Szabó Istvánt hírportálunk olvasói is jól ismerhetik már, hiszen időről-időre beszámolunk az örökifjú szolnoki férfiről, akinek kétségkívül az autók a „mániája”. Volt neki már hófehér Zaporozsece, bő egy évtizede egy Citroën „kacsával” feltűnősködött, aztán meg egy háromkerekű Reliant Robinnal is járta Szolnokot. A legkülönlegesebb, s talán a szívéhez legközelebb álló négykerekűje, a tavaly vásárolt Cadillac. A több mint ötven esztendős amerikai csodajárgány most „bátyót kapott”, István ugyanis egy 1964-es évjáratú Ford Taunust vásárolt.
– A harmadik tulajdonos vagyok. Forgalomba helyezés után, ami 1964. szeptember 22-én volt, egy mezőberényi bádogos mester hozatta egyenesen Münchenből az autót. Ő majdnem tíz évig használta, s ott helyben adta el egy családnak. Azóta, vagyis éppen ötven éve náluk van. Tulajdonképpen teljesen végig követhető az autó élete – kezdte a legelején István, aki azt is elmondta, hogyan bukkant rá erre a különleges járműre.
– Kinéztem egy 1972-es Mercedest Békéscsabán. A hirdető, akivel már tárgyalásban voltunk, belinkelt egy képet a Taunusról, mondván, hogy ő ezt szeretné megvásárolni. Felcsigázott, utánanéztem, bogarásztam a tudnivalókat, úgy döntöttem, ez kell nekem. Hogy a Mercedest hirdető, tudja-e, hogy végül én vittem el előle a Fordot, azt nem tudom – mondta el István: hozzátéve, úgy érzi, jó üzletet csinált.
– Családi dolog miatt kellett megválniuk a mezőberényieknek az autótól. A második tulaj fiától vettem én meg, s mivel a papa meglehetősen fanatikus volt az autóval kapcsolatban, egy rakat alkatrész is kaptam a jármű mellé. Ha az évek folyamán valamilyen alkatrészt látott, megvette, ha egy donorautó került a szeme elé, megszerezte, így tulajdonképpen mindenből van 2-3 plusz darab. Szélvédők, kormányművek, váltók, kuplungok, díszrácsok és sorolhatnám. Itt sorakoznak a garázsban, nem túlzok, összesen két tonnát is nyomnak ezek a berendezések – mesélt az érdekességekről az új tulajdonos. Az 1700 köbcentiméteres, V4-es motorral működő, kormányváltós, gyönyörű bordó színű Ford Taunus tehát Szolnokra került, s új tulajdonosa szerint marad is. Szerkezetileg kellett kissé pofozgatni, hiszen öt éve garázsban állt, néhány apróbb javítás, hangolás, némi fényezés még ráfér, de már érvényes műszakival rendelkezik, István már többször használta, s mint mondja, élmény vezetni.
– Természetesen autóztunk már vele, kisebb és nagyobb utat is megtettünk a családdal. Kiválóan vezethető, olyan selymesen fut, hogy magam is meglepődtem rajta. A mai forgalomban is megállja a helyét. Ami még mindenképp hátra van: sikerült egy korhű alumínium felnit szerezni rá, a mostani 13-as helyett 15 colos kerekek kerülnek majd alá. És ami számomra még zavaró volt, hogy a rádiósmagnó nem korhű benne, de ezt majd kicserélem, már megrendeltem. Nem olcsó, de megéri. Majd a benzinen megspórolom az árát. A Cadillac huszonöt literes fogyasztásához képest ugyanis ez egy álom, csak hetet eszik százon – tette hozzá végül mosolyogva István.
