Autóverseny – amerikai módra

Rövid amerikai tartózkodásom alatt módomban volt megtekinteni egy-két autóversenyt. Ezek közül számomra legérdekesebb a Quarter Miles nevű (ez 400 m). A versenyautó álló helyzetből indul, és 400 m lefutása után az győz, aki a legrövidebb idő alatt teljesíti e távot. Ez önmagában nem is lenne olyan érdekes, ha ezek a szörnyetegek nem 1500 (!) lóerősek lennének és a 400 m-t nem 5,6-6 mp alatt tennék meg. Ez idő alatt 280-300 km sebességre gyorsulnak fel, a megállás ejtőernyővel és fékkel történik. Mindez európai szemmel és ésszel félelmetes, de azt hiszem, ez még a 200-300 lóerős autón utazó amerikaiaknak is az, különben nem töltenék meg a versenypálya tribünjét minden szombaton és vasárnap (200-300 ezer ember). Mi is hajnalban indultunk, hogy jó helyet kapjunk a tribünön és a parkolóhelyen. A versenypálya 100 km-re van New Yorktól, ami ott nem nagy távolság, csak az a baj, hogy rajtunk kívül még néhány kocsi is volt azon a Szuper úton. Ez csak 2X4 sáv és így elég lassan mentünk. Sokat gondolkoztam, hogy minek az amerikaiaknak az erős kocsi, amikor nem szabad és nem is lehet kihasználni a kocsik erejét. Erre ők sem tudtak választ adni.

Ezzel a gumival és a motorral, amely 10 hengeres, 1500 lóerős, ért el ez a kocsi 6,8 mp alatt az óránkénti 219,6 mérföld (357,94 km) sebességet

A verseny tíz órakor kezdődik az úgynevezett amatőr és félhivatalos verseny – kiskocsik számára. A szériakocsik tuningolásához az alkatrészeket szaküzletben lehet beszerezni, de nem olcsón, mondanom sem kell, hogy a költségeket a versenyzők viselik, ehhez pedig egy gazdag papa kell, mert itt még a nevezésért is sokat fizetnek. Aki azonban futamot nyer, az visszakapja a többszörösét. Ismétlem, ez csak az amatőr futam. Az itt induló kocsik 300-475 lóerősek és hengerűrtartalom szerint indulnak (végsebességük 400 méterre 160-200 km/ó). Aki ebben a kategóriában hosszabb ideig jó eredményt ér el, gyári meghívást és kocsit kaphat, de részben még szintén a saját költségén versenyez. Amennyiben eredményes, akkor kapja az igazi kocsit. A versenyláz az amerikai himnusszal és a profi versenyzők bemutatásával 2 órakor kezdődik. Aki eljut eddig, mind jó versenyző. Nem is gyerekjáték 1500 lóerő mögött, a két hátsó kerék között, tűzmentes ruhában, álarcban – amely alá külön csövön vezetik a levegőt – ülni és vezetni.

Ez már egy profi versenykocsi, a hátsó részén a bontott ejtőernyő

A verseny leglátványosabb része a rajt, amelyet a gumik beégetése vezet be. A 80-120 cm széles hátsó kerekekre víz-alkohol keveréket, vagy benzint öntenek, amely a próbarajt alkalmával a súrlódástól meggyullad és a gumi felülete ragacsossá válik, és az igazi rajtnál nem csúszik meg. Akinek megpörög a kereke, elbúcsúzhat a győzelemtől, mert itt, a rajtnál dől el a verseny. Ne feledjük, hogy tizedmásodpercekről van szó. És így folyik le a rajt: a tíz rajtlámpa föntről lefelé világítani kezd, másodpercenként 10-ről indul és az utolsónál valamennyi meggyullad. A motorok 7 mp-nél kezdenek felhörögni és félelmetesen kilőnek, amikor az egész lámpasor ég. (Egyébként a 30 dolláros belépőjegyhez füldugó is jár.) A motoroknak nincs hűtőrendszerük, önindítójuk, csak egy kicsi dinamójuk van. A kocsikat a külső rajttérről indítják 20 mp-cel a rajt előtt.

