Először a címsorok némi ellentmondását szeretném tisztázni. Ugyanis az itt szóba kerülő megbeszélésekre inkább a repülőgépeken került sor, bár a Szovjet Újságírók Autóklubjának meghívása úgy szólt, hogy Moszkvában tartják az Interpress Ipari Bizottságának ülését. Ez a nemzetközi autós sajtószervezet – amely az Interpress Rallye-k hagyományos rendezésével lapunk olvasói előtt sem lehet már ismeretlen – nemcsak sportvonalon, hanem a közlekedésbiztonság, a turisztika és az autóipar körében is jelentős együttműködésre törekszik. Ennek jegyében hívták össze mindjárt az új év első napjaira – 1972. január 5-10. között – az Ipari Bizottságot alapító tagországok képviselőit. A szovjet autós, illetve közgazdász újságírókon kívül Csehszlovákiából Emil Pauliny, Lengyelországból Sergiusz Klaczkow – a bizottság elnöke – és Jerzy Turzanski, a Német Demokratikus Köztársaságból Joachim Kretzschmar kollégákkal találkozhattam most Moszkvában, mint magyar meghívott.
És mindjárt e csupán vázlatos beszámoló elején szeretném azt is tisztázni, hogy szovjet házigazdáink – a meghívás szövege alapján elképzelt több napos ülésezés nem túl csábító perspektívájával ellentétben – egy olyan mozgalmas, értékes, látványos programot állítottak össze, amely igazán külön köszönetre méltó meglepetés volt valamennyiünk számára.
Már a kezdés, az Ipari Bizottság tagjainak első találkozása is nagy élményt adott. Erre ugyanis az Autoexport vezérigazgatója, Vladimir M. Petrov irodájában került sor, és ott volt körünkben a Szovjet Autóipari Minisztérium referense is. Mondanom sem kell, hogy így azután a legjobb forrásokból kaphattunk információkat az autóipar valamennyi ágazatának mai helyzetéről és a jövőre vonatkozó tervekről. Igen részletes tájékoztató hangzott el arról is, hogy milyen megosztás, milyen arányok szerint exportál ma a világ 78 országába személyautókat, buszokat és más járműveket a Szovjetunió, illetve milyen kooperáció, milyen kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki több mint 200 külföldi partnerrel. Ugyancsak itt figyelünk fel arra, hogy a nálunk is Zsigulinak mondott VAZ-2101-es modellt ebben az irodában vendéglátóink kizárólag „Lada” néven említették és az Avtoexport prospektusain, nyomtatványain sem láttuk a Zsiguli feliratot. Tény, hogy a tavalyi Tour dEurope általunk természetesen Zsigulinak nevezett kocsijain, így a kategóriagyőztes autón is nagy betűkkel a LADA feliratot olvashattuk. Akkor nemigen firtattuk ennek okát, magyarázatát, de most hivatalosan közölték velünk, hogy a világpiacon – ahol nagyon megnövekedett a Volga mentén gyártott modell iránti érdeklődés – már mindenütt VAZ-2101, illetve Lada néven szerepeltetik a Zsiguli-jelvényes kocsikat…
No, hogy hol, melyik nevet fogják megszokni, ez a kérdés napirenden volt Togliattiban, az új autógyárban is, ahová most ugyancsak eljutottak az Interpress-delegáció tagjai. És a címben jelzett értekezletünkre tulajdonképpen Moszkva és Kujbisev között, illetve ugyanezen úton visszafelé került sor a 850-900 km/óra sebességű, 10 ezer méteres magasságot szerető repülőgép csendes, kényelmes kabinjában. Ahhoz ugyanis, hogy a szovjet fővárosból gyorsan jussunk Togliattiba, mintegy 1000 kilométert kell a levegőben megtenni, és Kujbisevtől – ahol a 23 millió kilowattos vízierőmű termeli az áramot – még egy órányi autózás van hátra a télies úton. Csakis így lehetett a programba illeszteni, hogy két rövid napot töltsünk abban a városban, abban a gyárban, ahol idén már több mint 300 ezer Zsiguli, illetve a moszkvaiak szerint Lada nevű kocsi kerül ki.
