Régi igazság: a számok csalhatatlanok. Nos, ezek az igazságra fényt derítő számok bizonyítják, hogy az egy évvel ezelőtt alakult KPM Autófelügyelet mennyire végzett hasznos munkát. Tavaly májusban 7453 gépjárművet ellenőrizek, ebből 33 százalék szállított szabálytalanul árut és személyt. Idén áprilisban lényegesen több kocsit, pontosan 11 459-et vizsgáltak meg és mindössze 10 százaléknál találtak rendellenességet. Ez a 23 százalék különbözet sok-sok millió forintot jelent anyagban, áruban, munkában és készpénzben. Mindez az Autófelügyelet jó munkáját is dicséri. De maradéktalan eredményről csak akkor beszélhetünk, ha az ellenőröknek nem lesz olyan jelenteni valójuk, mint az alábbi esetek.
A jókedvű „halottak”
– Halottszállító-e az a sötét furgon? – erről vitatkozott az Autófelügyelet ellenőre munkatársával, a rendőrrel. Ezzel a vitás kocsi után iramodtak. Elébe kerültek. Fellendült a piros tárcsa és az üldözött kocsi megállt. Az igazoltatás során a menetokmányokat a legnagyobb rendben találták. Mint kiderült, a sötétszínű kocsi valóban hullaszállító volt. Ám tudott dolog, hogy az Autófelügyelet ellenőrei roppant kíváncsi emberek. (Nem is csoda, hiszen munkájuknak ez a hajtóereje). Ezt a hivatali tulajdonságukat mind jobban fokozta a koporsóknak fenntartott szomorú kocsiszekrényből kiszivárgó vidám nesz. Amikor aztán a sofőr némi unszolás után kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját, majd hanyatt esett az ellenőr és a rendőrőrmester. Koporsót ugyan nem láttak, de annál inkább boroshordókat és két élő, de elázott atyafit, amint éppen kártyáztak. A történeti hűség kedvéért nemcsak az ördög bibliáját forgatókban, hanem a hordóban is bor volt. Mondanunk sem kell, hogy a hordókban lévő bor – utólagos – szállítási költségéért már valódi tokajit is vásárolhattak volna…
A „beteg” élüzem-zászló
Ez az eset már kevésbé volt ilyen „vicces”. Az egyik nagy vállalat élüzem lett. Bizony, ez már dicséretes. Ki tudja, hány ezer ember adta munkája legjavát, takarékoskodott anyaggal, szerszámmal, hogy végül kiírhassák a gyáruk kapuja fölé: „Élüzem”. Mi is sietve gratulálnánk, ha … igen, ha a vállalat mondjuk autóbuszon hozatta volna fel Fűzfőről az élüzem-zászlót és nem a vállalati mentőautóval. (Úgy is állt a mentőautó? Úgy sincsen dolga? Annál jobb, álljon csak ott a garázsban az a mentőautó – ne legyen rá szükség. Még élüzem-zászló szállításra sem.) Azon túl, hogy az ilyen fuvar méreg-drága, még azzal a hátránnyal is jár az ilyesmi, hogy üzemi szerencsétlenség esetén nincs kéznél az éppen élüzem-zászlót szállító mentőautó.
A falrahányt borsó
A Balaton mellett robog a Tatraplan. Utasai között ül az egyik élelmezési vállalat főmérnöke és annak neje. Az „A” típusú menetlevél szerint a főmérnök Velence és Keszthely környéki szerződéses borsótermelőknél jár el, hogy az eljövendő fagyasztott borsó feldolgozását és beütemezését felmérje. Ez eddig rendben lenne. Feleségének is szabályos volt a kiküldetési rendelvénye … illetve ezzel volt egy kis baj. Nem sok, csupán annyi, hogy a főmérnök neje nem volt a vállalat alkalmazottja. De az a kérdés is felmerül: vajon borsóügyben utazott-e a főmérnök? Aligha, mert mint kiderült, a főmérnöknek és nejének aznapra szóló kéthetes SZTK-beutalása volt a hévízi Vasas üdülőbe. (Igaz, vonaton bizonyára lassúbb az út Hévízre, de lényegesen olcsóbb, mint az autóút volt. Mert mintegy 1000 forintot kell majd fizetnie – térítésként – az igazgatónak és a főmérnöknek.
