Az 1956-os átépítés során kapta meg a ma is használatos orrát az alumínium karosszéria Az autóbolond Jay Everett Kaliforniában élt fiatal családapaként, amikor a háza mögötti garázsban megalkotta az Astra Coupé nevű egyedi autót. A harmonikus vonalvezetés annak köszönhető, hogy a pasadenai Art Center College of Design néhány előadásán részt vett, mert autótervezőként akart dolgozni. Végül modellépítő – ipari formatervező lett, de első munkája a képeken látható autó volt.
Az építés 1952-ben indult, és az 1953-as Petersen Motorama kiállításon mutatkozott be. A kortárs egyedi autóktól eltérően teljesen saját építés volt az Astra Coupé. Paul Koonz által készített egyedi csőváz alkotta a gerincét, az alumínium karosszériaelemeket Jack Sutton és Dennis Powers készítette – az Egyesült Államokban ekkor még ismeretlennek számító angolkerékkel dolgoztak.
Egy 1952-es Cadillac adta a szélvédőt, a hátsó egy Chevrolet Fleetline-é, az oldalablakok különféle kabriókról származnak
Az első szélvédő az 1952-es Cadillacről származik, a hátsó szélvédőt egy Chevrolet Fleetline-tól kölcsönözték. A motortérbe 303 köbinches Oldsmobile Rocket 88 V8-ast szereltek, aminek a hűtőjét meglepő módon hátra szerelték. Úgy gondolta a tervező, Jay Everett, hogy az autó háta mögött kialakuló alacsony nyomású zóna majd átszívja levegőt a hűtőn, ezzel is javítva annak hatásfokát. A motorhoz egyébként a teljesen előrebillenő orron keresztül lehet hozzáférni – ezt a megoldást később például a Jaguar E-Type-nál is alkalmazták.
Közvetlenül az egyedi alumínium kormányoszlopra szerelte a műszereket Jay Everett, az autó kitalálója-megalkotója
A Rod & Custom újság 1956. májusi számában már erősen átépítve szerepelt az autó – ekkor használták először az Astra Coupé nevet is. Légbeömlőt vágtak a motorháztetőbe, amelyen keresztül az immár előre szerelt hűtőre áramolhatott a hideg levegő. A sárvédőket megemelték, a fényszórók az 1955-ös Lincoln Futura stílusában kerültek kialakításra, a hátfal közepére alumínium benzinbetöltő-nyílás fedél került. Az utastérben két kagylóülés váltotta az eredeti, átmenő padot, és rövidített Cadillac előválasztó-kar segítségével lehetett vezérelni a Lincoln automatikus váltót. Egyedi készítés volt az alumínium kormánykerék, a kormányoszlop – közvetlenül ez utóbbira szerelték a műszereket. Everett az ötvenes évek végén adta el az autót, amikor a Scale Design megalapításához kellett pénzt szereznie.
Ötliteres, Oldsmobile V8-as motor mozgatja az első naptól kezdve az autót
A vásárló Dick Hoy volt, aki George Barris visszatérő vásárlója volt – valószínűleg őt bízta meg az autó felújításával, és ekkor fényezték kék színűre. Az évek során több tulajdonosa is volt az autónak, egyszer rá is szakadt egy autóbeálló teteje. Jeff Allison 2004-ben vásárolta meg az autót azzal a szándékkal, hogy rendbe hozza azt, de a munka nem haladt. Itt látta meg az Astra Coupét JF Launier, aki veteránautó-bolond és a JF Kustoms cég tulajdonosa. Mindössze tíz hónap alatt helyreállította az autó hatvanas évek eleji megjelenését.
Eredetileg hátul volt a motor hűtője, a kocsi mögött kialakuló alacsony nyomású zóna szívta át rajta a hideg levegőt
Teljesen darabokra kellett szedni az autót, ami igen nagy munkát jelentett. A felnyitható első rész például összesen tizenhat darabból lett összehegesztve eredetileg, és a karosszéria többi része is igen komplikált darab volt. A felújítás során mindössze annyi változás történt, hogy a fényezést már modern anyagokkal végezték – környezetvédelmi okokból már nem gyártják az ötvenes évek elején használt festékeket. Az eredeti 303 köbinches V8-ast, a Lincoln automatikus váltót és az 1937-es Ford hátsó hidat is teljesen felújították. A kész alkotás a 2007-es Paso Robles találkozón mutatkozott be, ami után újra az újságok címlapjára került.
