Egy reális álomkép – új kereszteződés nélküli autóút terve Budapesten át

Nincs ma olyan útunk Budapesten, amelyen egyenesen haladva, kereszteződések nélkül hajthatna végig az autós. Ezért minden javaslatot figyelemre kell méltatnunk, amely a kérdés megoldásához megvalósítható tervvel járul hozzá. Bozzay Dezső építészipari formatervező javaslatát olyannak tartjuk, amely műszakilag is megvalósítható. Tervének lényege valóban az, hogy a fővárosi Duna-szakasz két partján akadálytalanul vezesse át a forgalmat, amely egyre aggasztóbb méreteket ölt és gondokat okoz.

A Duna két partjának olyan rendezéséről van szó, hogy mindkét oldalon 6-6 sávos nemzetközi autóvonal létesülne, amely kereszteződés nélkül teszi lehetővé az átutazónak a budapesti Duna-part felejthetetlenül szép látványának élvezését. Erre ma sem a túlzsúfolt járdán, sem a rakparton nincs elegendő biztonságos hely. Ez a terv a parti szegély legkeskenyebb részén konzolos megoldást javasol. A 2-es villamosvonalat meghagyja mai helyén – tehát nem csökkenti a főváros közlekedési hálózatát -, de áthelyezi azt az alsó rakpart szintjére. Az elképzelt lineáris motorú légpárnás villamos fölöslegessé tenné az elektromos vezetékeket, ezzel lehetővé válna, hogy a mai gyalogos sétányt a lesüllyesztett villamospálya fölé kiszélesítsék. A panoráma a villamosból is élvezhető marad. És idővel egy hatalmas arányú sétány bontakozhat ki, amely a mai néhány száz méter helyett Újpest északi részétől egészen Soroksár déli határáig húzódna…

Az új gyorsforgalmi út segítségével a nemzetközi és a helyi forgalom 3-4 perc alatt haladna át Budapesten. A gázártalom sem okozna bajt, mert a Duna fölötti légáramlás természetes módon tisztítja a parti sáv levegőjét. A kikötőkkel kapcsolatban fellépő problémákra, valamint az itt most akadályt képző hidak megkerülésére egyaránt talált itt jó megoldást a tervezőművész.

Metszet a Lánchíd és az Erzsébet-híd közötti legszűkebb szakaszról, a Duna Intercontinental Szálló előtt

Marad végül az anyagiak kérdése. De bármennyibe is kerülne, pár év alatt a befektetett összeg megtérül, és nemcsak az átvezető, kereszteződés nélküli új nemzetközi út születne így meg, hanem ezzel a költséggel Pest és Buda egyre növekvő belterületi forgalma is ige nagymértékben mentesíthető lenne… Párizsban, kevésbé előnyös körülmények ellenére is így készült új út a Szajna partján, és tudjuk, hogy Japánban a tengerbe ágyazott cölöpökre – tehát a tenger fölé – helyezték a part menti utat.

Mi szól a Bozzay-terv ellen? A Duna áremelkedése. Az utóbbi 100 év alatt azonban mindössze 23-szor került víz alá az alsó rakpart, de egyrészt ezzel a jövőben alig-alig kell számolni, s akkor is átlag két-három hétig tart, másrészt ennek veszélyét is csökkenteni lehet. Ha néhol a partból esetleg el kell venni valamit, ez sem okozhat leküzdhetetlen nehézséget. A part kőfalai úgyis felújításra szorulnak. Már most érdemes volna megvizsgálni, hogyan lehetne a Bozzay-tervhez hangolni a partfal küszöbönálló rendezési munkálatait. Elsőként talán a Duna-balparti autóút épülhetne meg, egyelőre Budapest északi határától a város déli határáig, de tekintettel a folytatásra, végül is Szobtól Baján át Újvidékig, Belgrádig. Később épülne meg a jobbparti, azaz a budai szakasz, hasonlóan végig a Duna mentén. Dr. Csanádi György miniszter is azt írta Bozzaynak, hogy „a főváros további fejlődésének megoldását nem szabad és nem is lehet kizárólag a hivatalos szervekre bízni. Szükség van a nagyközönség, a fővárost szerető polgárok aktív támogatására”. Bizonyára a kérdéseket alaposan tanulmányozó polgárokra is gondolt. Olyanok hozzászólására, akik szakemberek, bár nem a szakmai hivatalok alkalmazottai…

Szíj Rezső
művészettörténész

Beszéltünk Bozzay Dezsővel, a magyar formatervezők nemzetközileg ismert doyenjével, aki már egy emberöltőn át művelte és kutatta a formatervezés sokrétű, emberi kapcsolatai révén mindig különösen érdekes feladatait. A következőket mondta:

Megtisztelőnek, de túlzónak érzem, ha a tervvel kapcsolatban a személyemet kiemelik. Régóta és sokan foglalkoztak szépséges fővárosunk Duna-partjainak kialakításán. Már Széchenyi István Clark Ádámmal folytatott beszélgetéseiben szerepel „a Dunaparti térségek” kialakítása. Széchenyi ugyan a maitól eltérő, inkább faluhoz hasonló Pestről nézte a budai partokat, a mai Ferencváros helyén bodrozó nádasokból szemlélhette a Gellérthegy szikláit, de bizonyosan látta már a Duna-partok városképi kialakulását is. Ennek bizonyítéka az Akadémia melletti alsó rakpart széles kiképzése, az Alagút előtti térség megoldása, amelyeket a későbbi és a milleniumi városfejlesztés, sajnos nem követett., és a szűk zártság mindjobban eluralkodott minden utcánkon, egész városképünkön. E szemlélet következménye, hogy a Duna-part beépítettsége ma sokkal nehezebb, de nem megoldhatatlan feladatokat ró ránk, amikor Európa egyik legszebb nagyvárosának égető közlekedési nehézségein is segítenünk kell. És ez még nem minden.
Nekünk látnunk kell a jövő emberét, aki a fásított zöld és virágos Duna-parti sétányon áll, és nézi azt a csodálatos képet, melyet most mi alakítunk ki számára. Mivel az urbanizáció Budapest határait messze kiterjeszti, Csepelen túl már látnunk kell Dunaújvárost és még tovább, az első magyar atomerőművet. Az ezekkel összefüggő ipari fejlődést és közlekedést…
Bizonyos, hogy állami költségvetésünk megterhelése nélkül hosszan elhúzódnék e terv megvalósítása. Érdemes volna azonban gondolkozni, hogy társadalmi összefogással is elősegítve, hogyan lehet közelebb hozni a megvalósítást…