Ferruccio Lamborghini 1970 nyarán kérte meg a mérnökeit, hogy készítsenek egy forradalmian új szuperautót a Miura leváltására. A főmérnök Paolo Stanzani hosszába fordította a V12-es blokkot, a lökettérfogatot 5,0 literre növelte, és előre – az ülések közé – került a váltó, a kardántengely a blokkon belül ment hátra a differenciálműig. A Carrozzeria Bertone vezető formatervezője, Marcello Gandini úgy döntött, hogy szakít a hatvanas évek gömbölyű formájával, helyette egyenes vonalakat és éleket részesít előnyben.

A máig a márka V12-es modelljeinek védjegyének számító felfelé nyíló ajtók a konstrukcióból adódnak, magasabb küszöböt eredményezett a térváz, a beszállás megkönnyítése érdekében pedig nagy segítséget jelent, hogy nem korlátozza az oldalra nyíló ajtó a bejutást. 1971 márciusában, a Genfi Autószalonon debütált az LP 500 nevű tanulmány, és 1973-ban dobták piacra a Countach LP 400 nevű szériamodellt, aminél leginkább a hűtés miatt hajtottak végre módosításokat, de pár centivel az orrot is megemelték. A többi történelem, 17 évig gyártották kisebb változtatásokkal az autót, ami a hetvenes és nyolcvanas években is a meghatározó poszterautó volt.