Az ipari fellendülést hozó 60-as évek végén autógyárosok, formatervezők és építési módok versenyeztek a legjobbnak járó címért és persze a vevőkért, akik csak nyerhettek a nemes küzdelmeken. Az első szupersportautóként számontartott Lamborghini Miura középmotoros felépítésével, Marcello Gandini formatervével komoly divathullámot indított el az autóiparban. Enzo Ferrari azonban ragaszkodott a klasszikus orrmotoros elrendezéshez, amikor a 275 GTB/4 utódját tervezték, a Pininfarinánál dolgozó Leonardo Fioravanti ötleteit viszont elfogadta.
A korábbinál áramvonalasabb sziluettet és élesebb vonalakat álmodott, a karosszéria arányai miatt pedig laposabbnak is tűnt. A rejtett fényszóró Sergio Pininfarina munkája, ezzel tisztázta le a prototípus külsejét és adott a Daytonának olyan karakteres megjelenést, amely újkorában és veteránként is keresett Ferrarivá tette. Becenevét az 1967-es daytonai 24 órás versenyen szerzett három dobogós helyezés megszerzése után kapta, hivatalosan azonban 365 GTB/4 néven forgalmazták. Az USA piacára szánt, 1966-ban debütált 365-ös sorozat negyedik tagjának a világ legerősebb és leggyorsabb utcai sportautója, a Miura volt a fő piaci riválisa.
Hagyományos gran turismóként felül kellett múlnia a felkapott újdonságot, és nem is okozott csalódást! 352 lóerős, 4,4 literes, 60 fokos hengerszögű V12-esével mind teljesítményben, mind végsebességben jobb volt a Lamborghininél, hátratolt motorjával és a hátsó tengelyre erősített, ötfokozatú, szinkronizált váltójával a súlyelosztása is ideális volt. A szaksajtó az egyik legjobb sportautónak, illetve a legjobb GT-nek tartotta, ami elődjéből való futóművének is köszönhető. Az elöl-hátul független, kettős keresztlengőkaros felfüggesztés szinte változatlan maradt, csupán a nyomtávot szélesítették ki, azt is Fioravanti tanácsára, a látvány kedvéért. Ami a kinézetet illeti, a Daytona plexi alá rejtett fényszórója nem felelt meg az 1970-es amerikai biztonsági előírásoknak, ezért trükkösen, egy bukólámpával tették még látványosabbá.
Az 1968-as Párizsi Autószalonon leleplezett autó sorozatgyártása 1969-ben indult. Egy évvel később, Frankfurtban a spydert is kiállították, de az első, már bukólámpás kabriók csak 1971-ben kaptak rendszámot. 1973-ig 1284 db kupé és alig több, mint 120 db spyder készült, melyből 96 példány az Egyesült Államokban talált gazdára. Mire a 365 GTB/4 készen állt a forgalmazásra, 1969-ben a Fiat 50%-os részesedést vásárolt a cégben, az utódmodell, a 365 GT4 BB pedig már középmotoros sportautóként lépett piacra.
Replika főszerepben
A 80-as évek óriási sikert aratott akciófilm-sorozata, a Miami Vice beépített rendőrei, Sonny Crockett (Don Johnson) és Ricardo Tubbs (Philip Michael Thomas) az első két évadban egy fekete 365 GTS/4-gyel jártak. Az autóhoz köthető az egyik Emmy-jelölést hozó jelenet is, melyben a főhősök Phil Collins, In The Air Tonight című dalának dallamaira száguldanak az éjszakai Miami kihalt utcáin. Csak keveseknek tűnhetett fel, hogy egy Chevrolet Corvette alapjaira épített replikával forgattak, a Ferrari azonban beperelte a sorozatot vetítő NBC-t a ”hamisítvány” használata miatt. Végül sikerült megegyezni az olaszokkal, akik a reklámérték fejében három vadonatúj, fehér Ferrari Testarossát bocsátottak a produkció rendelkezésére.
