A múlt század elején megreformált közlekedés számtalan új kihívást és megoldandó gondot jelentett a mérnököknek és feltalálóknak, akik legjobb tudásuk szerint igyekeztek gyorsabbá, kényelmesebbé és biztonságosabbá tenni a repülést és az egyre elterjedtebb autózást.
Az ABS (Anti-lock Braking System), vagyis blokkolásgátló koncepciójával Gabriel Voisin kezdett kísérletezni 1920-ban. Repülőgépen használható rendszert tervezett, amely lendkerékkel és szeleppel akadályozta meg a kerekek csúszását, a későbbi megoldásokhoz hasonló módon javítva a fékhatást. Elsőként Karl Wessel szabadalmaztatta saját elképzelését 1928-ban, de működőképes prototípust nem készített, ahogy Robert Bosch sem, aki 1936-ban nyújtott be szabadalmi igényt egy hasonló megoldásra. Szélesebb körben a Dunlop Maxaret rendszere terjedt el Nagy-Britanniában az 50-es évek elején. Tucatnyi repülőgéptípuson használták, és a Royal Enfield is beépítette egy kísérleti motorkerékpárba. A 60-as évek technikai felfutása magával hozta az első, teljesen mechanikus blokkolásgátló megjelenését. A megbízhatatlan szerkezetet pusztán néhány úttörő angol márka, például a Rolls-Royce és a Jensen építette be egyes modelljeibe, olyan magas felárért, hogy még a szakértők is feleslegesnek tartották. A repülőgépipar előrébb járt a fejlesztéssel, a sugárhajtású Concorde utasszállítóba a 60-as évek végén már elektronikus változat került. A 70-es évek elejére a Lincoln, a Chrysler és a Cadillac is bevezette saját, kezdetleges ABS-ét Sure-Track, Sure Brake, illetve Trackmaster néven, melyek a hátsó kerekek csúszását akadályozták meg. Addigra már a japán Denso is elkészült saját rendszerével, amely a Nissan Presidentben debütált. Ezek a megoldások bár modernebbek voltak, költségesnek számítottak a tömeges elterjedéshez, ráadásul továbbra sem működtek elég precízen és megbízhatóan.
Az áttörést végül a Mercedes-Benznél érték el, az éveken át tartó tesztelési időszak alatt a stuttgartiak kitartóan együttműködtek a Teldix és a Bosch mérnökeivel, végül a Teldix pénzhiány miatt kiszállt a projektből és a Bosch lett a második generációs ABS atyja. A megoldást a mikroprocesszorok jelentették, stabil és gyors adatátvitelt biztosítva a gyorsulásmérő szenzorok és a fékhatást szabályozó szelepek között. Mire a pontosan 1000 alkatrészből álló prototípusból az 1978-as S-osztályba 2217 márkáért beépített, szériakész egység lett, 140-re csökkent az elemek száma. Az ABS megítélése az idő előrehaladtával gyökeresen megváltozott, 2004 óta minden Európai Unióban forgalomba hozott új személyautó kötelező tartozéka lett, a 125 cm3 feletti motorkerékpároknál 2016 óta írják elő a beépítését, ezenkívül a menetstabilizáló elektronika és a mai, komplex biztonsági rendszerek alapja is az évszázados múltra visszatekintő, életmentő találmány.
Így működik!
A blokkolásgátló célja, hogy vészfékezéskor megakadályozza a kerekek csúszását a lehető leggyorsabb megállás és a jármű irányíthatóságának megtartása mellett. Mivel folyamatosan forgásban tartja a kerekeket, a sofőr lehetőséget kap az akadály kikerülésére, így még akkor is növeli a biztonságot, ha működési elvéből adódóan macskaköves úton, havon, vagy laza, murvás úton a fékút megnő. ABS-sel felszerelt autóban nincs szükség a klasszikus, pumpáló pedálkezelésre sem, ugyanis a rendszer elvégzi helyettünk a munkát.
