Édesapám, Harmath István 1987 októberében vehette át a járművet néhány év várakozást követően – mesélte lapunknak Harmath Tihamér. Édesapja a betegsége miatt nem tudta személyesen bemutatni az autót, ezért a fia vette át ezt a feladatot. Mint elmondta, korábban is volt már két Ladájuk, és eredetileg egy 1200-asra fizettek be, végül mégis egy 1300-ast vehettek át. A korábbi autó már kicsit rozsdásodott, ezért is érett meg a cserére.
Nagyon érdekes, hogy az eredeti számla is megvan az adásvételről, akkor nem kis summának számító 170 ezer forintot kellett kifizetni érte. A Lada első rendszáma DR5726 volt, további különlegesség, hogy az egyik indítókulcs hiánya miatt 50 forint kedvezményt kaptak. Így ugyanis kettő helyett egyetlen egy slusszkulcs járt vele.

A Harmath család egyébként 1972-ben „honosodott vissza” Erdélyből, gyökereik Marosvásárhelyhez kötik őket. Édesapja dolgozott a városgazdálkodásnál, a költségvetési üzemnél, illetve nyugdíj előtt kukásautót is vezetett hat esztendőn át. Fia Veszprém mellett lakik, és az ottani megyeszékhelyen egy kisebb cégnél anyagbeszerző- és szállító. Mint elárulta, édesapja nagyon vigyázott az autóra, ennek folyományaként viszonylag keveset járt vele. A legtöbb kilométert Békés és Marosvásárhely között futotta a járgány. Édesapja emellett a borosgyáni tóra járt horgászni, illetve a kertbe ment vele. Szeretett a piacra járni, hiszen sok ismerőssel ott tartotta a kapcsolatot, az volt neki a helyi híradó.
Tihamérnek egy nagyon emlékezetes élménye fűződik a négykerekűhöz. 1989-et írtunk, amikor bevonult katonának. Miután letették az esküt, eltávot kaptak, ő is hazautazott Békésre. A hétvége húsvétra esett, emellett az akkor 20 éves fiatalembernek születésnapja is volt. Édesapja ezért odaadta az autót, Tihamér pedig összeszedte a barátokat, a helyi cimborákat, és körülbelül 400 kilométert kocsikáztak a megyében. Fiatalok voltak, kihasználták a lehetőséget.

– Hasonló egyébként viszonylag ritkán fordult elő, hiszen én akkor már motoroztam, majd hamarosan saját autót is vettem, persze csak használtat. Ezért az a nap, 1989 húsvétján, nagyon megmaradt bennem – tette hozzá. A járművet egyébként alig két héttel ezelőtt hirdette meg, és annak fórumaként nem is a népszerű internetes hirdetési oldalak egyikét, hanem a Facebookon is elérhető, Lada Fan Clubot választotta. Rengeteg érdeklődő akadt, még Berlinből is jelentkezett egy gyűjtő, hogy érdekli a dolog. A legkomolyabb szándékkal egy orosházi férfi kereste meg, aki édesapját szerette volna meglepni a Ladával, ezért döntött az adásvétel mellett.

Ennek a családnak a története is érdekes. Az orosházi férfi édesapja a ’90-es évek elején vett egy hasonló, még színben is azonos autót, azonban csak egy napot használhatta, mert másnap a kocsit ellopták, és bár sokáig kerestették, sosem került elő. Azóta sem volt ilyen járműve az idősödő úrnak, éppen ezért döntött úgy a fia, hogy megveszi a békési autót és felújítja.

– Természetesen nem volt könnyű megválni az autótól – mondta el lapunknak Harmath Tihamér, aki emlékeztetett, hogy a krisztusi korba lépett kocsin egyedül a jobb első sárvédőt kellett cserélni a három és fél évtized alatt, illetve a karosszérián azért lesz mit megújítani.
– Bízunk benne, hogy az új tulajdonosnak is rengeteg örömet szerez majd az autó – fogalmazott.