A PX-65-54 frsz.-ú 1200-as piros Lada 1983. május 26-ról 27-re forduló éjszaka tűnt el megszokott szegedi parkolóhelyéről. Panker Sándor reggel vette észre, hogy valaki „elkötötte” a gépkocsit, s nyomban a Szegedi Várási és Járási Rendőrkapitányságra sietett, hogy feljelentést tegyen ismeretlen tettes ellen. A nyomozás holtpontra jutott, s ezért meg kellett szüntetni. Augusztus elején azonban olyan fordulatot vett a már „halottnak” vélt ügy, amelynek eredményeképpen a nyomozást „felélesztő” nyomozótiszteknek egy nem éppen hétköznapi autólopásra sikerült fényt deríteniük.

A szerencsés fordulatvétel Fekete Nagy András mozigépésznek volt köszönhető, aki a szerződéses üzemeltetésre kiadott Felsővárosi vendéglőben esténként filmeket vetített. A mozigépész egy házban lakott a kárvallott Panker Sándorral, akinek nemegyszer volt segítségére a szóban forgó Lada bütykölgetésében. Eközben jegyezte meg a gépkocsi azon sajátosságait, amelyek alapján ezernyi hasonló Lada közül is bizton kiválasztotta volna. Például arról, hogy a „szabadjára kelt” autó tanksapkája egy bizonyos ponton át volt fúrva; Continental márkájú gumiabroncsairól; a hátsó ablak előtti – a hangszórók rögzítésére szolgáló – furatokról; az első szélvédőt ért beütődés kagylószerű alakjáról; s nem utolsósorban a motorháztetőn „árulkodó” smirglinyomokról, melyeket egy derék asztalos, Panker apósa „követett el”. Egyik alkalommal ugyanis úgy törölte le a port a Ladáról, hogy rongy helyett smirglit tartó kezével húzta végig a Lada említett részét.

Megyeritől foglalták le a számbeütőket

Mindezek előrebocsátása után érthető, miért szúrt szemet Fekete Nagy Andrásnak az a piros Lada, amely néhány nap óta István Mihályt, a Felsővárosi vendéglő vezető-helyettesét boldogította. Szó szerint, hiszen élete addigi legszebb álmát látta teljesülni azáltal, hogy ezt a gépkocsit megvásárolhatta. S habár ekkor már a rendszáma IP-38-29-re változott, az imént felsorolt azonossági jelek alapján a mozigépész akár az életére is megesküdött volna, hogy ez a kocsi valaha Panker Sándoré volt. Nem is titkolta ebbeli felfedezését István Mihály előtt, tudatván vele azt is, hogy amint hazaérkezik külföldi útjáról a vele egy házban lakó Panker Sándor, azonnal tájékoztatja örömteli felfedezéséről.

A sárga Ladából kivágott alvázszám helye

István Mihály ekkor követte el az első hibát. Felkereste Bakos Tibort, akitől a Ladát 68 000 forintért megvásárolta, s beszámolt neki arról, amit a mozigépész közölt vele. Éspedig annak ellenére, hogy ha eddig nem sejthette volna a Lada lopott mivoltát, abból, hogy a motor- és alvázszáma nem egyezett a forgalmi engedélyben feltüntetett számokkal (amelyekre nézve Bakos legfeljebb félig hihető mesével szolgált számára – ha persze egyáltalán így történt), most már éreznie kellett, hogy valami „bűzlik” a Lada körül. Másodjára pedig azért követett el hibát, mivel Bakossal együtt felkereste Megyeri Györgyöt, a túlzás nélkül aranykezűnek mondható szegedi autószerelőt azon eléggé el nem ítélhető okból, hogy a Bakos tulajdonában levő – használaton kívüli – IP-38-29 frsz.-ú Lada motor- és alvázszámát átvarázsolja a Bakostól már IP-38-29 forgalmi rendszámtáblával megvásárolt Ladára. Megyeri remekelt, igaz, 10 000 forintot kapott Bakostól. A használaton kívüli – sárga színű – Ladából kivágott alvázszámot oly ügyesen hegesztette a piros Ladából kivágott alvázszám helyére, hogy a varratokat csupán alulnézetből lehetett volna észrevenni; a motorszámokat pedig szintén tökéllyel ütötte át az IP-38-29 frsz.-ú Lada forgalmi engedélyébe feltüntetett számoknak megfelelően. S mindezek után igazán nem hibáztathatóak a vizsgabiztosok, amiért az „átvarázsolt” Ladának zöld utat biztosítottak. Időközben követte el István Mihály a harmadik hibát. Visszacsinálta a Bakossal korábban kötött üzletet, s ettől az sem tántorította el, hogy Bakos képtelen volt neki visszafizetni a Ladáért István Mihálytól kapott 68 000 forintot, hanem annak csupán a felét.

Legfeljebb alulnézetből lehetett volna észrevenni a csalást

István Mihály ekkor kissé megnyugodott, Bakos pedig mint akinek nincs vaj a fején, Megyeri György jelenlétében eladta a Lila akác vendéglőben az ekkor már levizsgáztatott Ladát egy mórahalmi fiatalembernek 42 000 forintért, amelyből a vevő ültében 40 000 forintot Bakosnak kifizetett. Arról, hogy a Lada e meglepően alacsony vételárából gondolnia kellett volna-e arra, hogy Bakos nem éppen egyenes úton jutott hozzá, azért sem érdemes e sorok írójának füstölögnie, mivel a szegedi ügyészség bizonyítékok hiányában kénytelen volt megszüntetni ellene a nyomozást. Hasonlóképpen azzal a nem éppen makulátlan előéletű férfival szemben is, akiről a nyomozás során Bakos azt állította, hogy a lopott Ladát az ominózus éjszaka tőle vásárolta – következésképpen ő csak orgazda.

A motorszámok átütése sem okozott gondot az „aranykezű” autószerelőnek

Bakos e meglepő vallomása nem bizonyult igaznak, a szavahihetőségének eldöntésében nyilván az is közrejátszott, hogy 28 éves kora ellenére már hétszer ült a vádlottak padján, s hetedjére már többszörös visszaesőként elkövetett lopás bűntette miatt. Bakos és bűntársai számára augusztus 12-én érkezett el az a nap, amikor kétségtelenné vált előttük, hogy megbuktak – még ha a bűnösségüket nem, vagy csak részben voltak hajlandóak a nyomozás során beismerni. A Szegedi Városi és Járási Ügyészség Bakos Tiborral szemben különös visszaesőként jelentős értékre elkövetett lopás, Megyeri Györggyel és István Mihállyal szemben pedig jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntette miatt emelt 1983. november 15-én vádat.

M.K.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!