Csinos kiskocsi néhány ellentmondással – Nissan Micra 1.0 GL teszt

Nagyon szemrevaló autó. Nem véletlen, hogy két évvel ezelőtt – amikor először forgalomba került – az egy literen aluli kocsik osztályában, az egycsapásra roppant sikeres Fiat Pandával mindjárt „egy napon” kezdték emlegetni. Úgy hírlett, körültekintően megszervezett kereskedői hálózata révén – a nagy konkurrencia ellenére – már az első évben Európában több ezret sikerült eladni belőle. Népszerűsége – a hazai Konsumex-listán is – minden bizonnyal nemcsak megnyerő külsejének, hanem gazdaságosnak ígérkező üzemének is tulajdonítható.

Aligha vitatható, hogy a Micra megalkotásakor ügyesen és céltudatosan igyekeztek felhasználni minden ma ismert divatos, modern stíluselemet és irányzatot. Ezzel magyarázható, hogy az esőcsatorna is a tetőre került, s így az ajtókivágást szinte a végletekig, egészen a tetőig meghosszabbíthatták. Az ablakok csupán néhány milliméterrel esnek beljebb, mint a karosszéria síkja. Ennek köszönhető, hogy még gyors tempójú haladás közben is „csend van” a kocsi körül: nem csapnak zajt az éles kiszögellések körzetében óhatatlanul kibontakozó légörvények. Rátekintésre is esztétikusnak fogadjuk el a karosszériát és a kerékkivágásokat körbefogó műanyag elemeket. Márcsak azért is, mert többségük nem csupán öncélú dísz: rugalmasságuk, ütközésienergia-elnyelő képességük révén óvják a karosszériát, és adott esetben a kocsiban utazókat is.

A belső kiképzés első benyomásra kényelmesnek, kellemesnek és szinte luxusszínvonalúnak hat. De a „lakva ismerni meg…” elv érvényesülése után némiképp módosul a sebtében kibontakozó értékítéletünk. A szerelvényfal „cockpitját” alkotó műanyagborítás funkcionális beépítésére, kialakítására nem tulajdonképpen nem lehet panasz, ám a világos felület szinte mindenütt vonzza magához a port (csakúgy, mint a Sunny esetében), bizonyos fényviszonyok közepette a szélvédőüvegen zavaróan visszatükröződik, és a sok műanyag „kamra” nemritkán felerősíti a környező zajt. Olykor önálló zajforrássá is válik. Az ajtókat és az üléseket borító szövet szép, de könnyen piszkolódik. Igaz, szakszerű eljárással ugyanilyen könnyen tisztítható is. Az ülések kényelmesek, de a műanyagszálas öltözés, ruha kényelmetlenül hozzáragad. Az átlagosnál jóval nagyobb ajtók, a zavaró külső körülményektől mentes környezetben szerfölött megkönnyítik a kocsiból ki- és beszállást. De nem a városi utcákon és szűk parkolóhelyeken! Ehhez járul még a gond és bosszúság minden olyan esetben, amikor a hátsó ülésekről száll ki (vagy oda be) az utas, ugyanis minden ilyen esetben az első ülést előre húzva a háttámlát is le kell hajtanunk.

A kormány és a pedálok elrendezése vezetés közben kényelmes testtartást tesz lehetővé. Hosszabb távú utazáshoz azonban jól jönne még a bal oldali ajtón kiképzett valamilyen ügyes betét, amin a kormányt tartó, korrigáló bal karunkat pihentetnénk. A szerelvényfalon és körzetében levő összes műszer, valamint kapcsoló jól szemmel tartható, könnyen kezelhető. Ami azonban a tesztutak ideje alatt végig roppant zavart: éjszakai vezetéskor a szerelvényfalon lévő ellenőrző fények kellemetlenül éppen a szemünkbe „reflektoroznak” (fényerejük fokozatállító hiányában nem mérsékelhető), és a gyújtáskapcsoló is úgy el van dugva a kormányív alatt, hogy a kulcsot csak mély lehajlással tudjuk a résbe illeszteni. A pedálok, a kormány, a nyomatékváltó, egyszóval az autót vezérlő, irányító berendezések kezelésére nem lehetett panasz. A kissé feszesre állított rugózás, kerékfelfüggesztés is jól harmonizál az autó utazás közbeni viselkedésével, s ezt a körülményt éppen ilyen nagyságrendű autónál érezhetjük kellemesnek, kényelmesnek. Csupán a kisebb kátyuk, s az egymástól távolabb eső útegyenetlenségek „találataikor” rázkódtunk a karosszériával együtt.

