A tősgyökeres bicskei családból származó Pötördi Imre autószerelő műhelyét lépésről lépésre építette fel 1985-től, akkor kisiparosnak nevezték a mestert. Fia, ifjabbik Pötördi Imre és lánya, Pötördi Nikolett viszi nagyobbrészt a ma már több lábon álló családi vállalkozást, amelyik 2000 óta ugyanezen a helyen található. Akkor kereszteződés volt, ma körforgalom irányítja az autókat innen ötfelé, nagy a forgalom. Decembertől számos autó több kört is megtesz e helyütt, hiszen nem szabálytalan kerengeni benne. Látni szeretnék a piros Trabantot a vidám Mikulással, a csomagokkal, a fenyővel! Adventkor állították oda, immár másodszor, a tavalyi kezdet után, s biztos ott is marad legalább vízkeresztig a járgány, mondják Pötördiék.
– Niki ötlete volt, ő talál ki mindenfélét – mosolyog az édesapa. A szerelés, szervizelés, vizsgáztatás a fiúk dolga, Niki pénzügyes, marketinges, s ötletgazda, azaz gazdasszony – viccelődünk a két ünnep közti nyugalomban a csöndes, virágokkal teli műhely irodájában. Nem mellesleg új és régebbi biciklik, motorok sorakoznak afféle bemutatóműhely-béli minőségükben a csupaablak helyiségben, a szerelőcsarnokban pedig egy régi gyönyörűség várja a feltámadását. Egy Wartburg 1000-es életre keltésére készül Pötördi Imre, de úgy tesz, mintha nem komolyan gondolná. Pedig de. Meglesz az!
– Eredetileg krémszínű volt ez a Trabi, a fiaink, Bence és Martin festették apjukkal, Csabával pirosra ecsettel, hengerrel, más gyerekekkel együtt, itt nyüzsögtek – nevet Niki. Kicsi fiúk még, de nagy ügybuzgalommal álltak bele a projektbe tavaly, s amint látható, idén már sokan tudtak róla. A Trabant tetején szállított karácsonyfa nappal zölden pompázik, este a sötétben fényesen világít.
– Hogyne szeretném a Trabantot! És hogyne jártam volna régen Trabanttal! Az első kocsim Fiat 500-as volt, aztán Škoda, Wartburg, Zsiguli, a szocialista autók. Nem is kaptunk mást, ezekre is várni kellett évekig. A szakmában éltünk, behunyt szemmel is tudtuk őket javítani. A két használt Trabant után az első vadonatúj combit 36 ezer forintért vettem 1975 táján, a havi fizetésem 1700 forint lehetett a tatabányai munkahelyemen – merülünk bele az ifjonti évekbe és az emlékekbe. – Ma már elvétve hoznak be hozzánk javítani ilyen régi szocialista autókat, kihalófélben vannak a keleti gyártmányok – von mérleget a mester.
Az édesapa Imre szenvedélyes motoros, Harley Davidsonnal hasít többedmagával, Niki lánya Suzukival motorozik. Idén Imre vezetésével összeálltak a motoros haverok, s huszonkét Mikulás-ruhás és -sapkás motoros berregett végig Bicskén. Az előre meghirdetett útvonalon hatvan kiló szaloncukrot osztogattak szét, s sorsolás alapján két gyereknek személyesen vittek ajándékot. A műhelyhez piros postaládát állított Niki, abba dobták be a Mikulásnak írt leveleket, közülük választottak titkosan. Az önkormányzat is tartott Mikulás lottózást, a bicskei gyerekeknek bőven volt részük az ünnepi élményben, mondják Imréék, de ez nem verseny. Minél többen, annál jobb. A pirostrabantos Mikulás rengeteg kép sztárja lett, jöttek fotózkodni kicsik és nagyok, s persze felnőttek is. A hagyomány miatt azért szépséges, igazi, régi felújított szánkó is áll náluk, elébe fogott faragott rénszarvasokkal… Pötördiéknél széles a jármű-választék.
