– Hogy kezdődött el a babakocsigyűjtés? – kérdeztük Dorogi Norbertet.
– 18 éve indult, amikor egy ismerősnél bontottuk a tetőt, és a padlástérben találtam egy régi babakocsit. Egy gyári Ikarus porosodott ott. Ki akarták dobni, mert nagyon rossz állapotban volt, de inkább elkértem – mesél a kezdetekről a gyűjtő.
– Teljesen szét kellett szedni és újból összerakni. Szinte mindent meg kellett újból csinálni rajta, hogy szép legyen. Elvittem nikkeleztetni, a bőrözést és a fa részeket is rendbe hoztuk.

Norbert nemcsak a járműveket kedveli, hanem a történetüket is kutatja. Elmesélte, hogy gyűjteményének első darabjában tologatták a bontásra ítélt padlás tulajdonosát még mikor pici volt. Kiderült az is, hogy több generációt is kiszolgált ez a babakocsi, ugyanis a legelső tulajdonosa egy katonatiszt volt, aki szintén utazott benne anno, csecsemő korában.
Mikor végre elkészült az első saját restaurált babakocsi, Norbert testvére el is indult vele az első kecskeméti babakocsi-felvonuláson. Annyira tetszett mindenkinek a remekmű, hogy meg is nyerték vele az első díjat.
– A verseny után találtam még egy babakocsit a neten, azt is megvettem és felújítottam – folytatja a büszke gyűjtő.
– Most már az ismerősök szólnak, ha találnak egy felújításra váró babakocsit. Volt már olyan is, hogy Németországból hozott nekem egyet az ismerősöm, de sokra az ország más részeiben lelek rá. A megyében amit eddig találtam, már megvettem – meséli Norbert.
– Van amikor csak egy alkatrészt szúrnak ki az ismerősök például egy a lomtalanításon. Fel kell tudni ismerni, hogy az egy babakocsi része, ami azért nem mindig könnyű – avat be a részletekbe.

A munkafolyamatok
Vajon mi kell ahhoz, hogy egy század eleji, ütött-kopott babakocsi úgy nézzen ki, mint Norbert gyűjteményének becses darabjai? A restaurátortól megtudtuk, hogy nem egyedül szokta megoldani a felújításokat. Bevallása szerint átlagosan 4-5-en is dolgoznak egy-egy régiségen, mire az elkészül. Az évek során Norbert számos ismeretségre tett szert a felújítási munkák során: van ismerőse, aki a bőrös munkákban segíti, de asztalos, kerékgyártó, kosárfonó és fém munkákhoz értő szakemberek is dolgoznak vele.
Norbi a festést sosem bízza másra, saját maga készíti el, akárcsak a csíkozást.

A magenta színű babakocsi története
Mikor a műhelybe került a babakocsi, csak az alja, a kerekei, a kovácsolt vas és toló részei voltak meg. A felépítményből minden hiányzott. Egy asztalos szakember segítségével lett ez a rész újból legyártva. Mivel elsőre nem tudták hogyan nézhetett ki eredetileg, ezért Norbert fotót keresett az interneten, és végül az alapján készült el a kocsi.
Mint kiderült, régen fehér, fekete, arany, sötét zöld vagy kék színűek voltak a babakocsik, a magenta színt Norbert találta ki, a kislányának akart ezzel kedvezni, hogy csajosabb legyen a négykerekű.

A lila színű kinderwagen
Eredetileg sötét zöld színű volt a kis járgány, de ez is új színt kapott. A gyűjtőtől megtudtuk, hogy ez egy eredeti kinderwagen, tehát egy játék babakocsi, ami a gyerekeknek készült. Idén a babakocsi-felvonuláson ezzel indult útnak Norbert családja.

Több, mint 100 éves fakerekű babakocsi is készült már a műhelyben
Ezt a modellt az 1900-as évek elején gyárthatták. A kovácsoltvas és a fakerekek eredetiek rajta, de kosár nem volt hozzá, mikor a műhelybe érkezett. Szerencsére Norbert talált egy stílusban megfelelőt, amit egyből rá is szerelt. Miközben nézegettük a tetszetős babakocsit, a restaurátortól megtudtuk, hogy ebben az időben a fakerekű babakocsikat tipikusan a magyarok gyártották.

A türkiz színű kiskocsi
3 évvel ezelőtt a szokásos kecskeméti babakocsi-felvonuláson már láthatták a nézelődök ezt a kis kocsit, ami az ‘50-es, ‘60-as években készülhetett.
– Valószínűleg magyar gyártmány, de nem találtam róla sok információt – mondta Norbert.
Fehér színű volt eredetileg, de türkizre lett áthúzva. A fém részek króm hatású festékkel lettek átfestve.
– Ez a króm hatású festés egyben teszt is volt. Ki akartam próbálni, hogy tudok-e ilyet csinálni, mert elég sok króm alkatrész van a többi babakocsin is – avatott be a részletekbe a restaurátor.

Még egy német kecskefogat is bekerült a gyűjteménybe
– Régóta szerettem volna már egyet, és szerencsére egyik ismerősöm talált is nekem a piacon egy ilyen járművet, amit a ‘30-as, ‘40-es években készíthettek. Mondtam neki, hogy el se mozduljon a szekér mellől, amíg ki nem érek megvenni! Ezeket a fogatokat általában meg is szentelték, ezen is egy festett kereszt jelöli, hogy átesett a szentelésen – mondta elégedetten Norbert.