen egyre kínosabban érezte magát. Amikor a kocsiba ültek, a férj kitört, ordított, magyarázott, s vezetés közben indulatosan rángatta az asszony karját. A balesetet tehát eléggé látványos veszekedés előzte meg. Ennek viszont időben messze nyúló gyökerei voltak. A rövid ismeretség után kötött házasságot nem követte egymás szeretete, megismerése, megértése, segítése, elfogadása. A helyzet az idők során egyre inkább feszültté, áttekinthetetlenül bonyolulttá, végül megoldhatatlanná vált. A majdnem végzetes baleset mindkettőjüket ráébresztette arra, hogy együttélésük lehetetlen, „életveszélyes”.

A másik történet szereplői apa és fia. A balesetet a fiú okozta. Az apa kishíján belehalt sérüléseibe: nyakcsigolyatörést és látóidegbevérzést szenvedett. Az előzmények itt sem érdektelenek. Az apa lakodalomba volt hivatalos, és azt akarta, hogy fia vele menjen. A fiú hajlott volna a dologra, az apa kikötése azonban az volt, hogy 21 éves „gyermeke” sötétkék öltönyben, nyakkendőben jelenjen meg. S ezen tört ki a veszekedés. A fiú nem volt hajlandó öltönyt venni. Az apa viszont enélkül nem akart mutatkozni vele. Végül abban maradtak, hogy a fiú elviszi az apát, majd éjfélkor érte megy. Meg is jelent éjfélkor – farmerban. A hangulat jó volt, s úgy döntöttek, csak délben mennek haza. Ekkor a fiú elkezdett inni, hiszen kínálták. Az apa hajnaltájt meggondolta magát, s addig sürgette a fiát, amíg el nem indultak. A fiú az esettel kapcsolatban utal arra, hogy a szüleivel való kapcsolata kifejezetten rossz. Sőt, megemlíti, hogy ez a baleset nem volt véletlen. Az élettörténetből kiderül, hogy mindkét szülő más-más szakmát űző kisiparos. A fiú – annak ellenére, hogy jó szakmával rendelkezik – otthon kénytelen hol anyjának, hol apjának végezni segédmunkát. Szülei ugyanakkor elégedetlenek voltak a félmunkaerővel, hiszen mindkettő ki akarta sajátítani magának a fiút, s ez állandó veszekedésük forrása volt. S elégedetlen a fiú is, hiszen felnőtt létére nem élhette önállóan életét. A balesetet megelőző ruha-ügy ismét egy – már az előbb említett – „játszma” volt. A veszekedés jelentéktelen dolgon tört ki, amelyet mélyen meghúzódó, és mindkét fél számára feldolgozatlan indulatok tápláltak.

Az indulatok olykor idős korra sem csitulnak. Erre szolgál bizonyítékul egy halállal végződött baleset. A közel 60 éves férfi együtt élt egy nála 10 évvel idősebb nővel. A hölgy rendkívül féltékeny volt mindenkire, kollégákra és ismerősökre. A férfi nyugtatta ugyan az asszonyt, hogy erre semmi oka, a nő azonban hol nyílt, hol burkolt formában célozgatott erre. Szombatonként kocsival járták a temetőket. Egyikük szüleihez Rákoskeresztúrra, majd a másikéhoz Farkasrétre mentek. Az asszony ilyenkor minden alkalommal elmondta a kocsiban, hogy milyen jó volna együtt meghalni. A férfi kezdetben próbálta leszerelni az asszonyt, majd miután ez hiábavalónak bizonyult, később úgy tett, mintha meg sem hallotta volna ezeket a szavakat. A feszültség azonban nőttön-nőtt benne, s próbált kitérni a temetőlátogatások elől. Ez is sikertelennek bizonyult. Egy késő őszi napon ismét ez volt az asszony témája a kocsiban, miközben egy bukkanón haladtak. A férfi, mint elmondta, önmaga számára is váratlanul – tiltott helyen – előzni kezdett. A másik sávon azonban szembe jött egy Zil, s az ütközés után a Trabantot 45 méteren keresztül tolta, amíg meg tudott állni. Az asszony a helyszínen meghalt. A férfi sokkos állapotba került, két napig eszméletlen volt, s 5 hónapig volt kórházban.

Milyen tanulságokat lehet levonni ezekből a történetekből?

Egyrészt természetesen azt, hogy „játszmamentes” életre kell törekednünk. Ez elsősorban önismeretet feltételez, ugyanakkor azonban olyan igényt is, hogy a családi problémákat célszerűbb megoldani, mint elraktározni, elfojtani. Másrészt nem árt odafigyelnünk arra az ismert kijelentésre, hogy aránytalanul több figyelmet szentelünk a gépekre, mint az azokat működtető emberre. Tartsuk tehát tiszteletben a gépjármű vezetőjét, akinek – a volánon kívül – az életünk is a kezében van. Ezért nem célszerű a vezetőt éppen vezetés közben elszámoltatnunk az idejével, pénzével és egyebekkel. Ugyancsak rossz gyakorlat, ha hetenként csupán egyszer a volán mögé ülő feleségünket csúcsforgalomban és ingerülten – az otthoni előzményekből származó indulatoktól fűtve – oktatjuk a helyes vezetésre.

És még valamit: soha nem tudhatjuk biztosan, hogy akár valós problémáinkból fakadóan, vagy ami rosszabb: egész személyiségünkből eredően nem vagyunk-e alkalmatlanok a gépjárművezetésre.

Temesvári Judit
pszichológus

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!