A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tavaly októberében megkereste a Középnyugat-magyarországi Közlekedési Központ Zrt.-t (KNYKK) azzal, hogy az üzemeletetés során feleslegessé vált, leállított autóbuszokat megnézné. A feltett szándéka ugyanis e járművek megőrzése a jövő nemzedék számára. A forgalomból ideiglenesen kivont autóbuszok közül kettőt is kiválasztottak. Az ikonikus buszduó egyik példánya az 1998-ban gyártott Ikarus 260.50. Ez a jármű Székesfehérvár helyi forgalmában üzemelt, majd 2017 végéig a tatabányai helyi forgalomban szállította az utasokat. A másik „muzeális” darab a 2003-ban készített Ikarus 415.14. Ennek érdekessége, hogy ez az Ikarus gyárban utolsóként gyártott típus. Eredetileg oroszországi használatra szánták, ahol trolibuszként szolgált volna. Ez a busz dunaújvárosi közösségi közlekedésben vett részt, az elmúlt évben a megyeszékhelyen helyezték forgalomba.

Ám a társaságnak a múzeumi adakozást követően is maradt két szenzációs járműve. Ebből az egyik a faros néven elhíresült, 1970-ben gyártott Ikarus 55-ös. A cégnél megtalálható, teljesen felújított üzemképes busz az egykori NDK területéről került 1996-ban haza, éppen a „restaurálás” szándékával. Az akkori „tulaj”, a Vasi Volán azonban elállt ettől a feladattól, és felajánlotta a farost a Vértes Volánnak megvételre. A megyei Volán-vállalat egyébként már korábban kutatott az 55-ös után, de nem talált megfelelőt. A találkozás azonban nem volt zökkenőmentes. Ugyan a fenékvázának szerkezete egész jó volt, de a külső-belső esztétikája már bőven hagyott kívánni valót maga után. Sőt, egy ’56-os témájú film forgatási kellékeként, utasterének állaga még tovább romlott.

A faros népszerűsége ellenben azóta sem változott. Lábon került Tatabányára, majd a karbantartást, szervizelést követően le is vizsgáztatták. Az autóbuszt egy külön ilyen munkákra szakosodott társaság varázsolta újjá, hatalmas lelkesedéssel. Mindent az eredeti állapotába rekonstruáltak. De a társaság sok munkatársa kutatgatta az eredeti tartozékokat, szerelvényeket, alkatrészeket. A cég kapott még az Ikarus volt dolgozóitól is több alkatrészt, mint például: asztali lámpát. Miközben találtak alkatrészeket bontóknál, veterán buszgyűjtőknél, egykori volános dolgozóknál. A néhány hónapos „kivitelezés” után 1997 júniusában egy veterántalálkozón debütált a vadonatúj faros. Egyetlen bibi azért mégis akadt az Ikarus 55-össel. Az eredeti erőforrását Németországban egy 6 hengeres IFA-motorra cserélték. Ezért a restaurálás alatt vásárolt a közlekedési társaság egy 6 hengeres Csepel „dízel-belsőt” a honvédségtől. Tartalékként pedig a MAHART-tól komplett tolóhajót, mert annak is ilyen az erőforrása. A motorcserét követően már az igazi faros hang is visszaköszönt. A helyreállítás során rengeteget segítettek az Ikarus tervezői. Külön is megemlítve Balogh Gábort, akitől eredeti alkatrészrajzokhoz és színtervekhez juthattak a javítók.

A KNYKK Zrt. másik „megmaradt” büszkesége az Ikarus 30, amelynek, mint az első hivatalos gyári típusnak, 1949-ben kezdődött a fejlesztése Schmiedt Kázmér felelős tervező irányításával. A járművet a szerény, 2,3 méteres szélesség, illetve a 2+1 üléssoros belső jellemezte. Hamarosan kiderült, hogy a 30-as szűk a fővárosi zsúfoltságban, ahol 1951. június 5-én mutatkozott be. Rossz szellőzése miatt gyorsan ráragadt a „nejlon” név, mivel a tetőív ablakai miatt hamar felmelegedett az utastér, és a 30-as kemenceként közlekedett a nyári napokon. A kordivat szerint nejlonruhákban és nejloningekben utazókról pedig ömlött a verejték. Szomorú tény, de a hazai piacra gyártott csaknem 1200 darabból összesen egyetlen működőképes példány maradt fenn. Ezt a tatabányai központú Vértes Volán Zrt. jogutódja, a KNYKK Zrt. birtokolja, párban a fenn említett Ikarus 55-össel, illetve egy Ikarus 266.25 autóbusszal. Az 1989-es Ikarus 266.25 autóbusz volt a Vértes Volán utolsóként beszerzett, és utolsóként selejtezett Ikarus 266-osa, amely korábban BAJ-413-as rendszámmal a Tatabánya–Tarján útvonalon közlekedett 1998-ig. Majd Dorog térségében járt, 2006. évi leállításáig. A járművet 2016-ban renoválták, és NLZ-628-as rendszámmal helyezték ismételt forgalomba.

A faros máig a legnépszerűbb
Az Ikarus 55-ös felújítása óta számtalan rendezvényen mutatta meg magát, illetve szállított nosztalgiára vágyó utasokat. Rendszeres résztvevője a Volán-társaságok ünnepségeinek, és a veteránjármű-találkozóknak. Megfordult már a Nemzetközi Kamionos Country összejöveteleken ugyanúgy, mint a nemzetközi járműkiállításokon vagy motoros majálisokon. Sokszor „szereplője” az 1956-os megemlékezéseknek és filmforgatásoknak egyaránt. Nosztalgia-, illetve fesztiváljáratként is működik. Olykor céges rendezvényeken is besegít, valamint iskolai osztálykirándulások és nyugdíjas- találkozók járműve.