Noha Vadépusztánál még bőszen jár az ablaktörlő, babodra érve a tavalyi, felhőszakadással egybekötött, s a Kis-Balatont idéző mocsárvilág helyett ember- és autóbarátibb körülmények közé kerülünk. Persze a Jetta azért megküzd a bejutással, de igazából akkor parázunk be, amikor az egyik rendező a vízmosás oldala felé mutogat, ahol részút kellene hagynunk a kocsit – ha öt csepp eső leesik, míg távol vagyunk, csak nagyjából a júliusi kánikula idején tudunk majd kijönni. Ha előbb bele nem csúszunk a rittyóba…
Fotó: Lang Róbert – Kezdje már el valaki! – halljuk a dagonya partján nézelődők felől, mert bizony egyelőre óvatos a nép, a gépátvétel után még az utolsó simításokkal és az első sörökkel végeznek, aztán egy osztrák rendszámú Mitsubishi nekiveselkedik, hogy azonnal kilincsig merüljön – pedig nem is a legmélyebb szakaszon próbálkozott, ahol nagyjából a máriafürdői strandokat idézi a trutyi vastagsága. Hiába, az elmúlt napok esői megtették hatásukat, az idén bizonyosan nem lesz szükség lajtos kocsikra, s műsár-készítésre.
– Jó az anyag! – jelenti ki Korompai Attila, persze a dagonya állagára értve, s hihetünk neki, hiszen veteránnak számít, az idén tizenhetedszer pakolta fel a családot, s indult Budapestről babodra a pünkösdi hétvégére. Egyúttal meg is mutatja az osztráknak, hogyan is kell közlekedni a bizonytalan talajon, s különösebb megerőltetés nélkül áthág a szigetre.
Komoly taps fogadja, mint minden elsőt a fesztiválokon, ám kedvet így sem kap a többség, s nyugodtan sörözgetnek tovább a halovány májusi napsütésben. Persze valahol érthető: előttük még két és fél nap, felesleges lenne bárhová rohanni. Így aztán egy Isuzu–Suzuki párbaja is eseménynek számít, de a páros hamar megunja, hogy a terep inkább békáknak, mintsem dzsipeknek való.
– Az a baj, hogy ez nem sár, hanem víz – közli rezignáltan a veszprémi Bányai Tamás. – Meg kellene kicsit kotorni, hogy valahová elfolyjon a teteje, mert ez nem hajó, hanem terepjáró – simogatja meg Land Roverét.
Mely egy autó-szépségversenyen bízvást búcsúzna az előselejtezőben, itt viszont igazi bivalynak számít, melynek a siratófal sem kottyan meg. Utóbbit úgy fertályóra múlva bizonyítja, amikor az inotai erőművet idéző füstfelhőket eregetve ugyan, de felkapaszkodik a legmeredekebb szakaszon is. A felső pályákra egy Suzuki Samuraijal ballagunk fel, a kis kocsi is küzd az elemekkel, a nagyobb vájatok meg-megdobják, de legalább nem kell caplatnunk a trutyiban. Ahol gyalogszerrel csak bakancsban vagy gumicsizmában lehet érvényesülni, s kizárólag a nagyobb kocsik kijárta nyomokban, minden más azonnal lábbelit marasztal. A könnyebb gépek persze vígan csúszkálnak a horhók előtti placcon, különösen a quadosok élnek: egyik falról le, a másikra föl, amíg csak egy hosszú duda hallatán oldalra nem állnak.
Érkezik ugyanis Kelemen, a vagy negyven éves Uaz méltóságteljesen baktat lefelé, de aztán ugyanilyen nyugalommal kapaszkodik fel a Nagyfalon is, mely az önfeledten a gázkart rángató négykerekű motorosok többségének még vasárnap is csak álom lesz…
Vagy éppen annak a citrom Vitarának, mely a falak előtti téren is képes elakadni – oké, a Jettát el is áshatnánk a helyszínen, de azért a fesztiválnak nem ez a legnehezebb terepe. A láthatóan kezdő sofőr úgy tíz perc hintáztatás után szabadul, s meglehetősen égett szagot maga után hagyva félreáll.
– Na, neked már vége is, mehetsz mosatni – találja meg az egyik nézelődő, s mellőle érkezik azonnal az újabb szúrás: – Ott a gyerekmedence – s az egyik kisebb, alig tíz centis sárral borított vágat felé int…
– Sisak! – állítja meg az egyik rendező a lefelé úton éppen minket előző quadot, s a hátsó ülésen kuporgó lánynak bizony gyalog kell folytatnia az útját, mert bár meglehetős az off roadozók szabadsága, de a biztonság így is mindenekfelett áll.
– Elázott a gyújtás – magyarázza immár ismét a dagonya mellett egy toyotás a cimborájának, aki erre előkap egy pakli cigit: – Akkor gyújts rá!
Majd mindketten kiszúrnak egy hófehér Suzukit: – Koszold már össze egy kicsit! – követelik, s a sofőr ugyan kényszeredetten vigyorog, már nem sokáig makulátlan a kocsija: négy quados áll mellé, s pörgetik rá a sarat derekasan. Míg ők szórakoznak, sor kerül az első mentésre is, a hátsó dagonyából rángat ki egy narancssárga bukócsöves dzsipet egy arra járó kolléga. Méghozzá akkora rántással, hogy a platón ácsorgók egyikének kezéből kirepül a sör.
– Na, ez így már drága mentés – üvölti elkeseredetten, miközben a békák ijedten ugrálnak szerteszét a közibük toccsanó doboz elől.
Bizony, ez nem az ő hétvégéjük…
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
