Demonstrációs térkép a siófoki közlekedésrendészet rádiós központjában

„A Balaton számomra beltenger, hatszáz négyzetkilométernyi szabad vízfelület, ahol fényben és vízben egyszerre fürödhet az ember, hajózhat, boldogan megfeszítheti izmait, dacolhat az északnyugati viharokkal, győzhet az elemek felett és ugyanígy veszíthet is. A Balatonba bele lehet fulladni, meg lehet halni az ölelésében…” – írja Bertha Bulcsú kitűnő balatoni szociográfiájában.
– Ha már a napfény áráról beszélünk, én ezt a gondolatsort kiegészíteném – mondja Kolip Gyula rendőr alezredes, a Siófoki Járási Rendőrkapitányság Közbiztonsági és Közlekedési osztályvezetője. – A balatoni örömök és gondok évente 3-4 millió hazai és külföldi járművezetőnek már az ide vezető utakon kezdődnek. Bizony! El kell jutni a Balatonhoz… és ez egyre nehezebb. Hol vannak már Kisfaludy lampionos, cigányzenés tóparti utazásai, az összeboruló jegenyesorok és a déli part nádtengerbe vesző, kanyargós bazalt útjai, amelyeken piros porfelhőt húztak a küllős fakerekek?

A Balatontól karnyújtásnyira befejeződő autópálya csúcsidőben máris telített, folytatása az autóút, a kétirányú forgalomtól zsúfolt, és a zamárdi löszfalakból lehasított újabb forgalmi sáv is csak ideig-óráig enyhíti a komphoz igyekvő áradatot. Földváron át négy oszlopban hömpölyöghetnek az autók, Balatonszemes halálkanyarait is kikerüli a 7-es út új szakasza, száguldásra csábítva a figyelmetleneket; pedig ez a három kilométer is lakott terület. Az eredmény: csak a közeli múltban négy halálos baleset. A frigyre lépett Boglárlellén a betorkolló kaposvári út teremt állandó tumultust, feljebb a véget nem érő lakott terület fékezi a kényszerű-kelletlen Nagykanizsa, Keszthely felé utazókat… És az északi parton még talán rosszabb a helyzet. Azután a rekonstrukció szülte újabb hírességek, a csomópontok: sóstói centrum, zamárdi becsatlakozás, szántódi kereszteződés. Nyögnek a nyári forgalom súlya alatt, hiába lámparendszer, rendőri irányítás, URH-lánc és légi figyelés. Nehéz itt közlekedni. Ezeket az utakat máris kinőttük!

A parancsnok, aki maga is motorra ül…

A siófoki közlekedési rendőrök a szobányi munkatérképre naponta felrajzolják az elmúlt huszonnégy óra eseményeit. Fekete, piros, zöld pontok és háromszögek. Mindegyik egy-egy baleset mementója. – Itt csak a lemez szakadt és a bőr jött le a harisnyával együtt, de amott már egy emberi életet oltott ki a figyelmetlenség, a közlekedési szabályok megszegése, nemritkán a csárdákban keresett vidám életveszély.
Kolip Gyula alezredes a napi eseményeket az elmúlt hónapok statisztikáival, a korábbi időszakok összehasonlító értékeléseivel egészíti ki:
– Tavaly a nyár félidejére 8 halálos kimenetelű, 30 súlyos és 47 könnyű sérüléssel járó balesetet regisztráltunk. Idén a korai idénykezdet ellenére valamit javult a közlekedési statisztika, hiszen „csak” 6 haláleset történt itt, és 27 súlyos sérülés… de még nincs vége a nyárnak. Az összesítő számokon túl, érdekes és jellemző következtetésekre ad alapot az egyes területek baleseti helyzetének értékelése. Mivel csaknem az egész déli part a „miénk”, képet alkothatunk a megnövekedett nyári forgalomról, pontos mérleget készíthetünk annak fekete lapjairól is.
Kezdjük talán Siófokkal, ezzel az idényben 20 ezerről 140 ezerre növekvő lélekszámú kis-nagyvárossal. Sokszor elmondták és leírták, hogy a Balaton vonzásában kinek kikapcsolódást, könnyed – néha könnyelmű – pihenést, kinek az emberi küzdés zűrzavarában kenyérkeresetet, üzletet, zsíros meggazdagodást ígér, a harácsolók pedig gyors pénzmarkolást remélnek ettől a három nyári hónaptól. Sajnos, ezt az igazságot évről évre a rendőri statisztikák is alátámasztják. Ittas vezetés vétségéért eddig 144 esetben kellett eljárást indítani a déli part útjain, és az esetek 70 százaléka Siófokon történt. Javarészt nyaraló turista volt a vétkes, de akadt helybeli delikvens is.
– Csak kétszáz méternyire lakom, addig elvezetem a kocsit. – Most iszom, mert ha hazaértem, nem enged az asszony stb., stb. – Vétségek, szabálysértések, büntetések, és mindenki örül, ha nem súlyos, vagy halálos balesettel végződik a vidám „lazítás”.

