Az idén van háromnegyed évszázada, hogy az eddig csak hírből ismert, és akkor még külföldön is ritkaságszámba menő új jármű – az automobil – megjelent hazánkban. Az évforduló alkalmából az első automobilistát, Hatschek Bélát és rakoncátlan szerkezetét, a kis Benz „Velo”-t szeretnénk megismertetni olvasóinkkal. Hatschek Béla ismert optikai műszerész volt. Lát- és műszer, villamos jelző és villanyvilágítási üzlete volt Budapesten az Erzsébet körút 5. alatt, és műszemkészítő üzeme Bécsben. (Cégének pontos neve egyébként így hangzott: „Első Magyar és Ausztriai Emberi Műszem Készítő – Hatschek Béla”.)

Hatschek mint technikai újdonságokért lelkesedő ember, mondhatnánk kíváncsiságból, passzióból vásárolta meg és hozta be Bécsből 1895-ben az első autót. A jármű egy 1984. évi kibocsátású Benz kocsi volt. A hozzátartozók tudomása szerint a harmadik ebből a sorozatból. (Igen, nyugodtan beszélhetünk sorozatról, mert Benz, illetve gyára, a Benz & Cie Gasmotorenfabrik Mannheim, ezt a típust 1894-től 1898-ig gyártotta.) Most nézzük a kocsi jellemző adatait:

Teljes hossz: 2300 mm
Magasság: 1400 mm
Szélesség: 1300 mm
Tengelytáv: 1380 mm
Nyomtáv 1080 mm
Motor: Egyhengeres, fekvő elrendezésű, vízhűtéses
Furat: 110 mm
Motorteljesítmény: 3 lóerő 600 ford/perc mellett. (A motor-fordulat a beadagolt üzemanyag mennyiségétől függően 250 és 900 között változott.)
Gyújtás: Elektromos. (Az akkumulátorok áramát egy indukciós tekercsbe vezették, és a motor által vezérelt megszakító segítségével állították elő a szikrát.)

A kocsi kétüléses volt. A motor főtengelyéről a sebességváltóként szolgáló szíjtárcsákon át – a differenciálművön keresztül – lánccal hajtották meg a kocsi két hátsó kerekét. Mind a négy kerék küllős, acél kerék volt, tömör gumiabronccsal szerelve. E jármű már két külön fékberendezéssel rendelkezett. A kézifék a hátsó kerekeket fékezte, úgy, hogy tuskót szorított a kerékhez. A lábfék pedig szalaggal, ugyancsak a hátsó kerékre hatott. Hatschek meglehetősen sokat bosszankodott a csökönyösnek mutatkozott kis jószággal. Sokat kellett szerelgetnie, javítgatnia. Végül is megunta a sok bajlódást, de elege volt a szomszédok és a járókelők állandó csúfolódásából is. Túladott a kocsin.

Hora Nándortól, az első magyar autóépítők egyikétől tudjuk, hogy automobilját Diószegi László vásárolta meg, tőle pedig Hora. Hora különféle javítgatásokat végzett a kocsin, majd ő is továbbadta egy Mezei nevű vállalkozónak, aki sofőriskolával próbálkozott. Innen azután nyoma veszett a kocsinak. (Érdekes lenne, ha a hozzátartozók be tudnának számolni további sorsáról…) Hatschek Bélának, a hazai autóbuszközlekedés megteremtése terén is vannak érdemei. Ezirányú tevékenysége ugyancsak az 1895. évre esik, amikor is október 17-i keltezéssel a Székesfővároshoz küldött „kérelmezvényt”, amely a „Társas motorkocsi (automobil) üzemvitelének felállítására iparengedély kérése” tárgyában íródott. Idézünk a beadványból, melyben az alábbiak szerint indokol: „1895. évi IX. hó 20-án Bécsből behoztam az első motorkocsit (automobilt). 1895. évi X. 20-án Bécsből behoztam a Benz ”Jagdwagen” motorkocsit. Ezen motorkocsival kívánom külföldi, bécsi tapasztalataimat megvalósítani, ennek alapján a budapesti társaskocsi üzemvitel beindítását”. Hatschek fáradozásai e téren sajnos hiábavalóak voltak, vállalkozása nem sikerült.

