A légcsavar a múltban és a jelenben is, mint a légi járművek egyik hajtóeleme a megszokott látványok közé tartozik. És már említhetjük is Asbóth Oszkárt, a légcsavarok egykori hazai specialistáját, a helikopter feltalálóját, aki mint tudjuk, nem csupán a légi járművekhez próbálta hasznosítani a légcsavart. Ezek a kísérletezések még a húszas években Budapesten, a Daróczi út 1. szám alatt folytak, ahol Asbóth Oszkár és Fejes Jenő – a világszabadalomként elismert lemezmotor feltalálója – dolgozott. A mi Asbóthunk Takó Mihály asztalos segítségével kísérletezte ki a világsikert hozó légcsavarjait. Az említett vállalkozás az autó-, de főként a repülőgépiparnak abban a korszakában nemcsak a magyar technikusok és mesteremberek rendkívüli tehetségét bizonyította, hanem iskola is volt, ahol a jövő számos konstruktőre nevelkedett. Iskola volt, ahol az új utak keresése, a technikai megoldások állandó tökéletesítése volt a legfőbb tantárgy. Magam is ebben az iskolában nőttem fel, itt volt szerencsém megtanulni, hogy soha nem szabad megállni, mindig keresni kell az utat, amely továbbvezet.
Úgy tűnt, a légcsavar alkalmazása a közúti járművekhez is megfelelhet, bár a kísérletezők tisztában voltak azzal, hogy a viszonylag nagy átmérőjű, sebesen forgó propeller, ha autóra kerül, a forgalomban súlyos veszélyforrást is jelenthet. Asbóth Oszkár mégis elkészítette a légcsavaros autót, amelynek az Eoromobil nevet adta, és így indokolta elképzeléseit: „Ha propeller hajtja a gépkocsit, fölöslegessé válik a sebességváltó, a kardántengely és a differenciálmű is, amely eddig mind-mind hibaforrást jelentett és ezek nélkül talán az autó sebessége is könnyebben növelhető.” ezeknek a gondolatoknak a szem előtt tartásával alkotta meg az Eoromobilt, a légcsavarmeghajtású, csővázas járművet. Ezzel igen szép eredményeket értek el, és utasai már 80-100 kilométeres óránkénti sebességgel is tudtak haladni. Erőforrása egy kis kéthengeres Harley-Davidson motor volt, ez hajtotta meg a két méter átmérőjű, négyágú légcsavart.
A bemutatóra 1932. szeptember 24-én került sor és azon több külföldi szakember is részt vett. Közöttük a híres holland repülőgép-tervező A. G. von Bamhauer is. Vigh Mihály, Asbóth művezetője már hónapok óta próbálta a légcsavaros autót. Rajta kívül, azon a szeptember 24-i napon még Nagy Károly szerelő, Hegyi Győző műszerész, a Nemzetközi Légiforgalmi Társaság szakértője ült az Eoromobilba. A kisrákosi réten nagy igénybevételnek vetették alá a gépet. Miközben egy tócsán át vezették, nagy robbanás következett be. A kocsi felborult, és a motorból lángok csaptak ki. Asbóthék a külföldi bizottsággal együtt odarohantak. Akkor már holtan találták Vigh Mihályt és Hegyi Győzőt. Nagy Károly vérző fejjel mászott ki a kocsiból. Vighéket a kocsira dőlt légcsavar valósággal lefejezte. A feltalálót nyomban letartóztatták, kétrendbeli halálokozás vádja alapján. A bíróság, a tárgyalás folyamán háromévi szabadságvesztésre ítélte, majd két évre mérsékelte Asbóth büntetését. Ekkor kezdődött meg a helikopter feltalálójának kálváriája. Érvek és ellenérvek csaptak össze azt vitatva, hogy van-e joga egy feltalálónak másokkal kipróbáltatni találmányát, ha az veszélyes lehet azok testi épségére. Asbóth tanúkkal is bizonyította, hogy a kísérletezők már jártak légcsavaros autóval, mégpedig úgy, hogy írásbeli nyilatkozatot adtak: saját felelősségükre végzik a kísérleteket.
Az eddig elmondottakra igazolásul szolgál dr. Szabó László írása is, aki a bűnügyi archívumban érdekes anyagra talált, amit a sajtóban közre is adott. Címe: ”Hogyan hurcolták meg Asbóth Oszkárt?”
„Jónéhány büntető tárgyalást lehetett volna már tartani a történelem folyamán, ha mindazokat a feltalálókat a bíróság elé állítják, akik kísérletezés közben szerencsétlenséget okoztak. Hiszen minden nagyobb találmány együtt jár a vajúdás okozta kudarccal.” Végezetül meg kell említeni, hogy felmerül annak a körülménynek a felvetése is, hogy mi okozhatta a katasztrófát? Hiszen Asbóth a tervezésnél, a maximális terhelés esetére számítva, Eoromobiljának csővázát az akkor legkiválóbb anyagból készítette, és azon a repülőgépeken használatos kitámasztó merevítéseket alkalmazott. Ebből kiindulva, ez nem okozhatta a kocsi összeroppanását. A rendőrség azonban a helyszínen tartózkodó gyermekektől elkobzott egy csuzlit is… Valószínűleg az okozhatta a balesetet, hogy az egyik gyerek megcélozta a négyágú légcsavart, minek következtében annak valamelyik szárnya eltörött és a háromtonnányi centrifugális erő a motort is kiszakította. A kocsi összeroppanása következtében – mint tudjuk -, a légcsavar a kocsiban ülőket halálra sújtotta.
Az archívumból is kitűnik – ám Merényi Jánosné, született Asbóth Hédi is elmesélte -, hogy az édesapja elleni hajsza és vádaskodás mögött más is állt… Nemrég, az NSZK-ban megjelenő „Hobby” című lapban egy Dubonnet nevű tervezőmérnök automobil-konstrukcióira találunk, többek között légcsavar meghajtásúra is, amely az 1930-as években látott napvilágot. Az Asbóth-féle Eoromobil viszont még a 20-as években készült el. Írásom első részében ismertettem a konstrukció lényegét. Azt, hogy a négyágú légcsavar toló hatást gyakorol a csővázas gépkocsira. Az a négyágú légcsavar nem volt ellátva védőpalásttal… A Dubonnet által tervezett gépkocsi légcsavarja a kocsi elejére került, és húzó hatást gyakorolt a védőgyűrűt sem nélkülöző gépkocsira.
Igaz, hogy amíg Asbóth járműve 80-100-as sebességgel haladt, addig Dubonnet-é 170 km/h sebességet ért el. Az itt bemutatott kép elénk idézi azt a konstrukciót is, amely ugyancsak veszélyes volt. Egy kísérlet közben a leszakadt légcsavar levágta a tervező fülét. Ez a baleset viszont nem gátolta meg hogy a francia Dubonnet, röviddel az első világháború után a Párizsi Szalonban propellermeghajtású fürdőkádat mutasson be, amellyel világraszóló feltűnést keltett…
Hoitssy Andor
nyugalmazott posta-műszaki főelőadó
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!