Japán autóipara a 80-as évek második felétől a 90-es évek elejéig a csúcskorszakát élte, ez az időszak történetesen egybeesik a japán gazdasági buborékkal, melynek következményeit „az elveszett évtizedként” emlegetik. Miután 1991-ben a buborék kipukkadt, az ipar stagnálni kezdett, amikor azonban a Subaru Alcyone SVX tervei megszülettek, a Fuji Heavy Industries döntéshozóinak minden oka megvolt az optimizmusra. Az akkoriban jellemző, világmegváltó szemléletmódhoz hűen elhatározták, hogy az eredeti Alcyone utódjaként egy olyan ütőképes kupét mutatnak be, amely képes lesz felvenni a versenyt a BMW hasonló típusával is, ahogy akkoriban a Toyota is a Mercedes-Benz babérjaira tört a Lexus almárka megalapításával.
Az 1989-es Tokiói Autószalonon kiállított SVX tanulmány legömbölyített formatervével felkészült a 90-es évekre. Futurisztikus külseje az Italdesign stúdió részéről Giorgetto Giugiaro érdeme volt, aki ugyan több korábbi munkája, például az 1986-os Oldsmobile Inca koncepció néhány megoldását is felhasználta, mégis egyedit alkotott. A kupé egyik különlegessége az „ablak az ablakban” megoldás volt, hasonlót addig csak egzotikus sportautókon lehetett látni, de azokét nem lehetett ilyen nagy felületen kinyitni. A lelkes imázsépítésbe belefért, hogy a tanulmányt szinte változtatások nélkül valósítsák meg, ami 30 évvel ezelőtt még nem volt megszokott.
A látványos külső persze csak a merész koncepció egyik fele volt, a másikat a mérnökök adták hozzá, akik az addig Subaruba épített legnagyobb lökettérfogatú boxerrel szerelték fel. A 3,3 literes, 6 hengeres, dupla felső vezérműtengelyes motor hengerenként 4 szelepet, 2 fúvókás befecskendezőt és platinagyertyákat kapott. 230 lóerőt és 309 Nm nyomatékot teljesített, előbbit 5400-as, utóbbit 4400-as fordulaton adta le. Mindkét érték olyan magas volt, hogy a korabeli technológia mellett „csak” egy 4 fokozatú automatikus váltóval tudták párosítani. A maga közel 1,6 tonnás tömegével nehéznek számító SVX 7,5 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/órás tempóra, ebben a piaconként eltérő (ACT-4 vagy VTD) állandó összkerékhajtás volt a segítségére.
A japán belpiacra szánt L kivitelt összkerék-kormányzással is felszerelték a Subarunál, ahol évi 10 000 darabbal számoltak, amit döntően az észak-amerikai eladások tettek volna ki, ha nem elérhető árú családi autókat kínáló márkaként tartották volna számon az USA-ban. A második legdrágább Subarunál 10 000 dollárral többért kínált SVX árcédulája így valódi sok-ként hatott a szalonokban, pedig minden egyes autón 3000 dollárt bukott a Fuji Heavy Industries! Bár az SVX dizájnja, menettulajdonságai, vezethetősége és extrái is indokolták a magas vételárát, egy olyan piaci környezetben kellett érvényesülnie, ahol csupa kivételes vetélytárssal, a Honda NSX-szel, a Mazda RX-7-essel, a Mitsubishi 3000 GT-vel, a Nissan 300ZXszel és a Toyota Suprával volt kénytelen felvenni a versenyt. A korabeli vevők ugyan szimpatizáltak vele, mégis különcnek számított, és annak ellenére is keveset adtak el belőle, hogy 1994-ben bevezettek egy kedvezőbb alapárú, elsőkerékhajtású kivitelt. Japánban sem volt könnyű dolga az Alcyone SVX néven forgalmazott modellnek, ugyanis az új szabályozás szerint a méretei miatt luxusautónak számított, és magasabb adókategóriába esett. Hiába élt az európai vevők fejében kedvezőbb kép a Subaruról, mindig is rétegmárkának számított, és a rendkívül erős japán, illetve helyi riválisok miatt csak jelképes mennyiség talált gazdára.
Az 5 piacon töltött év alatt végül 24 379 példány gördült le a japán gyártósorról, ebből 14 257 az Egyesült Államokban, 5884 Japánban, 2478 Európában kapott rendszámot, míg Ausztráliában csak 249 darab fogyott. Ezen a projekten mintegy 75 millió dollárt bukott a Subaru, de úgy érezték, profitáltak az SVX hírnevéből. Az idő végül ezt az álláspontot igazolta, mert viszonylag nagy számban fennmaradt, és a gyűjtőknek hála ma már megbecsült klasszikusként népszerűsíti a márkát.
SVX, MINT INDYCAR FELVEZETŐ AUTÓ
A 90-es évek elején egy ezüst/bíbor színátmenetes fényezéssel feldobott Subaru SVX volt a felvezető autó az IndyCar versenysorozatban. A bukócsővel és villogóval felszerelt kupéval a futamok sportfelügyelője, az idősebb Wally Dallenbach, egykori autóversenyző diktálta a tempót. A típus népszerűsítésére készült példány jelenleg a Subaru múzeumának tulajdona.
