Krimik és valóságos bűnügyek garmadája példázza azt a kriminalisztikai aranyszabályt, hogy a bűntett helyszíne „beszél” annak, aki ért a megszólaltatásához. Vámőreink felderítő munkájának ismeretében, azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom: nekik a többi között azok a gépkocsik „beszélnek”, amelyekkel a külföldi csempészek érkeznek. S hogy mennyire, azt a soproni, hegyeshalmi és rajkai vámhivatal életéből vett esetek is példázzák. Az itt lebukott autós csempészek igazán nem tehetnek maguknak vagy megbízóiknak szemrehányást azért, hogy netán elővigyázatlanságuk okozta vesztüket. Nyugati szintű csempészelmésséggel rejtették el gépkocsijaikban a százezreket vagy milliókat érő csempészholmit, de hát – ahogyan ők mondanák: a magyar vámőröknek bizonyára radarszemük van, amely áthatol mindenen, s addig keres-kutat, amíg az autóbeli szezámokra lel.

Hazánk legforgalmasabb nyugati kapujában, a hegyeshalmi közúti határátkelőhelyen szolgálatot teljesítő N. törzsőrmester „aranyhala” egy Bécsben dolgozó külföldi vendégmunkás képében jelentkezett. Őkelme a kardántengelyt burkoló lemez üregében 3000 aranyláncot és 2855 aranymedált rejtett el, amelyek súlya meghaladta a 10 kg-ot is, értékük pedig – az akkori aranyárral számolva – 2 974 500 forintot tett ki.

Érdekes tárgyak, értékes régiségek, különleges portékák, amelyeknek bizonyára nagy sikerük lett volna, ha eljutnak a kiszemelt piacra

A konzuli útlevéllel érkező hölgy vámellenőrzését K. főtörzsőrmester végezte, s mivel az útiholmik között levő piszkos kispárna úgymond sehogy se illett a „képbe”, megkérdezte tőle, hogy azt ugyan mire vélje.
– Pirulásra késztet uram – így az imént még oly csábos mosolyú nő -, mivel el kell most árulnom önnek e kispárna nálamlétének titkát. Tudniillik azt, hogy az utazásaim közben levetett alsóneműimet tartom benne.
Nem mondott igazat. Bugyiból vagy harisnyából egy sem volt benne, pénzből azonban vagyonnyi összeg: 244 800 forint.

Az Egyesült Államokból érkező és Romániába tartó házaspár elegáns gépkocsiját Sz. alhadnagy vette szemügyre, s miután a hátsó ülés háttámlájának aljából néhány kvarcórát „halászott” ki, megkérte a férfit, szerelje le a szóban forgó támlát. Az nem mutatott hajlandóságot erre, mire az alhadnagy egy mindig kéznél lévő szakembert vett igénybe, miközben ő belekukkantott a motorházba, ahol 20 igen jó minőségű Sharp zsebszámológépre lelt. A nagy meglepetés azonban csak akkor következett, amikor a háttámla kikerült a helyéről. Az imént talált kvarcórákat is ide számolva, összesen 763 került lefoglalásra 1 957 500 forint értékben.

Néhány héttel ez emlékezetes eset után az alhadnagy három olyan törököt fogott, akik a dollárért és schillingért Budapesten vásárolt 578 670 forinttal szerettek volna átlépni Ausztriába. A vámőr azon kérdésére, hogy miért rejtették el  bőröndnyi pénzt a csomagtartó padlóborítója és a hátsó sárhányók alá, az egyik török elmés választ adott: attól való félelmükben, hogy Bécsbe érve, esetleg kirabolják őket ottani cinkostársaik.

Ezt az epizódot visszaszámlálásnak nevezhetnénk…

B. törzszászlós emberismeretét csillogtatja az alábbi eset. Érthetetlennek találta, hogy a hazánkba érkező házaspár csupán egy női farmernadrággal kívánja megajándékozni a rájuk Győrött váró szerettüket. Ez volt a lélektani alapja annak, hogy ezúttal is lekerült az autó hátsó ülésének háttámlája, s miután a vámőr a jobb oldali első kerék mögötti oldalfalat is „vallatni” kezdte, kiderült, hogy ez a pár nagyban űzte a csempészmesterséget. E két helyről ugyanis 1249 kvarcóra bukkant elő.

Egy magányosan érkező külföldinél „csak” 399 kvarcórát talált G. törzsőrmester, de miként az a későbbiekben tisztázódott, ez a csempész mondhatta magáénak a világ legdrágább kenyérdarabkáját…, amely 80 ezer forint értékű aranytárgyakat foglalt magába.