Egyenletes, nyugodt tempójú vezetéskor (ami ennek és a hozzá hasonló kategóriájú autóknak a tulajdonképpeni életeleme) a kocsi belsejében nincs zaj, csupán gyorsításkor adódik úgy, hogy nem értjük egymás szavát a felerősödő motorhang miatt. A gondos szélcsatorna méréseknek köszönhetően még a nyugtalan külső időjárási körülmények közepette is viszonylag kiegyensúlyozottan, zajmentesen fut a kocsi, ám az oldalszélre és egyáltalán a széllökésekre igencsak érzékeny. Hiányoltuk, hogy a tesztkocsinkon csupán egyetlen oldalsó tükör volt, s azt is (mozgatókarja túl közel esett a falhoz) körülményesen tudtuk csak belülről állítani. Érdemes ügyelni arra, hogy a Micra ajtóit – ha nagyon megfeledkezünk magunkról – akár kulcs nélkül is be tudjuk zárni. Nos, az ebből adódható kellemetlenségek (ha nincs nálunk a pótkulcs) befelhőzhetik a kirándulásunkat.

Tény, hogy a kis Micra könnyűfém erőforrása – a lökettérfogathoz viszonyítva – átlagon felüli, szinte szárnyaló teljesítményekre képes. Ezt igazolja az a tapasztalásunk is, hogyha a motor fordulatát, a belülről jövő erőket jól kihasználjuk, ugyanilyen jók lesznek a menetteljesítmények is. No, persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy a szárnyaló teljesítménynek a harmadik fokozatba kapcsolás után végeszakad: a negyedik és az ötödik sebességi fokozat ugyanis már erejét vesztően túl hosszú áttétel. Még akkor is, ha tapasztalataink szerint hosszabb távú, zavartalan utazáskor a valamivel hatvanas tempó felett is „beveszi” és zokszó nélkül tartja az energiatakarékos és felettébb csendes menetet nyújtó ötödiket. Gyors tempót igénylő előzéskor szinte mindig célszerű visszakapcsolni a harmadik fokozatba, majd intenzíven húzatva a manőver közben, s a végén átkapcsolni negyedikbe és ötödikbe.

Az összesen 2300 kilométert magában foglaló kéthetes tesztút tapasztalatai nagyjából igazolták a gyár által is ígért fogyasztási értékeket. Az általunk még és tapasztalt eltérést a gyári adat mellett zárójelben írtuk. A Nissan Micra fogyasztása 90 km/h tempóval 4,2 (4,6); 120 km/h sebességgel 6,1 (7,2), városban 5,9 (5,6) liter/100 km. Sima, jól kiépített úton (amire ezt az autót építették), a kocsi menettulajdonsága, iránytartása – kanyarban is – kiváló. Egyenetlen, rossz úton azonban az autó kellemetlenül pattog, és sokat kell a kormánnyal korrigálni. Lejtmenetben, gyors irányváltoztatáskor, tempós kanyarodás közben jól érzékelhető az úgynevezett alulkormányzottsági tendencia, ami az autó feletti uralom szempontjából kedvező. A kormány középállásból is gyorsan és pontosan közvetíti korrekciós mozdulatainkat. A fék érzékeny, általában csak finom pedálerőt igényel, és így jól érzékelhetően közvetíti a lassító parancsunkat. Gyors tempónál is megmarad a hatékonysága, értelemszerűen nagyobb pedálerő kifejtése mellett. Mindent összevetve tehát: viszonylag gyors, kényelmes, úttartó, biztonságosan irányítható, s alapvetően gazdaságos üzemű, környezetbarát autónak ismerhettük meg a Nissan Micra 1,0 GL változatát.