Mint legutóbbi számunkban megírtuk, január első napjaiban rendezte meg a Szovjet Újságírók Autóklubja az Interpress Ipari Bizottság ülését. Akkor, ott gyakran került szóba az ugyancsak januárban megnyílt Brüsszeli Szalon is. Azért, mert azokból az országokból, amelyeknek újságírói akkor Moszkvában, illetve Togliattiban találkoztak, jó néhány modell került ki a Brüsszeli Autókiállításra. Akkor még csak találgattuk, hogyan fogadják a belga fővárosban a keletről érkező új járműveket. Azóta már tudjuk – a nyugati sajtó beszámolóiból pontosan lemérhető -, hogy nemcsak jól szerepeltek, hanem az érdeklődés középpontjában álltak. Úgy is lehet mondani, hogy Brüsszel újdonságai most szinte kivétel nélkül keletről jöttek…
A lapunk címoldalán látható Bertone kocsi ugyan olasz tervezés, de motorja japán. És ha számozni lehet a szenzációkat, akkor ez kapta itt az 1-es jelzést. A másodikat talán a Datsun kocsik, a harmadik helyet pedig a belga szerelésű szovjet Volga, vagyis az új Scaldia-Volga, illetve a szovjet Fiat, amely Brüsszelben „Lada-1200” jelzéssel mutatkozott be. De nemcsak bemutatták, hanem már szállítják is oda a Lada-Zsigulikat, mint ahogy Hollandiában, Finnországban és más nyugat-európai országokban ugyancsak futnak már. A Scaldia-Volga pedig főként a Rover, illetve Indenor XPD dízelmotorral ma már szinte kitaposott utakon jár Belgiumban és Skandináviában.
Ugyancsak keleten született a Heinz Melkus által készített műanyagkarosszériás, középmotoros Wartburg sport-kupé, az RS 1000-es, amelynek lóerőszáma 85, sebessége 195 km/óra. Ez a kocsi igen élénken foglalkoztatta a brüsszeli közönséget. Tetszéssel fogadták a kiállítás látogatói – no meg az autókereskedők is – az új Zastavát, a hátul kombiszerű Fiat-128 jugoszláv licenc-típusát, mint ahogy mind több nyugati piacon becsülik a Polski-Fiat kocsikat. Legutóbb pedig említettük a most születő új lengyel kiskocsit, a 126-os miniautót, majd a Zsiguli kombit, valamint a készülő 2103-as VAZ-modelleket. Az egész világ foglalkozott azokkal a sikerekkel, amelyeket Moszkvics-csapatok értek el egyszer London-Sydney, máskor London-Mexikó között, mint ahogy azt is figyeli a világ, hogyan építik át a moszkvai autógyárat új technológiára, nagyobb produkcióra.
Az Interpress-tanácskozáson is külön téma volt a szovjet autóipar új lendületének realitása. Ennek néhány számadatát is érdemes megjegyezni. Például azt, hogy 1971-ben 1 220 000 gépkocsit állítottak elő (ebből 513 ezer személyautót), de 1975-re a terv szerint 2 100 000 egység készül, és ebből már 1 260 000 lesz személyautó! És a jóval több mint egymillió személykocsiból 420 000 lesz a Moszkvics, 680 000 pedig Zsiguli, vagy ha úgy tetszik, Lada…
És gondolom, érdekes azt is figyelemmel kísérni, hogyan alakul a Lada-kocsik gyártása. Nos, a terv 1971-re 160 000 darab volt, mégis 172 000 hagyta el a szalagot. Az idei terv 320 000 kocsi. Jövőre 500 ezer, majd 635 ezer és amikor a naptár az 1975. év végét jelzi, akkorra 660 000 Lada szerepel a tervben. És még az is figyelmet érdemel, hogy abban az évben kizárólag a szovjet lakosság részére évente 750 ezer új személyautó eladását tervezik. Hogy mennyi magánautó van ma a Szovjetunióban? Arról is kaptunk ott tájékoztatást. Közölték, hogy 1971. végén mintegy másfél millió privát kocsit tartottak nyilván, és ebből 110 ezer futott Moszkvában.
A nagyobb számok még mindig a teherautógyártást, a teherautóparkot jelzik, de azokkal sincsenek megelégedve. Ott is születnek meglepetések. Például a Káma folyó partján, ahol 1974-ben indul meg a gyártás. Ott négyszer akkora területe lesz az autógyárnak, mint amekkorát Togliattiban hoztak létre. Ott évi 150 000 hatalmas teherautót, évi 250 000 darab 210-320 lóerős V/8-as és V/10-es motort fognak készíteni. A beruházás értéke – még leírni is nehéz – 2 000 000 000, vagyis kétmilliárd dollár! Nos, ha a szovjet-Fiat szerződést annak idején az évszázad üzletének nevezték, milyen jelző illik a kámai építkezésre, ahol csak a francia Renault-val 218 millió dolláros megállapodást írtak alá szerszámok, gyártási berendezések szállítására… És persze mások sem akarnak kimaradni ebből a legújabb keleti újdonságból. Tudjuk, nemrég járt a Szovjetunióban Henry Ford, és tudjuk, hogy a múlt év decemberében 2,5 milliárd dollár értékű kiviteli engedélyt hagyott jóvá az amerikai elnök, Nixon a Káma-művekhez. Korábban pedig a Leyland, a Daimler-Benz, a Mack képviselői tárgyaltak Moszkvában, legutóbb pedig – most februárban – a svéd Volvo igazgatója járt ott, a kámai együttműködés érdekében.
Ha csupán ezt nézzük, akkor is kitűnik, milyen élénk, milyen lendületes most a szovjet motorizáció. És milyen gyorsan születnek az újdonságok. Emlékezzünk csak arra, hogy alig néhány éve tápláltak be adatokat az elektronikus számítógépekbe annak kiválasztására, hogy a szóba jöhető 74 szovjet város közül hol is épüljön fel az a gyár, amelyik a mostani Zsiguli kocsikat adja. Így szinte pillanatok alatt eldőlt, hogy ezt a gyárat a Volga partján, Togliattiban kezdik építeni. Az építkezést 1966-ban kezdték, az első széria pedig 1970 nyarán elkészült! És készülnek az újabb gyárak, az újabb konstrukciók – keleten… Nemcsak a Szovjetunióban, hanem más szocialista országokban is. Olyan gyárak, olyan üzemek, amelyek bekapcsolódnak egy óriási kooperációs láncba, kölcsönösen értékesítve az együttműködés előnyeit. Ez viszont már egy külön téma, egy számunkra, magyar autósok számára s alapvetően fontos téma…
Liener György
APN és Za Ruljom felvételek
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!