Jóban-rosszban együtt volt Balla János egy ötben esztendővel ezelőtt vásárolt karambolos, össze-vissza törött Fiat Balillájával. Fél évszázad alatt másfél millió kilométert utaztak együtt, s utaznak még ma is. „Aranylakodalmukról” szól riportunk.

December 13-án múlt ötven esztendeje annak, hogy Balla János budapesti autószerelő-segéd vásárolt egy karambolos, össze-vissza törött Fiat Balillát. És most, az elmúlt év december 13-án Balla János nyugdíjas meghívott egy kis autózásra Fiat Balilláján – zuglói lakásától a Népligetig és vissza.

Fél évszázad és másfél millió együtt megtett kilométer van a két idős, de egyáltalán nem öreg utitárs háta mögött. Mindketten a legjobb erőnek örvendenek, és gyanítom, hogy Balla bácsi esetében a nehéz évek sok megpróbáltatása ugyanolyan hatással volt, mint kedvenc járművének alkatrészeire a torinói gyárban a hőkezelés.

A gazda

Budapesten született 1913. január 27-én. Édesapjának rangos autószerelő műhelye volt a Baross utca 106. alatt. Ott, a szerelőműhelyben telt el gyermekkora, ott volt inas 1928-tól, és ott lett segéd 1931-ben. Egy évvel később vette a Balillát. Édesapja szigorú ember volt, műhelyében nem volt divat a fusi munkaidőben, és ezért csak hétvégeken bütykölhette szerzeményét. Három év alatt hozta össze.

Balla János veterán autós és az autóveterán Fiat Balillája

Aztán jött a háború, és az autót és tulajdonosát egyaránt besorozták. Balla Jánosból a hadseregben gépkocsivezető, a Balillából „katonaszökevény” lett. A kocsit ugyanis szétszedte apró darabokra – még az alvázat is. A karosszériát is feldarabolta – és az eredetileg lóistállónak épített műhely padlására cipelte fel a széna ledobására használt plafonkivágáson át. Ő maga bevonult katonának és kivitték a keleti frontra. 1942-ben Ukrajnában megsebesült, egy támadás során találat érte Rába Botond kocsiját is.

Súlyos kar- és combsérüléssel szállították az elsősegélyhelyre, majd a kijevi kórházba. Később kivitték a repülőtérre, de a sebesültszállító gépre nem fért fel, ezért bevagonírozták és hazaindították. A vonat éjjel összeütközött egy szemből jövő szerelvénnyel. Életét valószínűleg az az egyszerű tény mentette meg, hogy az emeletes priccs alsó részén feküdt. A fentről lezuhanó sebesültek többsége ott pusztult. A Déli pályaudvarra érkeztek, de a vonatot továbbirányították Németország felé. Édesapja némi fondorlattal Szombathelyen leügyeskedte a vonatról, és ott megoperálták és úgy-ahogy rendbehozták. Félévi kórházi ápolás után, béna jobb karral leszerelték és 49 %-os rokkantnak nyilvánították. (Azért 49 %-osnak, mert 50 % fölött az államnak több nyugdíjat kellett volna fizetnie…)

Erős akarattal, kitartóan tornáztatta karját, és nemsokára munkába is állhatott édesapja mellett a műhelyben. 1944-ben nősült. Esküvőre menet megszólaltak a szirénák, majd hullani kezdtek a városra a bombák.

A háború végén édesapja visszavonult, öccsével átvették a műhelyt, de olyan súlyos adót vetettek ki rájuk, hogy jobbnak látták lemondani az önállóságról. Egyik barátjuk tanácsára, aki a Nyersbőrgyűjtő és –készletező Vállalatnál volt gépkocsivezető, felajánlották műhelyüket ennek a vállalatnak. A továbbiakban a bőrszállító autókat javították. Balla János a műhely művezetője maradt akkor is, amikor a vállalat egyesült a Bőripari Vállalattal. Kivették a részüket a tönkrelőtt és –bombázott főváros romeltakarítási munkáiból, nap mint nap mozgásképessé varázsolva a vánszorgó kocsironcsokat, amelyek szállították az élelmet, építőanyagot, törmeléket…

A bőrösök garázsában olyan alacsony volt az egy kilométerre jutó javítási költség, hogy más vállalatok garázsainak művezetőit rendszeresen odairányították tapasztalatcserére. Két-két másfél tonnás Ford alvázat szegecseltek össze, és így készítettek 3 tonna teherbírású járművet, segítettek, ahogy tudtak…

Balla János a háború elmúltával összerakta Balilláját és legalizáltatta. De nem sokáig örvendhetett neki, rövidesen felszólították, hogy adja le az autót. Ebben az időben dolgozta ki két újítását: az egyik egy üzemanyag-megtakarító szerkezet, a másik egy hidegindítást elősegítő berendezés volt. Jármű nélkül nem tudta volna folytatni kísérleteit, ezért meghallgatást kért a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium autóközlekedési főosztályának vezetőjétől. Ivócs Béla meghallgatta, és kijelentette, hogy ha a Műegyetem Gépjármű Tanszékével közösen végzett kutatás a várt eredményt hozza, visszakapja a kocsiját. A finomabb porlasztást elősegítő pörgőkereket beszerelték a főosztályvezető szolgálati Vauxhalljának szívócsövébe és egy 2000 km-es ellenőrző körutat tettek vele az országban. Az üzemanyag-megtakarítás 7-8 %-os volt, és a motor rugalmasabb, erősebb. És Ivócs Béla állta a szavát: Balla János átvehette kocsiját a Margit-híd budai hídfőjénél létesített tárolóból.
– Nem hiszem, hogy volt akkor nálam boldogabb ember az országban – emlékezik vissza. – Volt úgy, hogy elmentem Szolnokig, és egyetlen autóval sem találkoztam.