Mi láthattuk mindkét futószalagot, láttuk az új 2102-es kombi első darabjait, és a most 53 000 embert foglalkoztató óriás gyár 31 éves exportigazgatója említést tett a várható 2103-as, a mostani típusnál több luxusberendezést tartalmazó új változatról is. A többi autógyár új változatairól pedig Moszkvában a Szovjetunió Autóipari Tudományos Intézetében, a NAMI-ban hallottunk. Ott a világhírű kutatóintézet igazgatójával és vezető munkatársaival találkozhattunk. A következő évek várható újdonságairól mondták el, ami most elmondható volt, ismertetve azt is, hogy az öt szovjet autógyár hamarosan évi 1,2-1,3 millió személygépkocsit tud már előállítani! De nemcsak a hagyományos személyautókról, hanem elektromobilokról, gázturbinás prototípusokról, a legújabb biztonsági konstrukciókról is kaptunk értékes tájékoztatást. Megismertük a most születő, az eddiginél tágasabb, száz lóerős motorral építhető Moszkvics jellemzőit, és a Volgához tervezett hathengeres V-motor paramétereit. Itt is igazán bőven volt téma, hiszen az új ötéves terv folyamán 45 új, illetve modernizált típus tömeggyártására készülnek fel…
Ám ne tessék azt hinni, hogy csak a szépről, a jóról, a pozitívumokról folyt a szó. Mint ahogy magyarázatot kaptunk arra, miért késik a V/6-os Volga motor, terítékre kerültek a Volgai Autógyárral kötött kooperációk problémái is. És ma már aki például Magyarországról érkezik a szovjet autósok köreibe, nem csupán arról hallott, hogy nemrég került sor az 50 ezredik Ikarus autóbusz ünnepélyes átadására. Kölcsönösen vannak kérdések hiányzó alkatrészekről, a szervizek nem mindig dicsérhető munkájáról. Arról is, hogy a Togliattiban felépített évi 660 ezer autó előállítására méretezett, ragyogó autógyár tervszerű munkájában milyen fontossága van akárcsak egy ötkopejkás értékű kooperációs termék pontos szállításának, előírt minőségének… A legnagyobb moszkvai szállítási vállalat igazgatója azokat a problémákat tárta fel, amelyek a ma 7,2 millió lakosú és naponta plusz 1 millió átutazót is számláló szovjet főváros közlekedésével függenek össze.
Az Ipari Bizottság ülésének keretében megismertük az új motorkerékpárok, versenykocsik modelljeit, valamint a tanácskozáson részt vevő szocialista országok aktuális járműipari terveit: a lengyel kiskocsi karakterét, a Trabant- és Wartburg-modellek továbbfejlesztésének lehetőségeit, a Szlovákiában épülő új autógyártól várható középkategóriás típus jellemzőit. Alkalmunk volt nemcsak a szovjet autós szaklapok – elsősorban a Za Ruljom – vezető munkatársaival, hanem az irodalmi élet szóvivőivel, a „Lityeratulnaja Gazeta” szerkesztőivel is találkozni, tőlük hallani a szocialista társadalomban élő emberek és az autó közötti új kapcsolatok hatását. Most pedig, ismét megemlítem, hogy mindezekre az értékes találkozásokra, végeredményben január 5. és 9. között került sor, könnyen ki lehet számítani, hogy a tényleges bizottsági ülést jóformán csakis a repülőutak idején tarthattuk. Ez a tény viszont automatikusan adja, hogy az értekezletek rövidek legyenek, ugyanakkor biztosítja, hogy rövid idő alatt sokat lehessen látni, sok élményt tudjunk gyűjteni…
Liener György
APN és Za Ruljom felvételek
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!