A parancsnok szerint a külföldi turisták fegyelmezettebbek: ők inkább gyalog vagy busszal mennek a borospincébe. Sajnos, a hazai autós ilyenkor is demonstrálja autós mivoltát…
A statisztika ismét bizonyít: tavaly külföldiek közül nyolcan okoztak balesetet a nyár közepéig, az idén mindössze hárman. (A negyediket, egy ámokfutó török autóst éppen ottlétünkkor kapcsolták le.) ittas vezetésért eddig két külföldire kellett borsos pénzbüntetést kiszabni. Ügyükben három nap alatt, gyorsított eljárással ítélkezik a bíróság. Változatlanul gondot okoznak az autóstopposok és a közúton szabálytalanul kószáló, éjszakai diszkózók. Az ő „halálszakaszuk” Balatonszemes és az öszödi tábor között van. Megjelentek a szállodasorokon és a villák környékén a nyári, alkalmi autós bűnözők is. Egyik részül „jogtalan autóhasználó”, magyarán autótolvaj, másik az üléseken és a kalaptartókban hagyott értékekre vadásznak, megint mások rendelésre „dolgoznak”. A kapitányság fogdájában egy társaság most diktálja jegyzőkönyvbe bűnlajstromát: ők kizárólag nyugati gépkocsik értékes gumiabroncsaira és keréktárcsáira specializálták magukat. – Nem sok eséllyel kecsegtet ez a nyár, mindenütt megerősítették az ellenőrzést, a legforgalmasabb helyeken még nyugdíjas rendőrök is segítik az éjszakai figyelőszolgálatot.

Folyamatosan ellenőrzik a 7-es főútvonal forgalmát. A nagyméretű szám a kocsi tetején a repülővel való kapcsolattartást segíti

Siófokon és a déli parton különben a közbiztonsági rendőr egyben közlekedési rendőr is, ha a helyzet úgy kívánja, de a közlekedési rendőr sem huny szemet a garázdaság, vagy az egyéb közrendsértés felett. Mint az alezredes elmondta, ezzel a szervezési módosítással jelentősen erősíteni tudták a nyári igény rendőri munkáját. Nagy segítség az is, hogy a balatoni rendőrök nagyobbik része beszél idegen nyelveket, némelyik többet is. A Balaton a legtöbb embernek – nekünk is – kikapcsolódást, kellemes pihenést, hűsítő lubickolást, merengésre késztető szélzúgást jelent. Akik nyugalmunkért, zavartalan üdülésünkért dolgoznak, vállalnak kimerítő szolgálatot, azoknak mást is. A kék-fehér rendőrségi járőrkocsi rádiója szüntelenül szól, szinte mindenütt ott vagyunk… Zamárdiból lökésszerű forgalmat és kisebb torlódást jelent az őrszem, a siófoki Delta előtt közlekedési baleset történt, beljebb, Somogyban, vásározók karamboloztak, dolgoznak a helyszínelők. Másutt körözött, lopott személygépkocsi akadt fenn az ellenőrzés hálójában, megint máshonnan azt jelenti a rádió, hogy ismeretlenek megrongálták a közlekedési lámpákat.

A zamárdi becsatlakozás, ahol péntektől vasárnapig csak rendőri irányítással oldható meg a folyamatos forgalomáramlás

Hullámzik a tömeg, a Nap, ahogyan az itteniek mondják ma, csak világít, de nem melegít. Autóval, kerékpárral, gyalogszerrel kelnek útra a nyaralók… Az egyik mellékutcából sárga Lada kanyarodik a rendőrautó elé, közben úgy átgázol terelő- és záróvonalakon, mintha ott sem lennénk. A figyelmeztető dudaszóra a vezető ijedtében majdnem az árokba tolat. – Elnézést, elbámészkodtam – mentegetőzik a testes atyafi… Csak nehogy egyszer az autópályán találkozzunk vele csúcsforgalomban! Arrébb NDK-beli Trabant húz elénk. Benne az egész család úszógumistól, lángost falatoznak. A biztonsági övek az ülés alá dobva… Schuldigen Sie. Azt hittük, ilyenkor nem kötelező?! A 65-ös bekötőút Siófok közepén bedugult. Ma vásározónap van és nyáron ide költözik a „KGST-piac”. Az eredmény, hogy a várakozást tiltó tábláknak egyszerűen nem lehet érvényt szerezni. Mindenki itt parkol, ahol tud –, természetesen a forgalmi akadályt gyorsan feloldják a rádión odarendelt járőrök.

