Ujfajta verseny tartotta izgalomban Budapest gépkocsizóit. A Szabadságharcos Szövetség a rendőrséggel karöltve megrendezte országunkban az első KRESZ-versenyt. A Szovjetunióban már régen ismerik és kedvelik a gépjárművezetőknek ezt a versenyét és az érdeklődés nálunk is olyan hatalmas volt, hogy korlátozni kellett a résztvevők számát.

Május 16-án, vasárnap reggel 9 órakor a Hősök-terén álltak rajthoz a gépjárművek. A hatalmas teret megtöltötték a különböző típusú gépkocsik. A Fővárosi Taxi Renaultjai és Škodái mellett felsorakoztak ZISZ-110-ek, ZIM-ek, Chryslerek is. Ott álltak a rajtnál a gépkocsiszállítási vállalatok Csepel-autói is, a Köztisztasági vállalat tartályos kocsijai, a fehér mentőkocsik, a kék és drap autóbuszok. Ott büszkélkedett nemes vonalaival két farmotoros Ikarus-55 és részt vett az új Csepel 4,2 tonnás kísérleti kocsi is. Iparunk legújabb alkotásainak bőven akadt nézőközönsége.

Mi is kíváncsiak vagyunk: mit tud a drap MÁVAUT-színekbe öltözött Ikarus-55. Elkísérjük útjára.
A Csepel-motor lustán húzza ki rajthelyéről a 11 ½ méter hosszú távolsági buszt. Böröcz József vezető kétszeres jelvényes sztahanovista a Dózsa György-út felé veszi az irányt és a Wesselényi-utcán át jutunk el az első ellenőrzőhelyhez. A megállásnál nem esik hiba, Böröcz elvtárs jól tudja, hogy egyirányú utcában baloldalt szabad csak megállni. Minden bizonnyal tudta ezt a többi versenyző is, mégis sokat megzavart a jobboldalon elhelyezett asztal és a KRESz-szabályokat megsértve, jobboldalon álltak meg. De Böröcz elvtárs sem kerüli el a hibapontot. Gépkocsival szabályosan tud ugyan közlekedni, de gyalogosan megsérti a KRESZ előírásait.
– Ej, ej, Böröcz elvtárs, ha a gépkocsija előtt egy idegen gyalogjáró szaladna át ilyen szabálytalanul, keresztben az úttesten, biztosan mérgeskedne miatta.

Utunkat a Keleti-pályaudvar felé folytatjuk. A következő ellenőrzőhely a HÉV- és trolibusz-végállomásnál van. Ügyesen elkerüljük a trolibuszmegállót és vezetőnk arra vigyáz, hogy az autobusz fara és az úttorkolat között meglegyen a 15 méter távolság. A hosszú járművel nem is olyan könnyű feladat.
A margitszigeti ellenőrzőhelyen már nem sikerült ezt a műveletet ugyanolyan jól megoldani. A busz fara igen közel van a megállóhelyet jelző táblához, és ezért újabb hibapontot jár.
Az ellenőrzőpontok közti útvonalat a versenyző szabadon választja meg. Mi a Margit-híd budai hídfőjénél jobbra térünk és a Dunaparton közeledünk a Clark Ádám-tér felé. A körforgalom miatt a téren túl állunk meg. Hibapont nem csúszik be, viszont jó sokat kell futni és az aluljáró lépcsőit is meg kell mászni a hídfő baloldalán elhelyezett ellenőrzőasztalig. Aki elmulasztotta az MHK-próbát, az itt bőven bepótolhatja. A szemfüles vezető azonban a Fő-utcáról kijö9vet behajt a Hunyadi János-utcába és kis fáradsággal, lépcsőmászás nélkül jelentkezhet az ellenőrzésnél.

