Mi legyen a csomagtartóban?

A hivatalos prospektusok, meg az ilyen-olyan füzetecskék szerint a csomagtartóban kell őrizni az elsősegély-ládikót, azonkívül ott a helye a veszélyt jelző háromszögnek, a tartalék alkatrészeknek, a pótkeréknek, az emelőnek, a szerszámos táskának, az olajtölcsérnek. A csomagtartó továbbá arra szolgál, hogy a vezető oda tegye a csomagját – úgymint bőrönd, sporttáska, esetleg esernyő és így tovább. Ohó! Amit elsoroltam, az a csomagtartó régimódi, konzervatív, leszűkített értelmezése. Ne tessék kérem figyelmen kívül hagyni a hazai lakásviszonyokat. Ezek némiképpen módosítják a csomagtartó felhasználási körét. Magyarországon a lakosság tekintélyes része ugyanis lakótelepi házban lakik. Ezekben a lakásokban köztudomásúlag nincsen éléskamra. Ilyen körülmények között vétek volna, ha autós ember nem élne a lehetőséggel. S ha mégsem élne, majd él vele a kedves neje.

Minden csomagtartó egy potenciális spájz. János barátom felesége például állandóan két-három zsák krumplit, több kosár hagymát tart benne, valamint teljes havi cukor- és lisztkészletet. Zoliék vagy negyven kiló szilvát szüreteltek. A szilva jól megvolt napokig a csomagtartóban, aztán az asszony lekvárt főzött belőle. Amikor a lekvár elkészült, a csomagtartót teletömte dunyhával, abban dunsztolta a friss főzést. Mikor meg volt dunsztolva, kivette a dunyhákat, de nem a befőtteket. Hová is tehette volna őket? Arra való a kocsi. Máig is ott sorakoznak a lekváros üvegek, vagy 20 darab, katonás rendben egymás mellett meg egymás tetején, vignetta mindegyiken, hogy aszongya szilvalekvár. Nehogy valaki motorolajnak nézze. Kérdezem Zolit, nincs terhedre? Fogyogat szépen – feleli. – Az asszony naponta leküld egy üveg lekvárért. Már csak azért is esszük, mert kell a hely. Télen ott tartjuk a sonkát, kolbászt, meg a disznósajtot. Nincs jobb spájz egy jó hideg csomagtartónál.

Nem egészen ez a helyzet Laciéknál. Ők nem tárolnak lekvárt a csomagtartóban; az asszony nem szeret befőzni. Náluk a csomagtartó a gardrobszoba szerepét tölti be. Ami a háznál fölösleges limlom akad, de azért még sajnálják kidobni, az a csomagtartóban nagyon szépen elvan. Találni benne foszlott díványpárnát, kimustrált rádiót, csorba mosófazekat és a nagypapa cilinderét. Nem mondom, lehetne jobban is hasznosítani a csomagtartót. Mint ahogy Gabiék teszik. Ők oda csukják Micit, a macskát, ha éjszaka nagyon nyávog. Négy-öt megveszekedett kandúrt láttam tegnap éjjel a kocsi tetején…

Autós sztorik

Itt valahol, ott valahol, négy-öt autós összehajol… és jönnek az autós sztorik. Olyanok ezek, mint a horgász-sztorik, azzal a különbséggel, hogy az autós sztorik hitelesek. Amiben a horgászsztorik hasonlítanak, az az, hogy az autósok is arról mesélnek, hogy mit fogtak ki. Tudniillik, hogy milyen fránya, soha nem tapasztalt, megmagyarázhatatlan bajuk volt az autóval. Hisz jól tudjuk, minden autó külön világ, egyéniség, s ha száz évig autózunk is, előfordul velünk olyasmi, ami még soha nem esett meg se velünk, se mással. Csak úgy, bevezetőben, mielőtt a fősztorikra rátérnék, megemlítek egyet.