A motoros járőr ilyenkor még nyugodt. Mi ez a hétvégi csúcshoz képest, amikor sokszorosára duzzad az amúgy is nagy járműáradat, és olyankor bizony a várakozást tiltó táblának sincs visszatartó ereje

Az autóút egyik hídjánál motoros rendőrrel találkozunk. Simon Gyula őrmester csendes nyugalommal figyeli az autóáradatot. – Ma még ütemes a forgalom, de péntek délutántól a zamárdi csomóponton megint „meleg” lesz – mondja. Szerencsére a közel 1 millió forintért felszerelt szántódi lámparendszer sokat enyhít a gondokon. A komptól Budapest felé jövet már a régi 7-es úton, Zamárdi vasútállomást érintve lehet feljutni a négysávos útra, így megszűnt a veszélyes balra kanyarodás Földvár előtt. A sóstói csomópontnál Kovács István törzsőrmester Ladájával randevúzunk. Fiatal, tapasztalt közlekedési rendőr, a nyári csúcsforgalom kitűnő ismerője ő is. – Itt mindig vasárnap délután 15 és este 19 óra között tetőzik az autók áradata. Sajnos, hiába a jól szervezett rendőri irányítás, a sok tétova és autóskiránduló percek alatt százméteres dugókat okoz. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért mindig a hazai autósok tévednek el! A külföldi turista térkép szerint közlekedik és ismeri a rendőri karjelzéseket, velük szinte soha nincs bajunk – mondja. Itt különben néhány éve még balesetek sorozatát okozta a figyelmetlenség. A sóstói felhajtóágról ugyanis nem lehet rálátni a 70-es útra, így kétszer kell megállni. Ráadásul sokan elfelejtették, hogy itt kétirányú a forgalom, és egyszerűen átmennek a bal oldali sávba. Most már minden csúcsforgalmi időben rendőr áll a felezővonalon és tereli a „csalinkázókat”.

A közlekedési osztályt vezető alezredes meggyőződéses „technikapárti”. Mint mondja, ma, amikor a forgalom már kinőtte az utakat, az irányítást, a közlekedési rendőri munkát, csak jól működő, technikailag felkészített szervezettel lehet ellátni. A siófoki rendőrségi rádióközpont minden érdekelttel állandó kapcsolatban áll, közúton, vízen, levegőben. Az autópálya-rendőrséggel szinkronban dolgoznak, sokszor kiegészítik egymást. A nagy világító demonstrációs térképtáblán a számozott kis autómodellek úgy mozognak, mint a valódi rendőrautók kint a forgalomban. És külön egy jel a parancsnoké, aki a gyors irányítás érdekében, rádióval felszerelt BMW-600-as motorkerékpárjával maga is gyakran kint „mozog” a terepen.
– Nekem a motor régi, gyerekkori „szerelmem” – mondja. Azóta sem tudom megunni, s így talán az egyetlen parancsnok vagyok, aki nyeregbe pattan. Sajnos, a versenyzésről a rendőri hivatás kedvéért kellett lemondanom, de a kétkerekűektől azért nem tudok megválni. Mint kollégái elmondták, az autópályán néhány bravúros üldözés is fűződik a motoros parancsnok nevéhez. Autós ámokfutókat elfogni 170-180 kilométeres tempóval, bizony igazi motorversenyzői bravúrnak mondható.

A balatoni utakról még ezernyi mondanivaló akadna: kényszerű terelések, hiányzó párhuzamos útszakaszok, el nem készült bekötőutak, felszerelésre váró táblák és lámpák, szabálytalankodó notóriusok, mind-mind a balatoni nyár közlekedési velejárói. Nehéz erre közlekedni már ma is és ezután még nehezebb lesz. Igazi változást talán csak a jövőbe megálmodott új balatoni úthálózat hoz… és addig? Türelem, közlekedési fegyelem, önmérséklet. A nehézségek egy részén ez is átsegíti a balatoni közlekedőket.

Tar András
A szerző felvételei

Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!