Ez a másodiknak behozott Benz kocsi 1895-ös kibocsátású „vadászkocsi” volt, ugyancsak egyhengeres, de 5 lóerős motorral szerelve. Ezt, illetve ennek a típusnak zárt, „Omnibus” kivitelét több európai nagyvárosban használták autóbuszként. Hatschek kocsiján kívül az 1895. évben még további két automobil került be az országba. Mindkettőt Törley József, az ismert pezsgőgyáros vásárolta meg. Az egyik személygépkocsi, a másik áruszállító volt. Ezekkel is probléma adódott. Elsősorban az üzembiztonság szempontjából merültek fel kifogások. Nem is sok útburkolatot koptattak ezek a járművek. Jó ideig Törley garázsában porosodtak. És ha elfogadjuk hitelesnek egy negyedszázaddal ezelőtti napilap írását, a két járművet egy „bogaras” ember vásárolta meg. Az illető a kocsikkal sohasem járt, ki tudja milyen okból, elásta őket egy háznak az udvarában, valahol az Elnök utca és a Delej utca környékén…

Zsuppán István

Egy családi fénykép megörökítette Hatschek Bélát és a kis, 3 lóerős „Velo” kocsit, amely 75 évvel ezelőtt jelent meg Pest utcáin

Még valamit Hatschek autójáról

… amelyről legutóbb írt lapunkban Zsuppán István ismertetőt. Közöltük az itt most kicsiben látható családi képet is, amely az első magyarországi autóst örökítette meg, az első kocsival. Igen, ez a Benz „Velo” jármű került 75 évvel ezelőtt Hatschek Béla műszerész tulajdonába, és a jubileumi esztendő kapcsán vettük elő a sárguló papírokat, a fotókópiákat, amelyek őrzik e régi-régi automobil műszaki rajzait. Az ábrák jó része lapunk múltkori számában ugyancsak bemutatásra került, de most megint visszatérünk e háromlóerős járműhöz. Illetve az 1895-ös eseményhez, amelyre egy nemrég érkezett levél is emlékeztet. A levél sorait New Yorkban kopogták egy írógép betűi. Magyar nyelven! A sorokat nem más, mint Hatschek Béla leánya küldte! Mi eddig nem tudtunk róla, most jelentkezett, és levele szerint várható, hogy a napokban Budapestre látogat. Egy kéziratot is küldött. Egy régi újságcikkét, amelyben a már elhunyt Illés István kollégánk idézi fel azt a napot, amikor Hatschek Béla a kis Benz kocsival rágördült Pest lovasfogatokhoz szokott utcáira. Ebből a cikkből idézünk most néhány részletet, s e régi rajz is emlékeztet a pillanatra, a nagy eseményre…

Az eset kirobbanó szenzációt keltett. Addig nagyon keveset tudtak az emberek Budapesten az autóról. A régi Nicoletti kávéházban üldögélő kis, jórészt mérnökökből álló csoport sokat vitatkozott az új találmányról, s ennek a társaságnak volt tagja Hatschek Béla, aki egy szép napon félredobva az elméleti vitákat, megrendelte az első kis egyhengeres Benz-kocsit. Néhány hét múlva megkapta az értesítést a gyártól, hogy a II. G. típusú Benz voiturette elhagyta a gyárat s útban van Budapest felé. A következő héten csengettek Hatschek lakásán. Nyurga fiatalember jelent meg: Straube úr, a gyár mérnöke. Zsebében már ott lapult a titokzatos fuvarlevél. Egy festékkereskedésben benzint és olajat vásároltak. Straube felrakta az előálló fiákerre hatalmas szerelőtáskáját és megindultak a józsefvárosi pályaudvar felé. Az egész vasúti személyzet kivonult a rámpa elé. A vasúti tisztviselők sorra bemutatkoztak, az egyik átvette a fuvarlevelet, amelyen vörössel volt aláhúzva ez a szó: automobil… Lassan az egész udvar megtelt érdeklődőkkel, a fiákerest már rég kifizették, de azért ott állt rendületlenül a vasutasok között.
– Na, öregem, mire vár? – kérdezte tőle Hatschek.
– Hát azért és csak várok, nagyságos uram, mit lehessen tudni, hátha még szükség lesz rám!
A vasutasok nagy hahotában törtek ki, de hirtelen csend lett. Áhitatos csend.