A Cálvin-téren a körforgalomra és a taximegállóra kell vigyázni. A Ráday utcában állunk meg és innen kell a vezetőnek visszafutni az ellenőrzőasztalhoz.
Az Orczy-téren nem is annyira a forgalmi nehézségek jelentik a hibaveszélyt, hanem a KRESz-kérdések, amelyekre a versenyzőknek írásban kell válaszolniok. Emiatt nagy a torlódás az Orczy-téren. Olykor húsz kocsi is áll és várakozik. Talán szerencsésebb megoldás lett volna, ha ezeket a kérdéseket az indulás előtt, vagy a verseny után, a Hősök-terén adják fel.
Az Orczy-térről ismét Budára vezet az utunk, a Móricz Zsigmond-körtérre. Utközben több szembejövő versenytárssal találkozunk. Mindenki óvatosan vezet, gondosan ügyelve arra, hogy meg ne sértse a KRESz-szabályokat. Jó lenne, ha ezt az óvatosságot a versenyen kívül is megtartanák. Kevesebb baleset lenne és nem „ugrana” annyi betétlap sem.
A Móricz Zsigmond-körtérről a Roosevelt-tér felé hajtunk. A Belkereskedelmi Minisztérium előtti parkolóhely csábítóan várta a versenyzőket, pedig innen még sokat kell futni az Akadémia előtt elhelyezett ellenőrzőasztalig. Az ügyesebbek ezért inkább valamelyik közeli utcát felhasználva, kerülővel ugyan, de gépkocsival állnak közvetlenül az asztal elé.
A Sztálin-hídi ellenőrzőhely is körforgalomban van. Nehézség nincs, megyünk tovább a célba. A sorompók előtt letérünk a Hungária-körútról és a Dózsa György-úti aluljáró felől közelítjük meg a Hősök-terét. A kockás zászló int. Mérik az időt, 91 perc. A rajtnál közben újabb kocsik sorakoznak. Folyik a verseny, délután 4 óráig 400 versenyzőt indítanak el.

Félhatkor ismét benépesedik a Hősök-tere. Várják az eredményhirdetést. A hét vezér lovasszobrának talapzatánál hosszú asztalon láthatók az első helyezettek részére kitűzött díjak. Rádiók, fényképezőgépek, karórák, ezüst cigarettatárcák és – még kimondani is szép…jegyek az angol-magyar válogatottra.
A várakozás izgalmas perceiben kis csoportok beszélik meg a versenyen szerzett élményeiket. Dícsérik a rendezést. Gyorsan, zavartalanul folyt le az indítás és dicséretet érdemel az is, hogy még a verseny napján megtörtént az eredményhirdetés.
Persze akadt kifogásolnivaló is. Több csoportra kellett volna osztani a gépkocsikat. A nagyobb teherautók részére például külön feltételeket kellett volna megállapítani. A pontozási rendszer sem vált be. A versenyzők minden elkövetett közlekedési szabálytalanságért csak egy hibapontot kaptak, ezt a sebesség fokozásával könnyen ellensúlyozhatták.
Kevés volt a díj. A KRESz-verseny a tömegek versenye. Bátran mondhatjuk, hogy nemcsak az első öt helyezés volt szép teljesítmény, hanem még a tizedik is. Külföldön a rendezőkön kívül a közlekedésben érdekelt szervek, egyesületek és maguk a közlekedési vállalatok is gyarapították a nyeremények számát. Nagyon helyes lett volna, ha értékes szakkönyvek is szerepelnek a díjak között.

A verseny nagyon tanulságos volt. A tapasztalatokból igen sokat tanultak nemcsak a gépjárművezetők, hanem közlekedésrendészetünk irányítóit is. Számos értékes és érdekes következtetést lehet levonni a helyezések sorrendjének vízsgálatánál, a részvevők által elkövetett szabálytalanságokból és – nem utolsósorban – a versenyzőknek feladott kérdésekre kapott válaszokból.
A tanulságok értékelésére még visszatérünk.

(Rózsa György felvételei)