Az erőmű 1500 LE. A felemelt karosszéria alatt jól lehet látni elöl az üzemanyag-tartályt és az ülést körülvevő tűzoltó berendezést

A motor alapjárata olyan, mint egy kivénhedt traktornak, de amikor felbőg a 8 vagy 16 henger és teljes fordulaton pörög, csodálatos a hangja. Ilyenkor lázba jön a hatalmas embertömeg, s igyekszik a kocsik hangját túlkiabálni. De lehetetlen. Egy rajtnál egyszerre két kocsi indul. Nagyon erős acélpalánk választja el őket egymástól. A befutás pillanatában az eredményt már ki is írja egy számítógép segítségével működő berendezés.

Elképesztő lehet ez az ember szervezetésre ható 2 g értékű gyorsulás okozta nyomás. A győztes addig rajtolhat, amíg győztes marad. Három kötelező rajt után, kezdődik a kiesés. A verseny késő estig tart. Hogy mennyit kap a győztes, azt nem tudtam meg, de bizonyosan megél belőle. Egy kocsi ára 25-30 ezer dollár, amelynek motorját minden verseny után eldobják, vagy teljesen felújítják, ami szintén nem olcsó mulatság. A versenyen – mint nálunk a lóversenyen – fogadni is lehet.

Ez is egy mozgó jármű, nem is lassú. A versenyek szüneteit hasonló kocsik bemutatásával töltik ki, szerepük hasonló, mint a cirkuszban a bohócoknak

Néhány szó a biztonságról. A pilótát csőváz védi és tűzoltó berendezés, amely boruláskor vagy erős ütésre működni kezd és a versenyzőt habréteggel vonja be, amikor is a légzést az álarcon levő két cső tesi lehetővé. Egy borulást filmeztem, egészen addig, amíg a pilóta épségben ki nem szállt a gépből. Nála az volt a baj, hogy nem elég finoman engedte fel a kuplungot, és az akkor már 200-zal menő kocsi eleje megemelkedett, és a szél feldobta. Így tájékoztatott a bemondó. Egyébként, ami a versenyzővel történik, mindenről – még intim ügyekről is – értesítik a közönséget. A pálya tisztítása egy ilyen baleset után elég hosszadalmas. Centiméterről centiméterre seprővel tisztítják fel a pályát. A széthullott műanyag karosszériadarabokat, amelyeken a versenyző neve és rengeteg, a versenyzőt támogató cég szerepel, a közönség nagy boldogan megkaparintja. A reklámszöveg mérete között a legnagyobb a kocsi márkája, a versenyző neve, és az olajtársaságé, amely az olajat és az üzemanyagot adja. Ezt követik olyanok is, akiknek semmi közük az autóversenyzéshez, de hát ez az amerikai reklám-pszichológia. A verseny késő estig elhúzódott, mert sok induló és két szerencsés kimenetelű borulás is volt. Az esti versenyek szépségét csodáltam. Az égő láng- és gőzcsóvát húzó kocsik, majd a kipufogó 8 vagy 16 torkából kilövő kékes-vöröses láng, végén a színes fékezőernyő bontása megkapó látvány.

Ez egy amatőrfutamra előkészített Chevrolet R/T modell 475 LE. A motorháztetőn levő kiemelkedés a karburátor szívótorka 8 henger számára

Még háromszor sikerült ilyen versenyt megnéznem. Vendéglátóm jóvoltából bejutottam a depóba. Nagyon érdekesek voltak közelről ezek a csodálatos gépszörnyetegek, amelyeknek alkatrészeit részben egyedileg készítik, minden darabot ott a pályán, a szervizkocsiban levő röntgennel világítanak át. Pillanatok alatt szétszednek motorokat, hengert, dugattyút, kuplungot cserélnek. A futómű legkisebb csavarját is gondosan ellenőrzik, a karosszériát alaposan törölgetik, hogy a rossz kötést időben észrevegyék. Előfordult, hogy a karosszériát a szél letépte, és bevágta a tömeg közé. A borulást rémült sikollyal kíséri a közönség, mindaddig néma, amíg a versenyzőt nem látja a pályán, lehetőleg a saját lábán. Ekkor hatalmas tapssal és éljenzéssel fogadják. Megmondom őszintén, nemek is megbénult a kezem a filmfelvevőn, és szinte levegőt sem mertem venni, amíg nem láthattam a versenyzőt épségben, fehér habbal a testén, saját lábán.