Az a külföldi, aki Rajkánál lépett volna ki az országból, hogy azután Csehszlovákián keresztül ugorjék át néhány napra Ausztriába, s máris igyekezzék vissza egy csempészfordulóra: 872 000 forintot dugott el az általa holtbiztosnak tartott autóbeli rejtekén. Ahogyan mondani szokás: elbizakodottságára alaposan ráfázott. Csakúgy, mint az a külföldi „úr”, akit egy borongós őszi napon a soproni közúti határátkelőhelyen ért utol végzete a kötelességét most is udvariasan, gyorsan, de kellő körültekintéssel végző vámőrnek köszönhetően. Az autó speciálisan kiképzett „kincseskamráiban” 1396 kvarcórát talált.

Az autóülések háttámlája mögött olykor temérdek csempészáru lapul

A (Győr-Sopron megyei) vámőrök ebbeli szorgalmatosságát bizonyítja alábbi négy tettenérésük is, amelyek egyike az autósok körében hitetlenkedést kiváltó sajtó- és rádióhírként látott napvilágot. Ezek szerint a 126-os Polski Fiattal Hegyeshalomnál belépő férfiú által becsempészni kívánt nagyobb mennyiségű kvarcóra a gépkocsi sebességváltójában várt további sorsára. Mivel ezt lehetetlennek tartottuk, telefonon kértünk felvilágosítást a kvarcórák valós rejtekhelyét illetően. Megnyugtatásul közöljük, hogy a kvarcórák nem a sebességváltóban mutatták az időt, hanem a kapcsolókar rudazatának alagútjában.

Idén februárban valóságos vesztőhelynek számított az autós csempészek körében a patinás Sopron városa. A „megszólaltatott” autók tulajdonosainak sorát 15-én az a külföldi nyitotta meg, aki a szélvédő üveg alatti üregben 400 000 forintot rejtett el, s ha sikerült volna baj nélkül átjutnia vele Ausztriába, alighanem megnőtt volna forintcsempészési „étvágya”.

Nyolc nappal később jegyeztetett fel e közúti határátkelőhely „nagykönyvébe” az eddigi legemlékezetesebb csempészdráma. Egy Renault 16-ossal Ausztriába igyekvő férfi „potom” 131,2 kg tört ezüsttel kívánt volna távozni, afféle súlynehezékként – ami persze nem kerülte el O. főhadnagy figyelmét. Az ezüstkocsi értéke – leszámítván persze belőle a kocsi árát – három és fél millió körül mozog!

Mégsem kellett volna sok ahhoz, hogy február 28-án O. főhadnagy megjavítsa ezt a felderítési csúcsát. Ekkor gurult a vámhivatal elé az a pompás Chevrolet, amelyben gázpalackot is talált.
– A mai benzinárak mellett, gondolom, ön is érthetőnek találja, kedves uram, hogy autómat gázzal is üzemeltetem – magyarázgatta a külföldi a vámőrnek, s mivel a gázpalack nyomásmérőjének tanúsága szerint a tartály tele volt, a vámőr lelkiismeret-furdalás nélkül inthetett volna továbbot a hazai csempészhistóriák ez egyik legelmésebb főszereplőjének. Nem így azonban a mi soproni vámőrünk, aki a gázpalack megkopogtatása után arra az elhatározásra jutott, hogy gáz ide vagy oda, ő bizony meggyőződik arról, hogy nincs-e az illanó anyagon kívül más is a tartályban. Volt! Pontosan 1868 kvarcóra, amelyek belföldi forgalmi értéke a szakértő megállapítása szerint 3 360 400 forint.

A gázpalackba bújtatott 1868 kvarcóra nem tekinthető szokványos esetnek

Mivel szerettük volna lencsevégre kapni a sok százezres vagy milliós nagyságrendű csempészportékákat utaztató és rejtő autókat is, fotóriporter kollégámmal ellátogattunk a vámáruraktár gépjárműtelepére is, amely Budapesten található, s amelynek Hohmann György főhadnagy a parancsnoka. A többi között a vámbűntett kapcsán lefoglalt autók hatalmas telepe is ez, s elég volt ott körbenéznünk és a főhadnaggyal néhány percig beszélgetnünk ahhoz, hogy az ott látottakról és hallottakról újabb riportban számoljunk majd be az Autó-Motor olvasóinak. Ígérjük, hogy az sem lesz érdektelenebb, mint az autós csempészekről szóló mostani.

Szöveg: Martinkó Károly
Fotó: Geleta Pál és Joó Gábor

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!