A gáláns osztályvezető
A kora reggeli órákban állítja le az Autófelügyelet ellenőre a Kerepesi-úton a Chevrolet kocsit. Borsodnádasdra igyekeznek az utasok. Látszólag itt is rendben vannak a menetokmányok. A kocsi egyik sarkában meghúzódó nő felmutatja utazási rendelvényét, amely szerint „jóléti ügyben” utazik a rendelvényt aláíró osztályvezetővel együtt. Ámde a papír, amely most okiratként kezelendő, jogilag hamis, mert az azon szereplő személy nem alkalmazottja a vállalatnak. A „gáláns osztályvezető” most fizethet 40 forint híján 1000 forint fuvartérítési díjat és mindezen felül az Autófelügyelet feljelentette okirathamisításért is.
Íróasztal vagy kádfürdő?
Aki már látott menetlevelet, tudja, hogy azon többek között ez is olvasható: „Büntetőjogi felelősségem tudatában igazolom, hogy a gépkocsit kizárólag hivatalos célra használják”. Ezt aláírja a gépkocsielőadó. Rendben van ez így? Rendben bizony. A közösség költségén jogtalanul ne kocsikázzék senkii. Még az igazgató sem, aki munkaidő előtt nem a munkahelyére vitette magát – ámbár ezt a minisztérium engedélyével megtehette volna – hanem az „A” típusú menetlevéllel felvértezve – a Gellért fürdőbe sietett.
Mi drágítja a ruhát?
Többek között a szállítás. Igaz, a gyapjunak, a pamutnak nincsen lába s nem tud egymaga bemenni a Ruhagyárba. Éppen ezért kell szállítani egyik helyről a másikra, míg végül az áruházban, mint kész ruhát megvásárolhatjuk. De mennyivel olcsóbb lenne az a ruha, vagy ing, amelynek anyagát a szóbanforgó gyár Tolnáról Budapestre nem tehergépkocsival szállítaná, hanem vasúton, amely ott kanyarog az országút mentén!
Folytassuk tovább? Nem tesszük, pedig lenne még efféle jelentés erről-arról. Nem folytatjuk, mert ezekből is okulhatnak azok a vállalati és egyéb funkcionáriusok, akik – érthetetlen módon – az ellenőrzések alkalmával szinte ellenségként kezelik az Autófelügyelet dolgozóit. Pedig éppen megbecsülést érdemelnek, hiszen fontos támaszai a szocialista gépjárműközlekedésnek. Az Autófelügyelet mindenre kiterjedő figyelemmel vizsgálja a beérkezett ellenőri jelentéseket és a kirívóbb eseteket eljuttatja az illetékes tárcák minisztereihez. Ennek eredményeként például Szíjjártó Lajos építésügyi miniszter néhány vállalati igazgatótól és főmérnöktől bevonatta a gépkocsihasználati engedélyt.
A KPM Autófelügyeletnek jogában áll az „illegáélisan” kocsikázókat, illetve azok feletteseit a szokásos 2 forint 40 filléres km-költség kétszeresére, azaz oda-vissza megtett út távolságát számolva, kilométerenként 4.80 forintra megbüntetni. (Második esetben háromszoros ez a tarifa!) De az elpotyázott benzint, olajat, gumit, fékbetétet, motorkopást, csapágyakat és az ebből adódó javítási munkaidőt nem pótolja a befizetett forint. Tudjuk, vannak halaszthatatlan és fontos ügyek, amikor nélkülözhetetlen az autó és ezekben az esetekben indokolt is a gépkocsi használata. De hogy ez nincs mindig így, bizonyítja az Autófelügyelet statisztikája, amely szerint a vállalati kiküldetések száma arányosan emelkedik a hőmérő higanyszálával. Azaz: télen, a hidegben alig akad „kiszállás”, annál inkább tavasszal és nyáron. A megfigyelések szerint különösen a balatoni és a hegyek környéki üdülők táján akad dolga a legtöbb vállalati kiküldöttnek…
A KPM Autófelügyelet ellenőrei résen vannak és fontos feladatuk tudatában kellő udvariassággal, de alapos körültekintéssel vigyázzák a gépkocsiszállítás tisztaságát.
Rózsa György
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