Az immár fél évszázados öreg autó kívül-belül ma is szinte úgy ragyog – és éppen olyan jó is – mint új korában

21 éven át, 1973-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig vezette a Bőripari Vállalat autójavító műhelyét. Akkor visszatért első vállalata jogutódjához, a Bivimpexhez és jelenleg is ott tevékenykedik – tanácsadóként – a székesfehérvári javítóüzemben. Ha kell, szerel, kocsit vezet, vagy éppen anyagot szerez be. Amire éppen szükség van.

A jármű

A kocsi pontos neve: Fiat Balilla 508. Motorja soros, négyütemű, oldalt szelepelt, négyhengeres, vízhűtéses, hengerűrtartalma 998 köbcentiméter. A kocsi tömege 465 kg. Ez volt a világon az első szériában gyártott négy kerékre ható folyadékfékkel rendelkező autótípus. Az idő tájt elektromos önindítója is különlegességszámba ment. Elöl-hátul merev tengelyekre támaszkodó hosszanti, félelliptikus laprugókon áll a még mai szemmel sem csúnya karosszéria. Eredetileg 17 colos kerekeit – gumihiány miatt – átcserélték 16 colosokra.

A mintegy 40 egyenlítőnyi utat zömmel itthon futotta le, de több külföldi túrát is tettek vele. Így 1954-ben Csehszlovákiában, 1968-ban nagy osztrák körúton, egy évvel később egy Ausztria-Svájc-Olaszország körúton, 1973-ban jugoszláv-olasz körúton szállította gazdáját. Amerre jártak, mindenütt megcsodálták – nemcsak kora, de kitűnő állaga miatt is – és számos csábító árajánlatot utasított el hű gazdája. (Ígértek érte pénzt, kívánság szerint az üzletből kiválasztott új autót és lakókocsis Lanciát, kinek mi volt éppen a tarsolyában.) De ha a nehéz időkben nem szakadtak el egymástól, most, amikor már mindenük megvan, hogyan is árulná el öreg barátját!

Egy történet az 1968-as túráról:
– Beértünk Firenzébe, nagy nehezen leparkoltunk egy téren, és bementünk egy múzeumba. De a kijárat az épület másik oldalán lehetett, egy ismeretlen utcára értünk ki. Szaladtunk jobbra, balra, de nem tudtuk még azt sem, hogy hívják a teret. A feleségem sírt, mit tagadjam, én is ideges lettem…
Végül a női logika győzött. Balláné észrevette azt a hidat, amelyen át megközelítették a belvárost, és onnan újra elindulva szépen visszaértek a keresett térre.
– Álltunk a téren, autó sehol – mesél tovább a tulaj. – Egyszer csak megláttam egy sűrű embercsoport vállai fölött az én jó öreg masinám tetejét. Oly tömegben vették körül a jó olaszok az autót, hogy nem csoda ha nem találtunk rá.

Tíz éve történt, hogy egy éjjel csöngettek Balláék lakásán. A rendőrség volt, a házigazdát felszólították, menjen velük a kapitányságra. A rendőrautóban csönd, titokzatos hallgatás. Megérkeztek, és ott talált egy fiatalembert.
– Ismeri ezt az embert? – így a rendőr. – Nem én, sose láttam – válaszolt Balla János és újabb kérdésre a fiatalember is. Kiderült, hogy a srác elkötötte a Balillát a ház elől és a Thököly út-Népstadion út sarkán beleesett vele az éj folyamán a síneket cserélő BKV-munkások által ásott gödörbe. A munkások fogták fülön, amikor elszaladt, és át akart mászni a Népstadion kerítésén.

A kocsinak leszakadtak a futóművei, de a biztosító nem sok kártérítést adott. – Öreg már ez a járgány, nem ér már sokat – vélekedett a kárfelvevő. Balla bácsi nekiállt, és ismét megcsinálta az autóját.

Több filmben szerepeltek együtt, vagy csupán az autó. A Bűbájosok-ban Bárdi György, az Egy óra múlva itt vagyok-ban Harsányi Gábor színművész vezette, de szerepeltek Magyarországon forgatott bolgár, német és egyéb filmekben is. Balla bácsi jelenleg a Főnix Veterán Jármű Klub egyik alapító tagja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy autóját veteránnak tekintené! Naponta használja, és tavaly felújított motorja olyan „dögös” hangon pöfög, hogy sok új autó megirigyelhetné.

Az ötven éves jubileum alkalmából további egészséget (rozsdamentességet) és még nagyon sok közösen megtett kilométert kívánunk a két jó barátnak.

Szentpétery István
A szerző és Favics Péter fevételei

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!