A motorosok túlnyomó többsége osztrák cégként tekint a Rotaxra, pedig az 1920-ban létrejött társaságot valójában Drezdában alapították, s csak 1943-ban költöztették át a felső-ausztriai Welsbe. Eleinte biciklikhez szánt, váltóval egybeépített kerékagyakat és egyéb erőátviteli rendszereket készítettek, majd – miután a bécsi Lohner-Werke 1959-ben felvásárolta a részvényeket – személyautók és vasúti kocsik karosszériájára álltak át. Az új tulajdonos idővel bővítette a palettát, így a Rotax választékában megjelentek a motoros szánok, illetve az azokhoz szánt hajtóművek. Nem ment rosszul a bolt, de az igazi áttörést a Bombardier Inc. színrelépésre hozta meg, a kanadai márka ugyanis 1970-ben a teljes üzemet megvette, és jelentős fejlesztéseket hajtott végre. Hála a befektetésnek és az új gépsoroknak, a Rotax 1975-ben előrukkolhatott első sorozatgyártású repülőgépmotorjával, 1982-ben pedig négyütemű motorkerékpár-hajtóművekkel egészült ki a kínálat. A sikerek dacára a tervezők nem ültek babérjaikon, az elmúlt 30 évben gokart-, jet-ski- és ATV-erőforrásokat is fejlesztettek, azon túlmenően persze, hogy egyre hatékonyabbá tették a gyártási folyamatokat. Erőfeszítéseik gyümölcseként modern, jól felszerelt üzemegység jöhetett létre, ahogy erről mi is megbizonyosodhattunk…
A saját logisztikai központtal büszkélkedő, teljes egészében LED-es megvilágítású komplexumba lépve először egy apró kiállításba botlik az ember, itt tekinthetők meg az elmúlt évszázad legfontosabb Rotax-termékei, beleértve a motorokat is. Van belőlük bőven, hiszen 350 különféle hajtóművet gyártottak ez idáig, s túlnyomó többségük komoly siker lett. Gondoljunk csak a BMW F 650 GS, a Buell 1125R vagy Aprilia RSV Mille szívére – ezek mind itt láttak napvilágot. Hogy miként, az hétpecsétes titok, a 46 ezer négyzetméteres üzembe csak szigorú felügyelettel, kamerák nélkül léphettünk be, és a sajtóanyag is meglehetősen szűkszavú. Sebaj, lelkesen jegyzeteltem, így valamelyest Önök is képet kaphatnak a technológiai folyamatokról.
Az üzemben dolgozó 1140 alkalmazott két műszakban váltja egymást, és a Rotax Quality Production System előírásai szerint dolgozik, melynek legfőbb célja természetesen a kiváló minőség. Az elektromos és pneumatikus kéziszerszámok többségét az Atlas Copco szállítja, ezekkel szerelik össze a részegységeket, méghozzá az előre meghatározott csavarhúzási nyomatékértékek alapján. Az összetevők javarészt moduláris Dematic futószalagokon vándorolnak a munkaállomások között, ami nem, azt elektromos Jungheinrich targoncákkal továbbítják, és sok Liftket láncos emelőt, Famatec konzolt, valamint Creform mozgópolcot láttam. Ez utóbbiak az USA-ban készülnek – látszik a tengerentúli kötődés… Meglepő módon robotkarból (ABB) viszonylag kevés dolgozik, rengeteg viszont a különféle megmunkáló- és tisztítóberendezés, amivel egyebek mellett a fő- és vezérműtengelyeket, valamint a hengertömböket és –fejeket teszik beépítésre alkalmassá. A gyártósor gerincét nagy sebességű Makino A55E és A61NX CNC-esztergák adják, de a Boehringer, a Gehring, a Liebherr, a Jucrank, az Okuma és a Thielenhaus hónoló, finiselő, illetve megmunkáló gépeivel is találkoztam. A munkadarabok túlnyomó többsége korróziógátló (VCI) csomagolásban érkezik, méghozzá a világ minden tájáról – török, német és spanyol származásra utaló nyomok egyaránt láthatók a kanban-címkéken. A tisztításról többek között Alfing, Piller és Sara márkájú berendezések gondoskodnak, míg a vizsgálatokat például APT és H. Schreiner szivárgás-ellenőrzőkkel, valamint Tise Hite, Zeiss Calypso és Zeiss Prismo számítógép-vezérelt mérőeszközökkel végzik. Jó volt látni, hogy az „újkori” masinák szomszédságában régi, jól bevált gépek is megférnek, a szerintem legalább 25 éves Hymag HE 6-os függőleges prés a német gépgyártás hőskorába repít vissza.
Hiába azonban a sok speciális eszköz, leginkább a munkaerő nyűgözött le, egyértelműen látszik ugyanis, hogy kifejezetten jókedvű, összetartó közösség építi a hajtóműveket. Elégedettségüket éjjel-nappal szabadon igénybe vehető edzőterem és igényes, egészséges ételekkel szolgáló üzemi konyha fokozza, no meg a tudat, hogy azon kevés független motorgyár közé tartoznak, amely képes volt túlélni a történelem viharait és megőrizni helyét a technikai élvonalban.
Egyről a kettőre
Slobodan Nikolic 2001-ben összeszerelő-munkásként került a Rotaxhoz. Az alkatrészek csavarozgatását hamar megunta, úgy határozott hát, hogy új munkahelyet keres, ezt azonban felettesei nem hagyták, inkább megkérdezték, mihez volna kedve. Slobo összetettebb, nagyobb felelősséggel járó munkakört szeretett volna, ezért engedélyt kapott, hogy továbbképezze magát és minőségellenőrként maradjon a cégnél. Azóta 15 év telt el, s az ifjú tehetség a cég egyik legfontosabb munkatársává nőtte ki magát – mindenhol figyeli, ellenőrzi a gyártási folyamatokat és az elkészült motorokat. Mivel a BRP kanadai és mexikói üzemeiben is gyakran megfordul, igazán változatos az élete, nem csoda, hogy innen szeretne nyugdíjba menni…
Fotó: BRP és a szerző
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
