Egy borgőzös, mulatozós éjszakán világmegváltó dolgokra születnek megoldások, csak aztán másnap(osan) már semmire nem emlékszik az ember. A Kapák Napja rendezvény annyiban rendhagyó, hogy az elhatározást tett követte, és idén már második alkalommal csődítették össze a romhányi focipályára a rotációs kapák használóit, mágusait, rajongóit. Egyszóval az egész falu és a környék apraját-nagyját.
Nekem a főszerkesztőnk, Szabó Robi szólt, hogy versenyeznek a druszái, és bizony „kötelező” helyszíni tudósítást készíteni az eseményről. Csak egy kicsit lepődtem meg, gondoltam, hogy lesz valami turpisság a dologban, aztán kiderült, milyen Robikról is van szó…
Mivel a fesztivál idején épp utat építettek Romhányban, lemondtam arról, hogy a főtéri gyülekezőre is bemenjek a központba, inkább leállítottam az autót a faluvégi focipályán, ahol már javában zajlottak az előkészületek. Kenték a zsírosdeszkákat, a gyereksarokban már készültek a csöppségek rohamára, és a sörösrekesz-torony építők is javában gyakoroltak-melegítettek a mezőny érkezése előtt, akik aztán tíz óra után nem sokkal jöttek is.
Már messziről hallható volt a felvonulás, meg látható is, hiszen volt, aki nem spórolt a motorolajjal a kétütemű gépben. Versenyről lévén szó, az indulók igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni a gépekből, persze a sportág filozófiájának megfelelően a lehető legminimálisabb befektetéssel. Robogókról származó dupla végződésű, vagy egyébiránt kanyarított kipufogók, már ha egyáltalán volt ilyen. Volt, aki rögtön egy komplett gépet épített, autókerekekkel, sportosan mélyre helyezett üléspozícióval, volt, aki az utánfutót fullextrásította epedás autóüléspaddal, meg a kerti asztal felől elcsent napernyővel. Hogy aztán minden felesleges extrát hátrahagyva menjenek a nagy küzdelembe.
Zsíroskenyérevés, mint záróakkord
A Kapák Napján nem csak a technika számít, legalább ilyen fontos szerepe van a vezetőnek is. Például a rajt előtt a kapától mintegy 10 méterre elhelyezett megrakott zsákok cipelésével kezdődik a móka, ami után aztán a lehető leggyorsabban életre kell kelteni a gépet. Egyszerre ketten haladnak a tükörpályán, az első körben megrakottan, a másodikban üresen, és közben az autógumikba kell a teniszlabdákat beledobni, majd dagonyán és rázópadon áthajtani. S ha ez még nem lenne elég, a befejezés is teljes erőbedobást kíván, hiszen akkor állítják meg a stoppert, ha teljes egészében elfogyasztotta az induló a zsíroskenyeret, hagymástul, mindenestül. Nem megevésről volt szó, a szervezők jó tanácsa szerint a legcélravezetőbb a „told a fejbe” taktika, nyelni később is lehet majd.
Ahogy az ilyen vérre menő falusias csatározásoknál lenni szokott, nem egyszerűen az időeredmény a döntő, különféle büntetőpontokat is össze lehet szedni: a pálya szélét jelző léc kidöntése, vagy ha kipattan a teniszlabda a gumiabroncsból. A második alkalommal megrendezett Kapák Napján egyébként premier is volt, a „pályán tartózkodó fotós elgázolása” című büntetés nevét gyorsan meghatározták, a mértékről a futam után döntöttek a szervezők. A szabályzat képlékeny, mindig az aktuális problémák gyors megoldására törekszenek a Kapák Napja szervezői, az esetleges vitás kérdéseket legkésőbb a kocsmában eldöntik. S ezzel nagyjából be is zárul a kör.
Miért is ne?
Kelemen Tamás főszervező és bátyja, Tibor volt az elkövetője a legegyedibb járgánynak, a 3 lovas Briggs motorral hajtott narancssárga versenygépnek. 3 méter 60×40-es zártszelvény, Renault Mégane felni garnitúra (elöl kifordítva) és bontóból kukázott gumik teszik teljessé a képet. Ahogy az lenni szokott, több hónap (ráér az még…) gondolkodás után az utolsó pillanatban lett kész a gép, előző este 10-kor álltak neki a fényezésnek.
A rendezvényről (és annak jövő évi folytatásáról) a www.kapaknapja.hu weboldalon lehet tájékozódni.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!