Két vasúti munkás elhúzta a zárt vagon ajtaját és a középen, ékekkel alátámasztva, ott pihent a formás Benz kocsi. Straube egy pillanat alatt a vagonban termett. A lécek egymásután váltak szét, meglódultak a ponyvát tartó zsinórok is s azután az autó ott állt teljes egészében a nézők előtt. Straube közben megszabadította a kerekeket a tartó köteléktől. Egy nyomás s a kis Benz lassan legurult a lejtőről s a jól működő fékek hatása alatt megállt az udvaron. A mérnök boszorkányos gyorsasággal dolgozott, először finom szarvasbőrrel végigsimította a sárhányókat, a fogantyúkat megszabadította az olajlazurtól, beöntötte az üzemanyagot, üzembe hozta az izzítócsövet, azután hozzákezdett a kurblizáshoz. A sorstól igazán szép gesztus volt, hogy  motor néhány perces kísérlet után szabályosan beugrott.

Straube verejtékező homlokkal, olajos kezekkel várakozott, Hatschek pedig felült melléje a gépre s az összesereglett utasok és az árura várakozó fuvarosok között füstfelhőbe burkolva elhagyták a pályaudvart. Úgy tűntek el, mint egy vízió, mint egy ködkép az Opera színpadán. Körülbelül egy kilométert mentek zavartalanul, ezután a motor leállt, de a pályaudvar elbűvölt közönsége ezt már nem látta és a becsület meg volt mentve. Az izzócső körül volt valami hiba, de Straube gyorsan rendbehozta. Hatschek a Népliget felé irányította a gépet, ott nincs forgalom s megkezdhetik az oktatást. Az újdonsült tulajdonos jó tanítványnak bizonyult, egész nap kint maradtak s délután már Hatschek vette át a vezetést. A Népligetben talált egy üres fészert, s kint hagyta a kocsit éjszakára. A kétórás bécsi gyorssal utazott el a gyári mérnök. Vendéglátója meleg kézszorítással búcsúzott tőle s nyomban a Népligetbe hajtatott. A kapott útmutatás szerint lemosatta a gépet, lámpáit kitisztíttatta s nagy körültekintéssel készítette elő a motort. Azután dobogó szívvel nekivágott a városnak. De előbb próbakört írt le a Népligetben.

A kis Benz kitűnően dolgozott. Végigment a Köztemető-úton, aztán befordult a Kerepesi-útra. Az utca forgalma megállt. A járókelőknek gyökeret vert a lába. A konflislovak, mint harci mének, ágaskodtak a levegőben, de Hatschek ment szép lassan, egyenletes tempóban. Az enyhe füstfelhő úgy úszott utána, mint egy menyasszonyi fátyol. Dudája nem volt, de a motor a kürt munkáját is ellátta bőségesen. Az utcagyerekek a nyomába szegődtek s minthogy a suhancok átlaga sokkal nagyobb volt, mire a kis Benz elérte az Oktogont, harminc lurkó futott az úttesten a gép előtt és a gép után. Így kocsiztak régen a török szultánok, a gyalogosan futó miniszterek között. Hatschek egy hirtelen mozdulattal kikerült a gyermekek sorfala közül s megállt a Nicoletti kávéház terasza előtt.

A hatás leírhatatlan volt. Úgy hat órára járt az idő s a kellemes őszi délutánion a kávéház zsúfolva volt vendégekkel. Ott ültek Hatschek barátai is. Mindenki kirohant az utcára. Ott pillanatok alatt százakra menő tömeg verődött össze. A két őrszemes rendőr nem bírt a közönséggel. Lökdösték, taposták egymást, mindenki közelről akarta látni a nagy csodát. Az egyik rendőr segítségért telefonált a központi ügyeletre, ahonnan két rendőrtiszt érkezett az Oktogonra. Beható tárgyalás indult meg. Tiltó rendelkezés nincs, de a kérdés mégis tisztázásra szorul.
– Kérjük Hatschek urat, egyelőre vonja be a gépet az utcáról, majd megbeszéljük az ügyet s értesítjük a további eljárásról…

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!