Barátom látogatóban járt nálunk. Amikor hazakészült, nem indult a kocsija. Kihívta a segélyszolgálatot. Néztem az ablakból, hogy a szerelő egy óráig babrált a kocsival, gyújtástól a karburátorig mindent megnézett, az autó mégsem indult. A szerelő felvette a barátom adatait, a barátom megfizette a kiszállást, aztán hazavillamosozott. Legnagyobb meglepetésre a kapu előtt várta a szerelő. „Uram, alighogy elment, rájöttem, mi lehet a baja a kocsijának, jöjjön vissza velem.” Visszamentek, és a szerelő a kipufogócsőből kihúzott egy jókora rongydarabot. Íme a bűnös! Mivel a barátom rossz helyen, egy autóbuszmegállóban parkolt, alighanem a buszosok bosszújáról volt szó. Az autós holtig tanul…

Elismerem, ez nem egy világbajnok sztori, de remélem, a következő aranyérmes lesz. Ez meg egy másik barátommal fordult elő. Volkswagen Passat kocsijával Olaszországban turistáskodott. Firenzéből Velence felé tartva, elkezdett rángatni az autó. Bement egy szervizbe, ott csináltak a kocsival valamit. A barátom elindult, de 20-30 kilométer után megint rángatott a motor. Elfogyott a benzin is, erre megtankolt. Ötven kilométerig minden rendben volt, aztán kezdődött minden elölről. Ez előfordul még háromszor. Szám szerint négy szervizben kért segítséget, de a rángatózás mindig újra előjött. Nem tehetett mást, elkocogtak egy kis fürdőhelyre, ahol már odamenet is megpihentek, megálltak, szállodába mentek és műhelybe leadták a kocsit. Mikor másnap át akarták venni az autót,  tulajdonos kezét tördelve azzal fogadta őket, hogy baj van. A munka kész lett ugyan, de a szerelő kivitte a kocsit próbálni és karambolozott vele. A motorban súlyos károk keletkeztek. Elismeri anyagi felelősségét, természetesen, de ne kell szereznie az alkatrészeket, beletelik két-három hét, mire rendbe hozza. Mit volt mit tenni, szegény barátom családjával hazaindult vonaton. Három hét múlva külön engedéllyel kiutazott az autójáért. Megkapta a kocsit, és végre hazaindult vele Magyarországra.

Negyven kilométer után az összetört, kijavított, új alkatrészekkel felfrissített autó elkezdett rángatni. Pontosan úgy, amint három héttel ezelőtt rángatott a régi kocsi. Megállás, benzin, megállás, szerviz, megint benzin, megint megállás. Aztán az autó végleg megadta magát, egyáltalán nem ment tovább. Jugoszláviában szerencsére kötélvégre vette egy odavalósi autós, áthúzta Nagykanizsára. A barátom betolta az ottani szervizbe, egykedvűen nézte, hogy a fiúk mit matatnak rajta. Sírni lett volna kedve. Még annyi ideje sem volt, hogy elővegye a zsebkendőjét, amikor jött az egyik szerelőfiú.
– Mikor romlott el a kocsi?
– Vagy négy hete.
– És azóta hol tetszett tankolni?
– Hol tankoltam? Azt kérdezze inkább, hol nem tankoltam? A drágalátos Itália minden valamire való benzinkútjánál tankoltam én már.
A fiú a szétszedett benzintartály alján összegyűlt üledékre mutatott:
– Az első tankolásnál rossz benzint kapott. Attól kezdve az üledék ott maradt, és időnként eltömte a vezetéket.
– Node fiatalember… – hebegte a barátom. – Közben karambol volt, kicserélték a fél kocsit, otthon voltam Magyarországon, visszamentem Itáliába, férjhez ment a lányom, megnősült a fiam, összeült az országgyűlés…
– Az lehet, kérem, de az üledék maradt.
Barátom beült a kocsiba és elindult hazafelé. Az autó ment, mint egy svájci óra. Ha horgász mesélte volna, el sem hiszem…

Novobáczky Sándor

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!