Az utóbbi évek során az autóformák szinte nagyobb szerepet kaptak, mint a kocsik többi szerkezetei elemei, és a stílus kialakítását tekintve az olasz tervezőkre figyelt a világ. Erről a – technikát és művészetet egyaránt érintő – témáról most mi is olasz véleményt ismertetünk, a Quattroruote című szaklapban megjelent tanulmány alapján. A cikk – amelynek fordítására Dr. Sidó Ferencet, a KÖTUKI tudományos főmunkatársát kértük fel – az ötajtós, széles ütközőbetétekkel körülfogott kocsitervet példaként mutatja. Ez a modell, a holnap várható vonalait sejtetve, a Fiat formatervező központjában készült Gianpaolo Boano elgondolásai szerint, és az alábbi mondatok ugyancsak az ő nézeteit tükrözik. A szóba kerülő régi, magas építésű kocsikra – amelyek utasai pormentes zónában ülhettek – jó példa az 1910-es Stanley, amely ma is üzemképes.

Az elmúlt évtizedek folyamán a gépkocsi karosszériája is lényeges fejlődési fázisokon ment keresztül. Ezek során alkalmazkodott a gépészeti részek fejlődéséből adódó körülményekhez, másrészt igyekezett kielégíteni az állandóan növekvő igényeket a kényelem, biztonság, befogadóképesség és célszerűség tekintetében. Az alábbiakban a Fiat formatervező központjának igazgatója nyilatkozik a jelenlegi fejlesztésről és a konstrukciós irányzatokról; mindebből kiolvashatók azok az új távlatok, amelyek jellemzik majd a holnap autóit.

Érdekességek az autótervezés fejlődéséből

Fél évszázad alatt a gépkocsi felépítményének nagysága majdnem a felére csökkent. A legelső gépkocsik aránylag nagy magassága lényeges hátrányt jelentett ugyan a stabil tehereloszlás tekintetében, biztosította azonban azt az előnyt, hogy az utasok pormentes zónában foglaltak helyet.  A hajótestek kialakításában is mélyreható változások történtek. Több évszázados fejlődésük során a hajók meglepő módon olyan módosításokat tükröznek, amelyeket az autóiparban is láthatunk a felépítmény formáin. Az építészet is olyan épületszerkezeteket hoz létre, amelyekben körülbelül kétszer annyi az emelet, mint néhány évtizeddel ezelőtt ugyanolyan térfogatban.

Az ötvenes évektől kezdődően alakult ki Olaszországban a szuperméretű iparosodás. Az autóipar hatalmas erejű konkurrencia-harcában a tudományos kutatások is meghatványozódtak, felgyorsultak. És a fejlődés egyre gyorsabbá válik. Vegyük például a karosszéria főmetszeteinek alakulását.

Egy évtized alatt is sokat változtak a személyautók méretei, formái. A keskeny nyomtáv 1963 és 1973 között valamennyi új modellnél jó néhány centivel szélesedett, és az alacsonyabb, több sík felületet, kevesebb domborított elemet, de íveltebb üvegeket mut

Közismert, hogy a gépkocsi keresztmetszete miként terjedt ki fokozatosan vízszintes irányban, és vált egyre laposabbá. A tervezők igyekeznek javítani az elosztási arányok egyensúlyát a három fő funkcionális térfogatrész között: több hangsúlyt nyer az a szerves kapcsolat, amely egységbe foglalja az orr-részt, az utasteret, és a hátsó far-részt. Ez a tendencia meg kívánja szüntetni a vonalvezetések törekvéseit, a sarkokat, a kiszögelléseket, az esztétikai ellentéteket. Hosszirányban, a két keréktengely helyzete közelít a geometriailag szimmetrikus elrendezés felé: a tengelytáv hosszabbodik, az első és a hátsó túlnyúlás pedig lassan egyenlővé válik. Szerkezeti tervezésen azokat a tanulmányokat és méretezési tevékenységet értjük, amelyek szigorúan a működés móddal, a funkcionális szempontokkal kapcsolatosak. A formatervezés pedig nem más, mint a szerkezeti tervek esztétikai, művészeti feldolgozása. A felépítmény elülső része új egyensúlyi viszonyok közé kerül, mert kapcsolata a szélvédővel erőteljesebb és folyamatosabb. A tervezés – azon felül, hogy növelni igyekszik az utastér kényelmét – törekszik arra is, hogy minél nagyobb poggyászteret biztosítson. Felvetődnek továbbá olyan problémák is, amelyek bizonyos értelemben fellelhetőek a modern építészetben is: szellőztető és egyéb célú csatornarendszer, kettős falak, és talán egy napon szendvics-szerkezetű, kettősfalú ablakok, hőszigetelő anyagból.

A formatervezés

Kétségtelen, hogy a kísérleti modellek tervezésének és kialakításának megvan a maga helye és fontossága az autóipart előrevivő fejlesztései tevékenységek között. Ez a formatervezési munka érdekes megfigyelési és információs hagyományokon alapul. Anyagát nagy mértéktartással kell kezelni és felhasználni. Az eltúlzott tervezési szeszélyek haszontalan és megnövekedett termelési költséget és főképp járulékos veszélyt okozhatnak a közlekedés gyakorlatában. A funkció szerinti megközelítés azonban mindig a valóságot, a célszerűséget veszi alapul, és ezáltal kifejezetten tiszta megoldásokhoz vezet. Ennek kézenfekvő kifejezése például egy repülőgép-modell. És ugyanígy egy versenyautó – még ha „szörny”-nek nevezik is.

A modern karakter néhány más jellemzőjét az A és B-jelű rajzok szemléltetik, nem tagadva, hogy továbbra is nyitott kérdés, melyik az előnyösebb, melyik fog jobban elterjedni. A zömökebb vagy nyújtottabb forma lesz-e népszerűbb, feltételezve, hogy mindkett

Bemutatunk két tervvázlatot (A és B jelűt). Mindkét változatban azonos nagyságú az utastér. Látható azonban, hogy az A megoldásnál az ehhez csatlakozó első és hátsó rész rövidebb, mint a B változat esetében. A két példa között fél méter a hosszméretkülönbség. Valójában biztosak vagyunk-e benne, hogy: a térelosztás egyensúlyának művészi megjelenése tényleg jobb a B megoldás esetén? A közönségnek bizonyára ma is tetszene – éppen úgy, mint 50 évvel ezelőtt – egy fenséges megjelenésű motorház, mint amilyen például a Hispano-márkáé volt. De ki tudja, hogy vajon nem változik-e meg egy napon ez a vélemény, és nem ismerik-e fel, hogy a vonalak és terek arányát tekintve az „A” változat az, amelyik szebb, azonkívül célszerűbb is. Frontális ütközés esetén védeni kell az utasokat azáltal, hogy az autó elülső részét vonalvezetés és térelosztás tekintetében is lényegesen masszívabbá alakítják ki a jelenlegi tervezési normákhoz képest. A gépkocsi fő formáiból középütt vagy oldalt kinyúló tereket valószínűleg energiaelnyelő anyagból fogják készíteni, hogy az ütközési érintkezésfelvétel kezdetétől fogva tompítsák a lökés erejét. Hátul és oldalt logikus módon védő szerkezeti elemeket iktatnak be, amelyek szintén növelik a biztonságot.

Hogyan változnak a méretek és a formák?

Több mint valószínű, hogy a világ autóipara olyan közös autómodellek felé közeledik majd, amelyeket a logika sugall, és ennek következtében kötelező nemzetközi előírásokat is kijelölnek. A forgalomban levő autók hallatlan változatossága, sokféle teljesítményadatai és műszaki paraméterei bizony nem teszik könnyűvé biztos perspektívák kijelölését. A világ rendelkezik nagy tudósokkal és hatalmas kutatási eszközökkel: sürgősebb talán az eredmények koordinálása, és azoknak az elemeknek az előkészítése, amelyek alkalmasak a már elérhető vívmányok kiválasztására. Kétségtelenül a hosszirányú térfogati elrendezés a legfontosabb kérdés, amelyet meg kell vitatni a holnap követelményei alapján:

1. Nem szabad egyetlen millimétert sem engedni az utastérből a bennülők kényelmi igényeinek rovására.
2. Az ütközési energia elnyelésére szolgáló biztonsági térfogatokat új, járulékos terekkel kell kiegészíteni.
3. A jövőben nő majd az igény csomagelhelyezésre alkalmas, egyre nagyobb terek iránt.

A nagy tömegű személy- és áruszállítás támasztotta igények lehetséges megoldásai közé soroljuk a következő javaslatot: előretolt kabinrész, két széles oldalsó hossztartóval, amelyek függőlegesen körbefogják a két hátsó kereket. Így tökéletes lehetőség nyílik a legkülönbözőbb célú és alakú „konténerek” beépítésére, végtelen sok gyakorlati igény kielégítésére.

Nem kíván túl sok magyarázatot ez az összeállítás, amely külön-külön mutatja, hogy milyen nyomokat hagytak az évek, az évtizedek az USA autógyártóinak modelljein, és miként változtak meg ugyanazokban a periódusokban Európa személyautói

Értékeljük most az esztétikai megjelenést is: elfogadhatónak tartjuk. A formatervezőké  feladat, hogy a kocsit szebbé alakítsák ki. A lehetőségek kutatása és az úthasználati szabályok irányelvei képezik a gépkocsitervezés alapját. De az informatív jellegű együttműködés is hasznára válhat az ipar és az egész érintett infrastruktúra fejlesztő tanulmányainak, az iparág állami adminisztrációját is beleértve. A kutatás legtökéletesebb koncepciók felé irányítja a gépkocsi formai és térbeli kialakítását; ezáltal a gyártmány használhatóbbá válik, bármely úttípuson, az „automatikus” autópályákon is, amelyek már a tanulmányozás stádiumában vannak. A szakma messzemenően átérzi annak igényét, hogy a gépkocsit racionálisabbá kell tenni. Ennek igazolásául szolgál, hogy az ifjú formatervezők felhagytak az egykor oly divatos, alacsony építésű GT-kupék tervezésének könnyű munkájával. Helyette teljes erejükkel dolgoznak olyan nehéz kutatási feladatok megoldásán, amelyek új és tisztán funkcionális jellegű karosszéria-megoldásokat eredményeznek.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!